186884. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként azol-származékokat tartalmazó gombaölő és növényi növekedést szabályozó készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
1 186884 2 gáltatjuk adott esetben oldó- vagy hígítószer és/ vagy szervetlen vagy szerves bázis és/vagy acilező katalizátor jelenlétében, 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, vagy ezeket vagy ezek alkáli- vagy kvaterner ammóniumsóit egy (V) általános képletü alkilezőszerrel reagáltatjuk - amelynek a képletében R2 1-4 szénatomos alkil-, 2-4 szénatomos alkenil- vagy 2-4 szénatomos alkinilcsoportot és L egy nukleofil úton kiszorítható, kilépő csoportot jelent -, adott esetben oldó- vagy hígítószer és/vagy szervetlen vagy szerves bázisok és/vagy a reakciót gyorsító anyag jelenlétében, 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, és az így kapott (I) általásos képletü vegyületeket ezután adott esetben savaddíciós sókká alakítjuk. Azokat az (1) általános képletü vegyületeket, amelyeknek a képletében Y =CO csoportot jelent (la általános képletü vegyületek), úgy állítjuk elő, hogy (II) általános képletü, ismert ketonokat (2 638 470 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságra hozatali irat) vagy azok alkáli-enolátjait (III) általános képletü cp-aril-oxi-alkil-halogenidekkel, adott esetben egy bázis és/vagy oldó- vagy hígítószer jelenlétében az (la) általános képletü ketonokká alakítjuk (ezt az eljárást az [A] reakcióegyenlet mutatja be.) Ennek az eljárásnak a folyamán a (II) általános képletü ketonokat először alkáli-enolátokká alakítjuk oly módon, hogy azokat - előnyösen poláris, protonmentes oldószer, így dimetilformamid, acetonitril vagy tetrahidrofurán jelenlétében - 0,8-1,2 egyenérték, előnyösen 1,0 egyenérték alkáli fémszármazékká alakító reagenssel, így nátriumhidriddel, lítium-diizopropil-amiddal vagy n-butillítiummal reagáltatjuk, 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 10 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten. Ezután hozzáadunk 0,8-2,0, előnyösen 1,0 egyenérték (III) általános képletü (p-(aril-oxi)-alkil-halogenidet, és a reagáltatást 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 5 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük, így (I) általános képletü ketonokat kapunk. Ennek az eljárásnak az egyik változata szerint a (II) általános képletü ketonokat 0,8-1,2, előnyösen 1,0 egyenérték bázis, például kálium-terc-butilát, nátrium-metilát vagy kálium-hidroxid jelenlétében reagáltatjuk a (III) általános képletü cp-(aril-oxi)alkil-halogenidekkel, és a reagáltatást célszerűen oldó- vagy hígítószer jelenlétében végezzük, 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 5 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten. Oldó- vagy hígítószerként itt is dipoláris, protonmentes oldószereket alkalmazhatunk, azonban alkoholokat is, így metanolt vagy terc-butanolt, használhatunk. A (III) általános képletü (p-(aril-oxi)-halogcnidek ismert vegyületek vagy ismert eljárásokkal, például fenolok alifás dihalogén-alkánokkal, például l^dibróm-etánnal, 1,3-diklór-propánnai, 1,4-dibróm-butánnaI vagy 1,5-dibróm-pentánnaí végzett monoalkilezésével könnyen előállíthatok (lásd Houben-Weyl: Methoden der Organischen Chemie, 6/3. kötet, 54-59. oldal, Thieme-Verlag, Stuttgart, 1965., valamint az 1. b. és 5. példa). Az olyan (I) általános képletü szekunder alkoholokat, amelyeknek a képletében Y OH csopor, -c-I H tot jelent, (Ib általános képletü vegyületek), úgy állítjuk elő, hogy az (la) általános képletü ketonokat - amelyeknek a képletében Y = CO csoportot jelent - redukciónak vetjük alá, például komplex hidridekkel, előnyösen nátrium-bórhidriddel redukáljuk poláris oldószer, például alkohol, előnyösen metanol vagy etanol jelenlétében, 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, majd bázisok vagy savak vizes oldataival hidrolizáljuk, vagy pedig hidrogénező katalizátor, így platina vagy Raney-nikkel jelenlétében és poláris oldószer, így metanol, etanol vagy etil-acetát jelenlétében hidrogénnel redukáljuk, 20 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten és 1-100 bar nyomáson (ezt az eljárást a [B] reakcióegyenlet szemlélteti). Az (I) általános képletü tercier alkoholokat (amelyeknek a képletében Y OH általános kép-CI R1 letü csoportot jelent, amely csoportban R1 1-4 szénatomos alkilcsoportot képvisel, azonban nem jelenthet hidrogénatomot) úgy állítjuk elő, hogy az (la) általános képletü ketonokat (amelyeknek a képletében Y=CO csoportot jelent) 0,8-1,2 egyenérték (IV) általános képletü Grignard-vegyülettel reagáltatjuk - amelynek a képletében R1 1-4 szénatomos alkilcsoportot és Hal klór-, bróm- vagy jódatomot jelent -, előnyösen oldószer jelenlétében és adott esetben, a kitermelést fokozó só jelenlétében (ezt az eljárást a [C] reakcióegyenlet szemlélteti). Oldószerként előnyösen étereket alkalmazunk, így dietil-étert, di-n-propil-étert, tetrahidrofuránt vagy anizolt, továbbá tercier aminokat, így N,N- dietil-anilint, valamint foszforsav-trisz(dimetilamid)-ot; a reagáltatást adott esetben ezeknek az oldószereknek és alifás vagy aromás szénhidrogének, így n-hexán vagy toluol elegyében is megvalósíthatjuk. A kitermelést fokozó sókként, amelyek visszaszorítják a szokásos mellékreakciókat, különösen vízmentes magnézium-halogenideket, így vízmentes magriézium-bromidot vagy vízmentes tetraalkil-ammónium-halogenideket, így például tetra-n-butil-ammónium-kloridot használhatunk. A reakcióhőmérséklet az alkalmazott oldószernek megfelelően 0 °C és 100 °C között változhat, előnyösen 0 'C és 60 °C közötti. A reakció során elsődlegesen keletkező magnézium-alkoholátokat ezután híg vizes sav-oldatokkal, így sósav-, kénsavvagy előnyösen ecctsav-oldattal vagy különösen előnyösen vizes ammónium-kloríd-oldattal végzett hidrolízissel alkoholokká alakítjuk, és ezeket a vizes fázis eltávolítása után - kívánt esetben - a szokásos módon extrahálással, átkristályosítással vagy kromatografálással tisztítjuk. Az (I) általános képletü észtereket (amelyeknek a képletében Y R2 általános képletü csoportot c-I R1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
