186833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csapos gerendafödém megerősítésére, valamint eljárás és talpelem fa anyagú gerendák megerősítésére

1 186.833 2 A találirèny csapos gerendafödémek, valamint két vagy több helyed megtámasztott fa anyagú gerendák megerősítését célzó eljárásra vonatkozik. Ugyancsak tárgyai a találmánynak az utóbbi eljárás foganatosítá­sára szolgáló talpelemek. A régi, különösen a századforduló idejéből szárma­zó épületek nagy részének padlásfödémeit, nem rit­­kánt közbenső födéméit is fából ún, csapos gerenda­födémek alkotják. E födémek gerendáit 25-30 cm átmérőjű farönkökből kétféle vágással ésszélezéssel állították elő, felső felületük tehát íves. Az egymás mellé rakott gerendákat fa csapokkal rögzítették egy­máshoz. Az évtizedek múlásával a fa csapok jórészt megla­zultak, kiestek, tönkrementek, a gerendák együtt­dolgozása tehát lényegében megszűnt. Ehhez járult a faanyag romlása, különféle kártevők, de legfőkép­pen a nedvesség hatására. Az üvegezőiden^ vagy nyitva hagyott padlásfelül­világító ablakok, a héjalás hibái lehetővé tették a csa­padék bejutását, így egyes gerendák a felfekvéseknél, vagy a mezőben korhadásnak indultak. Ezideig, ha a romlás mértékét veszélyesnek ítélték a szerkezet állékonysága szempontjából, a fafödémet lebontották, és helyébe szilárd - főleg vasbeton - födémet építettek. A fafödém végleges megerősítésére csak ritkán került sor, minthogy az ismert kiváltó szerkezetek a munka bonyolultsága, költségessége, vagy helyhiány - miatt legtöbbször nem, vagy gazdasá­gosan nem alkalmazhatók. Azonban a födémcsere rendkívül költséges művelet, a lakókat pedig a gyak­ran évekig tartó munkálatok tartamára ki kell költöz­tetni az épületből vagy annak egy részéből. Az említett kiváltó szerkezetek megismerhetők például Mohácsi: Tartószerkezetek átalala'tása (MK. Budapest 1978.)c. könyvének 195-196. oldali és 58. ábrája alapján Eszerint a hibás gerenda önsúlyát és terheit a födémgerendákra keresztirányban ráhelye­zett gerenda révén a szomszédos, teherbíró gerendák­ra viszik át koncentrált függőleges erők formájában, vagy a födémtől független kiváltó acélgerendára füg­gesztik a csapos gerendátcsavarokés felkötő kengyelek útján. Az első nem biztosítja a gerendák együttdolgo­zását, nem is tekinthető végleges megoldásnak, a másik egy bonyolult, nehéz és költséges szerkezet, nagy helyigénnyel. A csapos gerendafödém, mint komplett szerkezet megerősítésén kívül az egyes - két vagy több pontban megtámasztott - fagerendák megerősítése sem volt eddig kielégítően megoldva, (idézett mű 198-200. oldal) különösen arra az esetre nézve, ha a gerendavég korhadása miatt a támasz fö­lött keresztmetszet csökkenés következett be. A találmány elé kitűzött célunk olyan eljárás ki­dolgozása volt csapos gerendafödémek megerősítésé­re, mai biztosítja a födém gerendáinak együttdolgozá­sát, tartó megoldást nyújt, mindezt pedig olcsó, könnyű, egyszerűen szerelhető szerkezetekkel, és ál­talában nem teszi szükségessé a lakók kiköltöztetését Ugyancsak célunk volt eljárást adni két vagy több helyen megtámasztott fagerendák megerősítésére, főleg korhadásból származó keresztmetszet-gyengülés hatásának kiküszöbölésére. Arra a felismerére jutottunk, hogy a födém mege­rősítésével kapcsolatban elérni kívánt célok megvaló­síthatók, ha alkalmasan - előnyösen a gerendák hossz­irányra merőlegesen - elhelyezett, húzóerő felvételé­re alkalmas - például acélhuzalból álló - szerkezetek­kel több szomszédos gerendát egymáshoz "kötege­lünk". Ilyen módon ugyanis nemcsak azt érjük el, hogy-egy csökkent teherbírású gerenda ( terheit a szomszédai vegyét át, hanem az összefogó "kötegelő" szerkezetek megfelelő elrendezésével az egész födémet is kvázi - monolitikussá tehetjük. így az egy gerendá­ra jutó terhelés jelentősen csökken, a valamely oknál fogva kösőbb meggyengülő gerendát is "automatiku­san" tehermentesítik a többiek. Az egyes gerendák megerősítését illetően abból indulunk ki, hogy a fánál nagyobb szilárdságú - elő­nyösen acél - elemek megfelelő profil és elhelyezés esetén, viszonylag kis keresztmetszet mellett is alkal­masak lehetnek a támasznál fellépő igénybevételek átvállalására, feltéve, ha a gerendával való erőátadó kapcsoltuk biztosított. A találmány tehát eljárás csapos gerendafödém megerősítésére, a mely eljárás értelmében szükség sze­rinti mennyiségű húzóerő felvételére alkalmasan ki­alakított és elhelyezett — célszerűen acél anyagú — szerkezettel előnyösen több, de legalább két-két szomszédos gerendát összefogunk. A találmány egyik, előnyös foganatosítáá módját az jellemzi, hogy több, például három-öt szomszédos gerendát a gerendák körül huzalból, kötélből, szalag­ból vagy hasonlókból kialakított abroncs útján fo­gunk össze. Előnyös az is, ha az abronccsal összefo­gott geredák közül legalább az egyik szélsőt másik abroncs útján egy, vagy több további gerendával is összefogjuk. A találmány egy másik előnyös foganatosítás! módja szerint lényegében a gerendák alatt azokat ösz­­szefogó, huzalból, szalagból, rúdból, kábelből vagy hasonlókból kialakított alsó hevedert helyezünk el, amelyet legalább helyenkint - például szöggel, csavar­ral a gerendához erősítünk és/vagy a végeit lehorgo­nyozzuk. Adott esetben - a gerendák fölött - felső hevedert is elhelyezünk, amelyet a szükséghez képest rögzítünk, és amelyet átkötő elem(ek) útján egy vagy több alsó hevederrel összekötünk. Szükség esetén a gerendák végét a fal mentén ve­zetett vonalas támszerkezettel foguk alá, amely vona­las támszerkezetet tartóeszközökkel ellátott, előnyö­sen acél anyagú rúdból, huzalból, vagy hasonlóból alakítjuk ki, ahol a tartóeszközöket a falba horgo­nyozzuk. Ugyancsak a találmány tárgya egy eljárás két vagy több helyen megtámasztott, fa anyagú gerendák meg­erősítésére, amit az jellemez, hogy a gerenda meg­­támasztáá helyén vagy helyein a szükséges hosszú­ságban, adott esetben a gerenda teljes hosszában vé­­gigmenően - előnyösen acélból készült - talpeleme­­(ke)t hely ez ünkel, ami)ke)t erőátadásra alkalmas mó­don a gerendához rögzítünk. Végül önálló tárgyai a találmánynak a két vagy több helyen megtámasztott, fa anyagú gerendák meg­erősítéséhez való talpelemek. Az egyik megoldás sze­rint a talpelem övlemezzel és arra lényegében merőle­ges gerinclemezzel rendekező célszerűen - beépítési helyzetben - fordított T keresztmetszetű idom, a­­melynek anyaga előnyösen acél, és az övlemez adott esetben rögzítő eszköz, például csavar átvezetésére alkalmas furattal vagy furatokkal van ellátva, mely esetben a furatok a gerinclemezhez képest az övlemez egyik vagy mindkét felén vannak kialakítva. A másik megoldás értelmében a talplemez - be­építési helyzetben - vízszintes övvel és két függőleges szárral rendelkező U keresztmetszetű - célszerűen acéllemezből készült idom, ahol a függőleges szárak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom