186791. lajstromszámú szabadalom • Hőcserélő

1 186.791 % A találmány tárgya hőcserélő, előnyösen folyadék és/vagy gáz halmazállapotú közegek hőcseréjére, amelynek a hőcseiében résztvevő közegeket befogadó hengeres térrésze és a hengeres térrészben csavarvonal mentén elrendezett terelőelemei vannak. A gyakorlatban az energiaellátás illetve energia­átalakítás területén, különösen a vegyiparban általá­nosan alkalmazottak a különféle hőcserélők. Mint is­meretes, a hőcserélők üzemi tulajdonságait, így alkal­mazási területeiketi is igen sokféle paraméter befolyá­solja. A hőcserélő készülékekben a hőátadás a két- a hőcserében résztvevő - közeget elválasztó fal mentén megy végbe, így a hőátadást nagy mértékben befolyá­solja az elválasztó fal vastagsága, hővezető képessége, továbbá a fal kétoldalánkialakuló hőátadási tényezők nagysága is. A hőátadás hatásfokát rontja, ha a hőátadó felü­letek valamelyikén rossz hővezető tulajdonsággal bíró lerakódás keletkezik. Egyes közegek esetén az ilyen lerakódások kialakulása teljes miétékben nem akadá­lyozható meg, de a hőcserélő megfelelő áramlástech­nikai kialakításával a lerakódások mértéke lényegesen csökkenthető. A hőátadást befolyásolja továbbá a hőcserében résztvevő közeg anyagi minősége, összetétele, vala­mint annak áramlási viszonya is. A gyakorlatban széles körű felhasználást nyertek az úgynevezett csőköteges hőcserélők, amelyek szá­mos feladat megoldására alkalmazhatók. Működésük lényege, hogy a csőköteg belsejében áramoltatják a hőcserében résztvevő egyik közeget, míg a másik kö­zeg a csőköteg körül helyezkedik el Az áramlás sebessége széles határok között változtatható. A minél kisebb méret, valamint a leggazdaságosabb fe­lületkihasználás érdekében kis átmérőjű csöveket alkalmaznak, ami azonban a hőcserélő ezen oldali ellenállásának megnövekedésével jár együtt. A hőát­adás szempontjából a csövön belüli áramlás ugyan kedvezőbb, mint a csőkötegen kívüli áramlás, azon­ban a fellépő ütközések miatt az áramlási ellenállás jelentősen megnő. A csőköteges hőcserélők ezért nagy sebességű áramlások esetén általában nem alkalmaz­hatók. Kondenzátorként alkalmazott berendezések esetén az ismert csepphatás, a kondenzálódott anyag elpáro­­logtatása következtében a hőátadás hatásfoka csök­ken. A lerakódásra hajlamos közegeket általában a csöveken belül áramoltatják és a csöveket átfúvással vagy vegyi úton meghatározott időközönként tisztít­ják. A csőköteges hőcserélők hátrányos tulajdonságai­nak kiküszöbölésére szolgálnak az ún, spirál hőcseré­lők, amelyekben a közegek csavarvonal alakú kény­szerpályán haladnak egymás mellett, célszerűen ellen­áramban. Az ilyen hőcserélőknél a hőátadás kedvező alakulásával szemben egyéb hátrányokkal, így a nehéz hegeszthetőséggel és tisztíthatósággal kell számolni. Ilyen ismert spirál hőcserélőt ismertet a 148,508 sz. magyar szabadalmi leírás is, amely egy olyan, sugárzó hőt hasznosító, előnyösen gáz- levegő hőcse­réjét biztosító hőcserélőt ír le, amely lényegében két részből tevődik .össze és levegőterelő lemezekkel van ellátva. A megfelelő áramlási viszonyok biztosítására a hengerparláston határréteg megszakító bordák talál­hatók. Hátránya, hogy felhasználási területe korláto­zott, teljesítménye kicsi, továbbá a fellépő turbulens áramlás következtében az áramlási ellenállás viszony­lag nagy ésígy alkalmazása gazdaságtalan. Jelen találmunyk célkitűzése, hogy olyan hőcseré­lőt alakítunk ki, amely kiküszöböli az eddig ismert hőcserölék hátrányos tulajdonságait, és amelynél kis áramlási ellenállás, kisebb tömeg és jó hatásfoka mellett a hőcserőlő tisztítása és karbantartása is köny­­nyen elvégezhető. A találmány szerinti célkitűzést olyan hőcserélő­vel valósítjuk meg, amelynek több, koncentrikus hengerpalástokkal határolt térrésze van, és ezen tér­részeken belül meghatározott menetemelkedésű csa­varvonal mentén szakaszonként periodikusan ismét­lődően elrendezett, ívelt, - előnyösen szárnypalást­­szerűen kiképzett — merevítő és áramlásterelő bordái vannak. A találmány szerinti hőcserélő egy előnyös kiviteli alakja esetén a hengeres palástok által határolt tér­részek páronként hőcserélő elemeket alkotnak oly módon, hogy minden második térrész alulról és felül­ről egy-egy határológyűrűvel van lezárva, és a határo­lógyűrűkben meghatározott térközzel elrendezett, a zárótárcsán keresztülhaladó csőtoldattal a zárótár­csa és a fedél közötti kamrával, minden határoló­­gyűrú'nélküli hengeres térrész pedig közvetlenül a zárótárcsa által határolt kamrával van összekötve. A találmány szerinti hőcserélő valamennyi előnyös kiviteli alakja esetén a zárótárcsa és a csőtoldat, vala­mint a cső toldatok és a határológyűrű közötti célsze­rűen tömszelencés tömítés van. A találmány szerinti hőcserélő egyik célszerű kiviteli alakja esetén a hőcserélő elemek ellenáramú­­ak, azaz párhuzamosan kapcsoltak A találmány szerinti hőcserélő egy további előnyös kiviteli alakja esetén a hőcserélő elemek egyenáramú­­ak, azaz sorba vannak kapcsolva. A "találmány szerinti hőcserélő előnyös kiviteli alakjait a csatolt ábrák alapján részleteiben ismertet­jük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti hőcserélő egy példa­képpel ellenáramú kiviteli alakjának részbeni metsze­te, míg a 2. ábra a találmány serin ti hőcserélő egy példa­képpen! keresztáramú kiviteli alakjának részbeni met­szete. Az 1. ábra szerinti hőcserélőt két peremmel ellá­tott 1 köpeny veszi körük Magát a hőcserélőt 2 hő­cserélő elemek alkotják, amelyet rendre lényegében koncentrikus 3 hengerpalástok által határolt 19 és 20 térrészek alkotnak, ahol minden második 20 térrészt alulról és felülről egy-egy 4 határológyűrű zár le. A 19 térrészben 6 külső „merevítő és áramlás terelő bor­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom