186836. lajstromszámú szabadalom • Lengéscsillapító távköztartó
1 186836 2 A találmány tárgya lengéscsillapító távköztartó, vezetékkötegeket tartalmazó villamos hálózatok vezetékeihez. Közép és nagyfeszültségű villamos hálózatok vezetékeinek az egy-egy kötegben vezetett alvezetékek száma kettő vagy annál több, attól függően, hogy hány fázisról van szó. Minden esetben követelmény azonban, hogy az egyes alvezetékek között, úgy a két egymásutáni oszlop közötti szakaszon, mind az egész vonal mentén megfelelő és előírt távolságot biztosítsunk. További követelmény, hogy az alvezetékek lengése, amely a szél hatására keletkezik, a lehetőségekhez mérten minimálisra legyen csökkentve. A gyenge szél által okozott lengések általában nagyfrekvenciásak, de az amplitúdójuk kicsi, míg az erős szél által okozott lengések frekvenciája kicsi, az amplitúdója azonban nagy. A lengéscsillapító távköztartókat ezeknek a fent említett jelenségeknek a csökkentésére, illetőleg kiküszöbölésére hozták létre. Többféle ismert távtartó létezik. A 936310 sz. olasz szabadalmi leírásban ismertetett távköztartó egy összekapcsoló egységgel van ellátva, míg a DAMP of Sovers és például a SALVI A and C által gyártott távköztartók többszörös összekapcsolással vannak kialakítva. Az egyszeres összekapcsoló egységgel kialakitott lengéscsillapító távköztartó hiányossága, hogy mindegyik karja csak valamilyen szög mentén képes elmozdulni, és a szögelmozdulás által létrehozott rezgések középpontja a csatlakozó egység középpontja lesz, vagyis ennél a távköztartónál nincs arra lehetőség, hogy a kar tengelye irányába történjen elmozdulás. A két további idézett ismert távköztartónak legszembetűnőbb hiányossága, hogy bár tetszőleges irányban mozdulhatnak el, azonban a mozgás iránya minden esetben az alvezetékek hosszirányú tengelyére merőleges síkba esik. A fent idézett távköztartók mindegyikénél fennáll, hogy a kötés merevsége közel állandó a szél által okozot rezgések hatására, így a csillapító hatása csak azoknak a rugalmas elemeknek a hiszterézisétől függ, amelyek a kötéspontba vannak csatlakoztatva, továbbá majdnem az összes disszipációs energia hővé alakul át, amely hő a rugalmas elemeket adott esetben tönkre is teheti. A fent említett ismert távköztartók esetében a rugalmas elemek elasztomer anyagból vannak kiképezve és azok össze vannak nyomva. Ezeknek az elemeknek a viselkedése igen nagymértékben függ a külső környezeti hőmérséklettől. Meg kell jegyeznünk még, hogy a fent említett, ismert távköztartóknál a rugalmas elemek előfeszítése az összekapcsolás merevségét eredményezi, vagyis az így kialakított eszközök kis külső erőre nem érzékenyek. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartóval az volt a célunk, hogy a fent említett hiányosságokat kiküszöböljük. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó vezető kötegeket tartalmazó villamos hálózathoz, amely lengéscsillapító távköztartó annyi kart tartalmaz, amennyi alvezeték egy-egy kötegen belül található. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartót az jellemzi, hogy a távköztartó tartószerkezete és karja közötti összekapcsoló egység magába foglal egy a tartószerkezethez rögzített, vagy azzal egy egységet képező keretet, egy, a kereten belül elhelyezett és megfelelő alvezeték által kifejtett erő hatására tetszőleges irányba elmozdítható belső magot, több, a belső magot a kerethez kapcsoló rugalmas elemet, amely rugalmas elemek a belső mag körül szimmetrikusan vannak elhelyezve, továbbá a kar egyik végére a karhoz tartozó alvezeték befogására kiképezett befogó elem van szerelve, míg a kar másik vége a belső maghoz van rögzítve. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó egy előnyös kiviteli alakját jellemzi, hogy a tartószerkezet és a kar közötti minden egyes összekapcsoló egység egy, vagy több a tartószerkezethez rögzített vagy azzal egy egységet képező keretet tartalmaz, és minden egyes keret a tartószerkezet síkjával valamilyen szöget bezáró síkban van elhelyezve, továbbá a kereten belül belső mag van elhelyezve, amely belső mag körül szimmetrikusan rugalmas elemek vannak a kereten belül elhelyezve, és a rugalmas elemek egyik vége a belső maghoz van rögzítve, míg a másik végük a kerethez van rögzítve, továbbá a kar egyik végén a vezetékek befogadására kiképezett befogó elem van, míg a másik vége a belső maghoz van rögzítve. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó még egy további előnyös kiviteli alakját jellemzi az, hogy a tartószerkezet és a kar közötti minden egyes összekapcsoló egység kettő vagy több a tartószerkezethez rögzített és azzal egy egységet képező keretet tartalmaz, és minden keret a tartószerkezet síkjával egy síkba vagy azzal párhuzamosan van kiképezve, továbbá minden kereten belül belső mag van elhelyezve, amely belső mag körül rugalmas elemek vannak szimmetrikusan elhelyezve, és a rugalmas elemek egyik vége a belső maghoz, másik vége a kerethez van rögzítve, továbbá a kar egyik végére a vezetékek befogására kiképezett befogó elem van szerelve, míg a másik vége a kereten belüli belső maghoz van rögzítve. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó még egy további előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy a rugalmas elemek elasztomerből vannak kiképezve. A találmány szerinti távköztartónál alkalmazott rugalmas elemek tehát vagy elasztomer anyagból vagy pedig acélrugóból vannak kiképezve, mindegyik összenyomott állapotban van beépítve, és a karon keresztül az alvezeték által kifejtett erő hatására fognak megnyúlni, elhajolni vagy csavarodni. A rugalmas elemek a kerethez vagy a kerethez erősített kis lemezekhez, illetőleg a belső maghoz ragasztással vagy egyéb mechanikai rögzítő elemekkel vannak felerősítve, például úgy, hogy a rugalmas elemek végein nyúlványok vannak kiképezve, amelyek a belső magon és a kereten kiképezett megfelelő kivágásokba illeszkednek. Az acélrugóból kiképezett rugalmas elem szintén önmagában ismert mechanikai rögzítéssel vagy adott esetben hegesztéssel van a belső maghoz, illetőleg a kerethez erősítve. A találmány szerinti lengéscsillapító távköztartó előnye, hogy az egyes karok tetszőleges irányba és tetszőleges sík mentén tudnak elmozdulni, anélkül, hogy a fix forgási középponttal össze lennének kapcsolva. Az összekapcsolás rugalmas jellege már kis mozgásokra is megfelelő változást mutat. További előnyként kell megemlítenünk, hogy a rugalmas elemek nincsenek kitéve a túlmeleg hatásának, valamint a 5 10 1 5 2C 25 30 35 40 45 50 S3 65 2
