186815. lajstromszámú szabadalom • Acélpenge szúró- és különösen vívófegyverekhez

1 186815 2 A találmány tárgya szúró- és különösen vívófegyve­rek előállítására alkalmas acélpenge. A szúrófegyverek és különösen a vívófegyverek pengéi azzal tűnnek ki, hogy a keresztmetszetükhöz képest tekintélyes a hosszúságuk, amiből az követke­zik, hogy a pengék, de különösen a pengecsúcsok haj­lékonyságával, illetve hajlítószilárdságával szemben igen magas követelmények állnak fenn. Mivel a vívó fegyvereken, így a tőrön, kardon, flo­­retten a gyakorlatban szükségszerűen olyan bevágá­sok vannak, amelyek nagyon is könnyen töréshez és ezzel esetlegesen súlyos baleset kialakulásához vezet­hetnek, a pengék törésveszélye, amivel a találmány foglalkozik, égető problémát jelent. Az 1912-es évből származó 439666 számú francia szabadalmi leírás a törés következtében előálló bal­esetveszély csökkentése céljából azt javasolja, hogy a keresztmetszet középpontjából kiindulva a három ol­dal irányában mintegy V-alakban kiélezett tőrpengét először egy mélyen a középrészekig érő, résalakú ho­ronnyal kell ellátni, amely horonyt ezután mechani­kus alakítással kívül lezárva a penge belsejében húzó­dó üreggé kell betolni. Eltekintve attól, hogy az ilyen penge előállítási módja rendkívül körülményes, a ja­vasolt megoldás semmi esetre sem megnyugtató, mert a penge anyagának a hosszanti horonnyal megközelí­tően két félre osztása bizony a törésbiztonság tekinté­lyes romlását jelenti, a tőrpenge hegyesedő formájá­ból pedig elkerülhetetlenül következik, hogy egyönte­tű üregkeresztmetszet egyáltalán nem valósítható meg. Ennek eredményeképpen a vakon végződő üreg­be a tőr csúcsánál bevezetett állandó keresztmetszetű acéldrót az üreg hossza mentén nem kerül minden ol­dalon szoros érintkezésre a penge falával. így nem csoda, hogy ez a javaslat nem vált gyakorlati jelentő­ségűvé. A találmány feladata, olyan szúrófegyverek előállí­tására alkalmas acélpenge biztosítása, amely kielégíti a pengék hajlékonyságával és hajlítószilárdságával szemben támasztott követelményeket és a belőle ké­szített szúrófegyverek törésveszélye alacsony. A találmány alapja az a felismerés, hogy a törésve­szélyt a pengével szemben támasztott többi technoló­giai követelmény gyakorlati korlátozása nélkül, a szakembert is igen meglepő módon akkor lehet külö­nösen alacsony értéken tartani, ha a penge réteges acélból úgy épül fel, hogy a legfeljebb 30 HRC ke­ménységű lágyabb anyagból álló magot egy azzal ha­táros, legkevesebb edzhető acélból álló réteg mintegy körülveszi. A találmány tehát olyan, szúró fegyverek, különö­sen vívófegyverek előállítására alkalmas acélpenge, amely legalább két különböző szerkezeti anyagból épül fel és ahol a penge belsejében levő maganyagot legalább egy azzal határos további szerkezeti anyag veszi körül, ahol a pengére az jellemző, hogy olyan ikeracélból épül fel, amelynek a lágyabb, legfeljebb 30 HRC keménységű maganyagát előnyösen lényegé­ben azzal határosán legalább egy edzhető acélköpeny veszi körül. A találmány szerinti penge egy előnyős kiviteli alak­ja olyan, hogy a lágyabb maganyag a mindenkori pengekeresztmetszetnek legfeljebb 1/3-át teszi ki. . A találmány szerinti penge egy további előnyös jel­lemzője szerint az edzhető acél és a maganyag ke­ménysége közötti különbség előnyösen legalább 20 HRC, ami által egyrészt különösen alacsony értéken tartható a törésveszély, másrészt elérhető, hogy a pen­ge reflexióképessége, azaz vívás közbeni viselkedése és hangja teljesen változatlan marad. Előnyös, ha maganyagnak ausztenítes króm-nik­­kelacélt, ausztenítes mangánacélt vagy betétacélt al­kalmazunk. A találmány a pengék előállítására szolgáló eljárás­ra is vonatkozik, ahol az eljárást az jellemzi, hogy edzhető acélból és annak lényegében a központjába helyezett maganyag érből álló hengeres ikerfémet állí­tunk elő és abból a pengét kovácsolással vagy nyújtó­hengereléssel alakítjuk ki. Ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy a penge előállítása során előfordulhat, hogy a maganyag a penge anyagának a széléig kinyomul, ennek azonban semmilyen hátrányos jelentősége sincs. A találmányt most egy 900 mm pengehosszúságú és négyzetes keresztmetszetű florett előállítására és tulaj­donságaira vonatkozó foganatosítási példával fogjuk megvilágítani. Először ikerfémet állítunk elő úgy, hogy egy nikkel­tartalmú szerszámacélból (DIN-megjelölés: 56 NiCrMcV 7) álló, 90 mm vastag négyzetes bugának a 30 mm átmérőjű központi furatába egy ausztenítes króm-nikkelacélból (DIN-megjelölés: X 5 CrNiMo 18 12) álló, jól illeszkedő hengeres rudat helyezünk. Miután az illeszkedési hézagot mindkét homlokfelüle­ten hegesztési varrattal befedtük, a buga vastagságát meleghengerléssel a szokásos módon az eredeti méret mintegy 1/6-ára, vagyis mintegy 15 mm laptávolságú­ra csökkentjük, ennek során a maganyag és a külső köpeny között fémes kötés jön létre. Az oldalfelületek folytonos váltogatása mellett végzett meleghengerelés következtében a nyers pengeanyagban a magfém fo­gazott alakot ölt. A nyerstermék keresztmetszeti csi­­szolatát nagyított vázlatos ábrázolásban az 1. ábra mutatja, ahol 1 a penge maganyaga és 2 az edzhető acélköpeny. A megfelelő hosszúságúra leszabott nyers penge­anyagból azután kovácsolással alakítjuk ki a kónu­szos formájú (a penge 10 mm-es négyzetes végétől a 3 mm-es négyzetes csúcsig vékonyodó) tulajdonképpeni florettpengét, amit úgy hőkezelünk, hogy az edzhető acél keménysége 50 HRC legyen, ekkor a maganyag keménysége 18 HRC lesz. A hajlítószilárdság vizsgálat ennél a pengénél azt mutatta, hogy még 90-os maradandó alakváltozás (a felfekvési pontok távolsága 60 mm) esetén sem követ­kezett be törés, míg a teljes keresztmetszetükben a megfelelő edzhető acélból készült és összehasonlítás­képpen megvizsgált pengéknél már 5°-os deformáció esetén törések léptek fel, a betétacél (15 CrNi 6) mag­gal a találmány szerint előállított további pengék haj­lítószilárdsága pedí'g 20°-os maradandó alakváltozá­sig terjedt. Mindez megfelel annak a várakozásnak, hogy a betétacéloknak a találmány szerint maganyag­ként történő alkalmazásával a pengék hajlítószilárd­ságának jelentős javulása érhető el, és hogy a legma­gasabb törésbiztonságot az ausztenítes maganyagok eredményezik. 5 0 15 1-0 25 33 33 40 45 50 5E 6C 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom