186829. lajstromszámú szabadalom • Légkavarásos főzőedény és azt modulelemként magában foglaló főzőedénykészlet
1 186.829 2 A találmány tárgya légkavarásos főzőedény, amely új szerkezeti kialakításánál fogva optimális feltételeket biztosít nagyintenzitású, homogén légáramlás fenntartására, aminek révén az étel gyorsan - és annak minden pontjában gyakorlatilag egyező intenzitású hőátadással — főzhető. Az utóbbi években az ún. légkavarásos főzőedények sokféle változata terjedt el. A forszírozott mozgatásnak ki nem tett, első közelítésben nyugvó levegő általi hőátadáshoz képest a légkavarással áramoltatott levegő többszörös hőátadást valósít meg; így - optimális aerodinamikai feltételek biztosítása esetén a főzés során elhasznált hőenergia gyakorlatilag a hasznosított hőenerigára korlátozható, de már az ismert megoldásoknál is legalább 20%/-os energiamegtakarítás érhető el a hagyományos főzéshez képest. A légáramlásos főzési eljárások további előnye, hogy magassági irányban többemeletes közös légtér is kialakítható cs sok publikáció éppen ebben a sajátosságban látja a légkavarásos főzőedények fő előnyét a hagyományos megoldásokkal szemben. így pl. egymás felett elrendezett több sütőlemez vagy rács esetén különböző adagok egyidejűleg hőkezelhetők; 60--75 mm-nyi osztástávolságot ajánlanak pl. hűtött vagy fagyasztott (fél (készételek tálalóképes állapotba hozására, 120-150 mm-es osztástávolságot hús, illetve tésztasütéshez: az, alap osztáslávolságot 60-75 mm-re választják és az utóbbi esetben egy adaghoz két osztástávolságnyi magasságot használnak ki. A légkavarásos főzőedények különböző típusai mind a háztartási, mind a nagykonyhai alkalmazásban széleskörűen elterjedtek és így azokkal kapcsolatban már általánosítható tapasztalatokat lehetett szerezni Ezeket a tapasztalatokat gondosan vizsgálva kitűnt, hogy a mindenkori szerkezet aerodinamikai tulajdonságai eléggé különbözők. Megvizsgáltuk az aerodinamikai magatartás hatásait az étel és az áramló levegő közötti érintkezés üitenzitására, egyenletességére nézve és azt tapasztaltuk, hogy egyetlen adag hőkezelésére szolgáló főzőedényeknél is jelentősek a hatékonysági eltérések, ha pedig az edény kapacitását az adagok egymás feletti elrendezésével kívánjuk bővíteni, az ismert megoldásoknál az 1-1 sütőlemezen lévő ételekre jutó hőátadás annál fogva romlik, hogy a nagyobb térben mind a hőátadás feltételei, mind annak a térpontok menti egyenletessége romlik. Megállapítottuk, hogy az áramló levegő hőátadási feltételeinek optimuma a hagyományos egyadagos hőkezelő tér volumentében érhető el, vagyis a korszerű légkavarásos főzőedények alap osztástávolságának kétszeresénél; a szélességi méretek - a szokásos háztartási, illetve nagykonyhai tartományon belül - tapasztalataink szerint nem befolyásolják számottevően a magasságméret optimális megválasztásával elérhető hőátadási feltételeket. Feladatul tűztük ki olyan légkavarásos főzőedény kialakítását, amely egyfelől optimális légáramlási feltételeket teremt a hagyományos magasságú áramlási térben, másfelől (ezen volumen méreteiből modulméretként kiindulva) alkalmas arra, hogy az egyik kivitelben független hőkezelő terek multiplikálása révén sokállásos hőkezelő komplexummá lehessen egyesíteni, kismértékben változtatott kiviteli alak esetén pedig függőleges irányban (legalább szakaszos) közös áramlási teret képező módon egymásra halmozott modulelemekből sokállásos hőkezelő komplexummá (főzőedénykészletté) lehessen egyesíteni. Ezen megfontolások alapján tovább fejlesztettük saját korábbi találmányunkat (VU 160 ügyíratszámú szabadalmi bejelentés; az arra adott szabadalom lajstromszáma: 176.040). E megoldásunk háztartási főzőedény változata sokoldalúsága folytán kedvező fogadtatásra talált a piacon, s új találmányunkhoz átvehető ismérvei (családjellemzők): a főzőedény alsó, illetve felső lezáró síkja között - e síkra merőleges tengely körül egymással koaxiálisán - elrendezett külső és belső palást közlekedőteret fog közre és a lemezből készült belső palástban perforációk vannak kialakítva, míg a közlekedőtérrel és a belső palást által közrefogott hevítőtérrel ventillátor van aerodinamikalag csatolva. A találmány alapja az a felismerés, hogy a főzőedény (amely lehet főzőedénykészlet moduleleme) akkor üzemel optimális hőátadási feltételekkel, ha olyan duplafalű - előnyösen gyakorlatilag négyszög- » keresztmetszetű gyűrűs szerkezettel alakítjuk ki a közlekedőteret, amely gyűrűs szerkezetben a belső palást egyik oldalfalában lévő perforációk alkotják együtt a szívónyílást, a további oldalfalakban lévő perforiációk alkotják együtt a nyomónyílást és a belső palást szívóoldali falában lévő perforiációk hasznos keresztmetszete közelítően megegyezik a további oldalfalakban lévő perofrációk eredő hasznos keresztmetszetével, vagyis a többi oldalfalban a perforációk ritkább eloszlásnak és/vagy kisebb kérész.tmetszetűek, núnt a szívóoldali falban kialakított perforációk. Míg a technika állása szerinti légkavarásos főzőedényeknél általában turbulencia lép fel, a találmány szerinti kialakítás esetén a forszírozott légáramlás homogén. Ha önálló főzőedényként alakítjuk ki a modulelemet, az alsó lezáró síkot fenéklenrez alkotja, a felső lezáró síkban levehető fedelet rendezünk el. Az így kialakított főzőedény függőleges oszlopban egymásra is halmozható, s kívánt esetben ilyen függőleges oszlopok akár két dimenzióban is elrendezhetők egymás mellett: így modulrendszerű főző edény kész letet kapunk, amelyben minden modulelem független légtérrel rendelkezik. Ha úgy halmozunk egymásra tóbb modulelemet, hogy a (leg)alsó modulelemnél nem alkalmazunk fedelet és a (leg) felső modulelemnél elhagyjuk a fenéklemezt (a legalsó és legfelső modulelemek közötti modulelemeknél pedig sem fenéklemezt, sem fedelet nem alkalmazunk), akkor az. egymás felett elrendezett két vagy több modulelem közös légtérrel rendelkezik: a modulelemkénti ventillátor szívóoldalí elrendezése és a belső palást találmány szerinti kialakítása biztosítja, hogy alapvetően a független légterű modulelemeknél fellépő aerodinamikai mechanizmus lép fel az alul-felül nyitott modulelemnél is, de a felszálló légáramlás során még a szórt hőmezők hőtartalmának egyrésze is hasznosul, mimellett természetesen a függőleges irányú közös légtér magassága i korlátozott; a nyitott lezáró síkú modulelemek légterét a (leg)felső modulelem felső lezáró síkjában a levehető fedél, a (leg)alsó modulelem alsó lezáró síkjában a fenéklemez zárja le, s ha egynél több közös légtér egymásra halmozására kerül sor, a légterek határa'mál közbeiktatják a fedéllel, illetve fenéklemezzel egymáson felfekvő szomszédos modulelemeket. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a főzőedény példakénti kiviteli alakját a géprajzban szokásos módon egymás felett elrendezett két nézetben mutatja: felül a szívóoldallal szem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
