186812. lajstromszámú szabadalom • Olvadó biztosítóval ellátott villamoslámpa
1 186812 2 A találmány tárgya olvadó biztosítóval ellátott villamos lámpa, amelynek vákuum-biztosán lezárt burája, ennek egyik végén egy lámpafej van, a lámpafej érintkezójétól a lámpa burájának falán keresztül a burán belül elhelyezett fényforráshoz árambevezetők nyúlnak be, legalább az egyik árambevezetőbe egy olvadó biztosító van beiktatva a búra fala és a lámpafej közötti térben, az olvadó biztosító egy villamosán szigetelő anyagból levő, lezárt csövön belül van, amely cső villamos szigetelő anyaggal van kitöltve. Egy ilyen lámpát ismertet a 830360 számú angol szabadalmi leírás. Ebben az ismert lámpában az olvadó biztosító egy üvegcsőben van, amely üvegporral vagy homokkal van kitöltve, és amely a végein az árambevezetőhöz van forrasztva. Ez az olvadó biztosító megbízható és biztonságos, de költséges a cső végén levő két forrasztás miatt. A találmány elé célul tűztük ki egy olyan lámpa kidolgozását, amely egyesíti a megbízható és biztonságos olvadó biztosítót egy egyszerű, olcsó konstrukcióval. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt villamos lámpával a találmány szerint úgy értük el, hogy a cső a végeinél egy összefüggő massza segítségével az árambevezetőhöz van forrasztva. A találmány szerinti lámpa egyszerűbben és olcsóbban gyártható oly módon, hogy mielőtt a lámpafejet a lámpa búrájára rászerelnénk, az árambevezetőre egy csövet, például üvegből vagy kerámiából levő csövet felcsúsztatunk, egészen addig, amíg az körülveszi az olvadó biztosítót, és a csövet villamosán szigetelő anyaggal kitöltjük, majd a cső két végét az árambevezetőhöz forrasztjuk egy összefüggő massza segítségével. Az alkalmazott összefüggő massza lehet cement, amelyet a lámpafejeknek a lámpaburákhoz történő rögzítéséhez szoktak használni. Példaképpen említhetők olyan keverékek, amelyek hintőpor, cinkoxid és kálium-szilikátból állnak, vagy olyan keverék, amely kvarcport, nátrium-szilikofluoridot és nátrium-szilikátot tartalmaz. Ehelyett egy ólomborát üveget lehet alkalmazni, amelyet például homokkal, kemény üvegporral, kvarcporral, alumínium-oxid porral vagy kalcium-oxid porral tölthetünk. Például 3 súlyrész üveget (3 súly% SÍO2, 18 súly% B2O3, 68 súly% PbO, 8 súly% ZnO, 3 súly% AI2O3) és 1 súlyrész homokot alkalmazunk. A csövet a végei között üvegporral, üvegtablettákkal, homokkal és hasonlókkal tölthetjük ki. Egy előnyös kiviteli alak szerint a csövet ugyanazzal a cementtel vagy üveg összetétellel töltjük, amellyel a végeinél lezárjuk. Az irodalomban számos, lámpákban használatos olvadó biztosító konstrukciót ismertettek már. Ezek közül néhány nagyon költséges, míg más megoldások nem elég megbízhatók és nem elég biztonságosak. Ezért azt javasolták, hogy a lámpa feje és a lámpa bórájának fala közötti teret töltsék ki nagy részben cementtel oly módon, hogy abba az olvadó biztosító beágyazódjon. A cement anyagában azonban rések alakulhatnak ki, amelyeken keresztül az olvadó biztosító megolvadása következtében keletkező szikra kisülési ív formájában a másik árambevezetőre vagy a lámpa fejének fémrészére átugorhat. Annak a ténynek a következtében, hogy a cement anyaga végleges formáját csak a lámpa fejének felhelyezése után veszi fel, ezek a rések a kész lámpában nem figyelhetők meg. A találmány szerinti lámpában azonban a szigetelő masszát csak helyileg kell alkalmazni oly módon, hogy az olvadó biztosítót minden oldalról körülvegye. Ez a massza felvihető még azelőtt, mielőtt a lámpafejet felhelyeznénk; ily módon az olvadó biztosító teljesen bezárható, ellenőrizhető módon. Annak a ténynek a következtében, hogy az olvadó biztosítót egy szigetelő masszába ágyaztuk be, általában nem keletkezik ívkisülés a biztosító kiolvadása közben. Abban az esetben, ha a kisülés mégis létrejönne, akkor az a csövön belül marad, és gyorsan kialszik. A találmány szerinti lámpa-konstrukció különösen alkalmas nagy terhelésű lámpáknál, mint például nagyteljesítményű hálózati feszültségről működtetett halogénlámpáknál is, és olyan lámpáknál, amelyeknek a fényforrása részben egy izzószál, részben egy kisülő ív, például egy nagy nyomású higanygőz kisülési lámpa, amelynél az izzószál egyidejűleg áramkorlátozóként szolgál. A találmány szerinti lámpa egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon látható, amelynél a burát oldalnézetben mutatjuk, és a lámpafej hosszmetszetben van ábrázolva. Az 1 lámpabúra az egyik végén egy 5 lapítással van lezárva, és egy 7 lámpafej 6 cementtel van hozzáerősítve. A 7 lámpafejen levő 11 érintkezőktől 2 és 3 árambevezetők nyúlnak be az 1 lámpabúra falán keresztül a 4 izzószálhoz, amely az 1 lámpabúrán belül a fényforrást alkotja. A 7 lámpafejnek egy kerámia 8 idoma van, amely egy 9 fémburkolatba van rögzítve. Az 5 lapítás és a 7 lámpafej által határolt 12 térben a 3 árambevezetőbe 10 biztosító huzal van közbeiktatva, amely 10 biztosító huzal egy villamosán szigetelő anyagból levő (a rajzon üvegből levő) 13 csövön belül van elhelyezve. A 13 cső a végein a 3 árambevezetőhöz van forrasztva, és a végei közötti részen egy összefüggő, villamosán szigetelő 14 masszával van kitöltve. A bemutatott lámpában a 14 massza azonos a 6 cementtel, és lényegében kvarcporból, cinkoxidból és nátrium-szilikátból áll. A bemutatott lámpa egy halogén izzólámpa, amelynek gáztöltése kriptont és metilén-bromidot tartalmaz. A lámpát 225 V feszültségről működtetve a felvett teljesítmény 150 W, és ezt a lámpát vetítő lámpaként alakítottuk ki. A lámpát normális feszültségen működtettük, majd ezek után túlterheltük a feszültség 60%-os megnövelésével. Az olvadó biztosító a feszültség rákapcsolása után 5 ms múlva megszakította az áramot. A 4 izzószál és az olvadó 10 biztosító huzal kivételével a lámpa teljesen épségben maradt. Szabadalmi igénypontok 1. Olvadó biztosítóval ellátott villamos lámpa, amelynek vákuum-biztosán lezárt burája, ennek egyik végén egy lámpafej van, a lámpafej érintkezőitől a lámpa burájának falán keresztül a burán belül elhelyezett fényforráshoz árambevezetők nyúlnak be, az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 2
