186831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvességszigetelő szerkezet meglévő falakba történő beépítésére
1 186.831 2 A találmány nedvességszitegetelő szerkezet meglévő falakba történő beépítésére szolgáló eljárásra vonatkozik. Meglevő épületek felmenő falainak felszívódó (hajszálcsövesség következtében felemelkedő) nedvességgel szembeni szigetelése a levegő hatása, valamint elöregedése miatt bizonyos idő után tönkremegy, régebben létesített épületszerkezetekből pedig gyakran hiányzik is a szigetelés. Amennyiben az épület értékes, esetleg pótolhatatlan műemlék, és a lebontása nem gazdaságos, illetve nem megengedhető, felmerül a nedvességszigetelő szerkezet felmenő falakba utólag történő beépítésének a szükségessége. Jelenleg ilyen jellegű munka elvégzésére alapvetően kétféle módszer ismeretes. Az egyik megoldás szerint a téglafalból - az átboltozódás határán belül — szakaszosan több egymást követő vízszintes réteget kibontanak; a kibontással nyert üregbe szigetelést, pl. több rétegű bitumenes lemezt helyeznek el, amely felett azután a téglarétegeket visszaépítik. A szigetelésnek természetesen folyamatosnak kell lennie, így a lemez vége a beépítéskor szabadon marad, hogy a következő szakasz szigetelésével tökéletesen lehessen hozzá csatlakoztatni. E módszer hátránya az aprólékos, hosszadalmas és kényes munkavégzés, a munka gazdaságtalansága, továbbá az a tény, hogy a visszaépítés nem mindig hatjható végre tökéletesen, így a visszaépített részek feletti falszakaszok megsüllyedhetnek, ami különféle káros következményekhez, pl nyílászárók deformációjához vezethet Egy újabban - a lemezes szigetelési megoldás helyett - alkalmazott falszigetelési módszer lényege abban áll, hogy a fal lábazatát furatokon át bejuttatott, jól penetráló, nedvességszigetelő tulajdonságú folyadékkal itatják át. A furatokba - a keverési arányok szigorú betartása - betáplált folyadék-tartományok a fal pórusaiba hatolva elméletileg egymást átfedő (egymásba metsző) vízzáró rétegeket hoznak létre, amelyek együttesen összefüggő vízzáró szerkezetet alkotnak a fal egy átmenő szelvényében. A munkavégzés ebben az esetben is kényes, körülményes, nagy hozzáértést igényel; mivel azonban az átitatás mértéke különféle tényezők miatt (pl. a falazat heterogén fizikai és vegyi tulajdonságai ) nem egyenletes, a vízzáró sem tökéletesen megbízható. Ismeretes olyan utólagos falszigetelési módszer is, amelynél a faltestben pl. fürészelésscl viszonylag kis magasságú rést készítenek, és a résbe nedvességszigetelő szerkezetet építenek be. Problémákat okoz azonban, hogy a szigetelésnek a kivágott résbe helyezése különleges követelményeket támaszt a szigetelőszerkezettel szemben. A szigetelőlemezeket például csak előzetesen lehet kenéssel ellátni., ami pl. bitumenes lemezek esetében csak speciális, nehézkes és munkaigényes művelettel teszi lehetővé a toldást. A papírt tartalmazó bitumenes szigetelőlemezek résben történő alkalmazhatóságának komoly korlátja hogy nem szavatolható olyan tökéletes bitumenbevonat, ami a papír rothadását meggátolná. Az üvegszövet-vázas és öntapadós lemezek viszont részben költségesebbek, részben pedig nehezen hozzáférhetők. További gondokat okoz az ismert réses technológiánál, hogy a szigetelőlemezek általában lágyak és vékonyak ahhoz, hogy azokat gyorsan és akadálymenetesen, a felgyűrődési veszélyt kizáró módon lehessen a résbe betolni. Közismert továbbá, hogy a vízzárás eempontjából kedvező, ha a szigetelés toldásai egymástól a lehető legtávolabb esnek; ez a költségek szempontjából is az optimális megoldás. Minél hosszabb viszont az egy ütemben kivágott rés, annál gyorsabban kell gondoskodni annak alátámasztásáról, ami viszont korlátot szab az egy fogásbán kivágható réshosszúságnak. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson meglevő falat utólagos nedvesség-szigetelésére, amely kiküszöböli a réses technológia fent leírt hátrányait, és mind vízszigetelési, mind a fal állékonysága, ming pedig gazdaságossági vonatkozásban optimális eredményt nyújt. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a szigetelőlemezeket olyan merevítéssel látjuk el, amely nem gátolja a szigetelésnek a rés mindenkori alakjához igazítását, és a merevítés szilárdsága a rés feletti falszakasz alátámasztásához is megfelelő; mind a munkavégzés, mind a funkció mind pedig a gazdaságosság szempontjából kielégítően megoldható a falszerkezetek utólagos - réseléses - szigetelése. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a falban szakaszosan a fal szélességéhez viszonyítva keskeny átmenő rést alakítunk ki, és a résben szigetelőszerkezetet helyezünk el, és amely eljárásra az jellemző, hogy a résben annak szélességével megegyző, vagy lényegében megegyező szélességű szalag alakú szigetelőlemezből, és annak hosszirányára keresztirányú, célszerűen merőleges, egymástól oldalirányú távközökkel elhelyezkedő, a szigetelőlemezhez pl. ragasztással rögzített, merev, teherbíró, inert anyagból készült lapos bordákból álló szigetelőelem által alkotott, vagy ilyen szigetelőelemet tartalmazó szigetelő szerkezetet helyezünk el. n " A bordák anyagának "inert"tulajdonságán azt értjük, hogy ennek az anyagnak rothadással, elporlássál, tehát korrózióval szemben ellenállóképesnek kell lennie. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint üvegszövetvázas fekete lemezből, vagy öntapadós fekete lemezből álló szigetelőlemezt, és azbesztcementből álló lapos bordákat tartalmazó szigetelőelemet helyezünk el a résben. Előnyös lehet, ha a lapos bordák közötti - és adott esetben e bordák feletti - hézagokat folyékony, illetve ömleszthető utószilárduló anyaggal töltjük ki, és ha folyékony utószilárduló anyagként műgyanthabarcsot, cementhabarcsot, vagy cementtejet jutattunk a lésbe. Egy további találmányi ismérv szerint olyan kétfázis kitöltést alkalmazunk, amelynek az egyik - szilárd - fázisa közel azonos, vagy azonos szemcsenagyságú, gurulásra képes (ömleszthető) szilárd szemcsés anyagból, például gyöngykavicsból a másik — folyékony - fázisa pedig utószilárduló anyagból pl. folyósítószert tartalmazó cementhabarcsból, vagy cementtejből áll, mimellett az első lépésben szilárd szemcsés anyagot juttatunk - pl gravitációs úton, ferde vályúk segítségével - a résekbe, majd a folyékony utószilárduló anyagot juttatjuk a szemcsék közötti hézagokba, amelyet ott megszilárdulni hagyunk, és ilymódon a résben egyenletes, szilárd alátámasztó réteget alakítunk kl A szigetelőréteg egyenletes beszorító hatása miatt a tartósság sérelme nélkül lehet papirvázas bitumenes szigetelőlemezt is alkalmazni Célszerű továbbá, ha cm nagyságrendű szélességű és mm nagyságrendű vastagságú, egymástól ugyancsak cm nagyságrendű távközzel elhelyezkedő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
