186871. lajstromszámú szabadalom • Nagy szilárdságú, fokozottan szikrabiztos AlZnMgCu ötvözet, valamint eljárás az ötvözetből készült feszültségmentes csövek előállítására

A találmány tárgya nagy szilárdságú, fokozottan szikrabiztos AIZnMgCu ötvözet, 500 MPa-nál na­gyobb szilárdsággal és 450 MPa-nál nagyobb fo­lyáshatárral, valamint eljárás az ötvözetből készült feszültségmentes csövek előállítására, amelynek so­rán olvadékot készítünk, az olvadékból sajtolási tuskókat öntünk, ezeket hőkezeléssel homogenizál­jak, majd csöveket sajtolunk, a sajtolt csöveket egyengetjük és kosárban edzzük, feszültségtelenít­­jük, végül pedig utólagos hőkezelést végzünk. Az elmúlt két évtized során az alumínium bánya­­tárnok széles körben teret hódítottak. Legnagyobb előnyük az acélból készült tárnokkal szemben, bogy lényegesen kisebb tömegük folytán (kb. '0 kg) egy ember által mozgathatók, kezelhetők; ami a bányaművelés körülményeit lényegesen meg­könnyíti. Kezdetben éppen ezért nagymértékben fellendüli az alumínium bányatámok alkalmazása, során azonban egyre több adat gyűlt össze a íáfiveszélyes szénbányákban való alkalmazásuk n a nem megfelelő szikrabiztonságuk miatt. Az alumínium szikrabiztos fém, és mint ilyen, azokban az iparágakban is széles körben elterjedt, ahol gyúlékony, robbanásveszélyes anyagokat ter­elnek ki, illetve dolgoznak fel (olajipar, vegyipar, szénbányászat stb.). Ugyanakkor, ha az alumínium uí'sszerüen rozsdás acéllal ütközik, tűz- és robba­násveszélyes közegek számára alkalmas gyújtó szikrázást kelthet. Mive! a különböző acélból ké­szült szerkezetek, gépek, szerszámok lényegében minden ipari tevékenységnél jelen vannak, ezért az alumínium és rozsdás acél ütközésekor keletkező yújtó szikrázás egyes munkaterületeken reális ve­széllyé vált. Ez történik a szénbányászatban is a isietánveszélyes fejtéseknél. Az alumínium és rozsdás acél ütközésekor a ftyűitóképes szikrák keletkezéséért az ún. termit­­. eakció a felelős. Abban az esetben, ha a rozsda i Fe2G3) és a fémalumínium keverékét nagy hőmér­sékletre émeljük, akkor 2300 K fölötti hőmérséklet­ei és egy nagy hőfelszabadulással járó folyamat, során fémvas és A1203 keletkezik. Ezt nevezik ter­­mit-reakciónak. Amikor az alumínium és rozsdás acél ütésszerü­­taláíkozik, az acél felületén egy vékony alumíni­um-fel kenőd és jön létre, ezzel egy jól egymásba préselt rozsda-alumínium termitkeverék keletkezik. \z ütközési munkától fejlődő hő miatt ennek hő­mérséklete a 870-920 K-t is elérheti. A rozsda, amely normál körülmények között mindig tartal­maz bizonyos mennyiségben nedvességet (amit vas­­mdroxid formájában köt meg), a hidrogén és a részben már keletkezett hő mellett reakcióba lép az alumíniummal. Ezzel egyidejűleg az alumínium és víz közötti reakcióból is keletkezik hidrogén és hő. Ezek a reakciók már 1100-1300 K-ra is felmelegít­­hetik a vékony termitréteget, aminek következté­ben a termit-reakció beindul. A hidrogén is hevesen reakcióba lép az oxigénnel. Végeredményben a fe­­lületrőEa gáztérbe mintegy kilövellnek a részecs­kék, amelyek hőmérséklete 2300 K főié emelked­het. Ezek már intenzív gyújtószikraként léphetnek fel. A tiszta alumínium képlékeny fém, ezért ennek ütközése rozsdás acéllal igen kicsiny valószínűség­adóz eíő gyújtást, ugyanis az ütközés energiája nagy részben felemésztődik képlékeny munka for­májában, ily módon gyakor latilag gyújtó szikrázást nem okoz. Az alumíniumötvözetek keménysége ugyanakkor széles határok között változtathatja a gyújtóképességet, mivel a képlékenység csökkené­sével erősen változik az ütközési energia hővé ala­kuló hányada, a rozsdás felületre való felkenődés módja, a keletkező termitréteg vastagsága stb. Ezek a tényezők olyan irányba hatnak, hogy a nagyobb keménységű alumíniumötvözetek nagyobb gyújtó­­képességet adnak. A gyújtóképesség egyértelműen nő, amint az anyag állapota ridegebb lesz, és csök­ken, ha az képlékenyebbé válik. A gyújtóképesség vizsgálatára szabványosított eljárást dolgoztak ki. Ez egy ejtővizsgáíat, ahol 20 kg-os tömeggel a minta 3 m magasból a víz­­sz ntesse! 60°-ot bezáró, speciálisan rozsdásítoíí, merev acéllapra esik. A kamra, amelyet a 6,5-7,5%­­os metán-levegő elegy áramoltatva tölt ki, 1 m3 íé fogatú, és egyik oldalán műanyag fólia zásja: ez a lerobban ás energiáját a szabadba engedi. Ezen vizsgálatokkal a jelenleg gyártott alap­anyagnak széles határok között változik a gy újtási valószínűsége (0,1-0,5 között száz ejtésre vonat­koztatva), és átlagos értéke! 0,2 körül van. Külön­böző megfigyeléseink azt mutatják, hogy maga a m: nősítő berendezés is jelentős szórást okoz a mé­résekben. A nyári száraz, meleg napok elsősorban a -ozsdás acéltárgy kicsiny hidroxid-tartalma mi­­at ., a téli hideg napok pedig főleg az acéltárgy és a minta alacsony hőmérséklete miatt csökkentik le a oerobbanási valószínűséget. A bányaviszonyok­­hcz leginkább hasonlónak a nagy relatív páratar­­taimú, 20 °C körüli levegőjű napokat találtuk. A fenti valószínűség-értékek is erre vonatkoznak (a szaraz, meleg nyári napok és téli hideg napok ezen berendezéssel minősítésre nem alkalmasak!!). A bányatámok piaci versenyképességét lényege­sen befolyásoló másik tényező a bányaiam tömege. a, ezzel kapcsolatban általánosan elfogadott köve­telmény, hogy az egy ember által mozgatható tö­megnek 50 kg alatt kell lenni. A bányatárn tömegé­nek csökkentése ugyanakkor magával hozza az elő­állítási költségek csökkenését és ezzel a versenyké­pesség további fokozódását is. A hidraulikus bányatárn tömegének túlnyomó részét az ún. „köpű”, azaz a nyomás alatt lévő külső cső, valamint az ún. „csúszószár” vagy belső cső teszi ki. A bányatárn tömegének számottevő csökkentése elsősorban ezen csöalkatrészek töme­gének csökkentésén keresztül valósítható meg és vékonyabb falú csövek alkalmazásával realizálha­tó. A csőfalak vékonyítása viszont csak akkor le­be séges, ha ezzel az üzemelés biztonsága - azaz a csövek hasznos terhelhetősege - nem csökken. A csövek mechanikai igénybevétele alapvetően ké- részből tevődik össze:-- üzemi hasznos terhelés (belső nyomás stb.)- csövek gyártása során keletkezett maradó fe­szültségek okozta igénybevétel. A maradó feszültségek okozta igénybevétel külö­nösen veszélyes, mert iránya, és nagysága a konkrét gyártási paraméterek függvényében előre ki nem számítható módon változik. Vizsgálataink, vala­i 5 10 ÍS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom