186839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újszülött borjúban, csikóban vagy tehén vagy kanca kolosztrumában jelenlévő IGG mennyiségének meghatározására

1 186839 2 g nátrium-kloridot tartalmazó, glicinből és fiziológiás konyhasóoldatböl álló pufferoldattal 1:5 arányban hígítva körülbelül 2 súly/térf.-% végkoncentrációra állítottuk be. Minden egyes vizsgálatunkban 5 ml csikó-szérumot adtunk 6 ml glicin-konyhasóoldat pufferhoz, és jól el­kevertük. A hígított latex 1 cseppjét a tárgylemezen az 1. példában leírt módon 1, 2 vagy 3 csepp hígított szé­rummal elegyítettük. Az így kapott kísérleti eredmé­nyeket a 9. táblázat tartalmazza. IgG mg/dl (RID-méréssel) 9. táblázat A hozzáadott szérum mennyisége 750x2 = 1500 500 x 2 = 1000 375x2= 750 300 x 2 = 600 250x2= 500 166x2= 332 1 csepp: az agglutináció pozitív 1 csepp: az agglutináció pozitív 1 csepp: az agglutináció pozitív 1 csepp: az agglutináció pozitív 1 csepp : az agglutináció negatív 2 csepp : az agglutináció pozitív 1 és 2 csepp: az agglutináció negatív 3 csepp : az agglutináció pozitív A szérummintában jelenlevő IgG mennyiségének csökkenése itt is a szérumminta agglutinációhoz szük­séges mennyiségének növelését igényli. A konyhasóol­datnak a 7. példa szerinti glicin-pufferoldathoz való hozzáadása jelentős mértékben növeli az IgG-vizsgá­­lat érzékenységét. Míg a glicin önmagában pufferként használva nagy mennyiségű IgG-t tesz szükségessé az agglutinációhoz, a glicin és fiziológiás konyhasóoldat keverékéből álló puffer érzékenysége hasonló a 2. pél­da szerinti N,N-bisz(2-hidroxi-etiI)-glicint tartalmazó pufferoldat alkalmazásával elért érzékenységhez. ban előállítottuk az 1. példában leírt csikó-szérum­­mintákat. A csikó-szérumból 5 ml-t adtunk 10 ml fen­ti pufferoldathoz, és alaposan átkevertük. A hígított szérum 1 cseppjét az 1. példában leírt módon 1 csepp 5 hígított latexhez adtuk. Az így kapott kísérleti ered­ményeket a 10. táblázat tartalmazza. 10. táblázat 10 ^L‘Tlg/^j ,, A hozzáadott szérum mennyisége (RID-méréssel) 900 x 2= 1800 4 csepp: az agglutináció pozitív 370x2= 740 7 csepp: az agglutináció pozitív 200 x 2 = 400 9 csepp: az agglutináció pozitív A hígított latex további 1 cseppjének hozzáadásával az agglutináció visszafordítható, és ha ekkor további hígított szérumot adunk hozzá, akkor ismét aggluti- 20 náció következik be. Az agglutinációnak ez a reverzi­­bilitása mutatja, hogy a végpont teljes pontossággal megállapítható. 11. példa 25 Az 1. példa és 2. példa szerinti eljárást ismételtük, csikó-szérum helyett azonban újszülött borjú széru­mát alkalmaztuk. A vizsgálati eredmények azt mutat­ták, hogy abban a mértékben, ahogyan a szérummin­tákban jelenlevő IgG mennyisége csökkent, a szérum- 30 minták agglutinációhoz szükséges mennyisége növe­kedett. A vizsgálati eredmények továbbá igazolták, hogy a találmány szerinti eljárás az agglutináció méré­séhez, tehát a borjúszérummintában levő IgG meny­­nyiségének meghatározására alkalmas. 35 12. példa 9. példa 0,22 pm részecskeméretű polisztirol-latex 10%-os vizes oldatát 0,125 mólos, 8,4 pH-értékű, literenként 8,5 g nátrium-kloridot tartalmazó, borát és fiziológiás konyhasóoldat keverékéből álló pufferrel 1:5 arány­ban hígítva körülbelül 2 súly/térf.-% végkoncentrá­cióra állítottuk be. E pufferoldatot úgy állítottuk elő, hogy 50 ml 0,1 mólos bórsavoldat és 5 ml 0,1 n nátronlúg keverékét vízzel 100 ml-re töltöttük, 8,2 pH-ra állítottuk, össze­kevertük, majd a pufferoldathoz 100 ml-enként 8,85 g nátrium-kloridot adtunk. Minden egyes vizsgálatunkban 5 ml csikó-szérumot adtunk 6 ml, borátot és konyhasóoldatot tartalmazó pufferhoz, és alaposan összekevertük. A hígított latex 1 cseppjét tárgylemezen az 1. példában leírt módon 1, 2 vagy 3 csepp hígított szérummal elegyítettük. Vizs­gálati eredményeink lényegében ugyanazok voltak, mint amelyeket a 8. példában leírt glicin-konyhasóol­dat puffer alkalmazásával kaptunk. 10. példa 0,109 ^m részecskeméretű polisztirol-butadién-la­­tex 10%-os vizes oldatát az 1. példában leírt pufferol­dattal 1:5 arányban hígítva körülbelül 2% végkon­centrációra állítottuk be. Minden egyes vizsgálatunk-Az 1. példában leírt eljárást ismételtük, azonban csikó-szérum helyett csikó teljesvérét és borjú teljes- 40 vérét alkalmaztuk. A vizsgálati eredmények azt mu­tatták, hogy a találmány szerinti eljárás az agglutiná­ció mérésére, tehát a csikó és borjú teljesvérében je­lenlevő IgG mennyiségének meghatározására alkal­mas. 45 13. példa Az 1. példa szerint jártunk el, azonban szérum he­lyett kolosztrumot alkalmaztunk annak megállapítása 50 céljából, vajon egy olyan kanca vagy tehén kolosztru­­ma, amely éppen lecsikózott vagy megborjazott, ké­pes-e az immunglobulint egy újszülött csikóra vagy borjúra átvinni. Megfelelő kolosztrum IgG-koncentrációja megkö- 55 zelítőleg 1000 mg/dl vagy ennél nagyobb. Abból a cél­ból, hogy a kolosztrummintát arra a koncentrációtar­tományra hígítsuk, amely az 1. példa szerinti szérum­koncentrációnak közelítőleg megfelel, a kolosztrumot megfelelő pufferoldattal 1:5 arányban hígítva körül- 60 belül 200 mg/dl végkoncentrációra állítottuk be. 0,22 pm részecskeméretű, 10 súly/térf.-%-os poli­­sztirol-oldatot 0,2 mólos, 8,5 pH-értékű N,N-bisz(2- -hidroxi-etil)-gIicin pufferoldattal 1:5 térfogatarány­ban hígítva körülbelül 2 súly/térf.-%-os végkoncent- 65 rációra állítottuk be. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom