186772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ioncserés hidrometallurgiai folyamatokban a zagyok szilárdanyag tartalmának, gyantaszintjének továbbá adott esetben a gyanta koncentrációjának és/vagy a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának meghatározására

1 186.772 2 szakaszban helyezkedik el, méijük a zagy optikai sű­rűségét, sugárabszorpcióját, optikai abszorpcióját, vagy pH-iát, vagy pedig - célszerűen a már említett mérőfejek egyikének kihasználásával) a zagy komplex elektromos vezetését, melyből a már említett módon különválasztjuk a konduktancia és szuszceptancia villamos jeleit és a két mérőhelyről vett adatok össze­hasonlításával kapott jelből meghatározzuk a zagy szilárdanyag tartalmát, valamint a zagy szilárdanyag tartalmára és a gyantaoszlopbelí zagy .mintaszint mérésénél kapott villamos - előnyösen szuszceptan­cia vagy permittivitás - jelek összehasonlításával meg­határozzuk a két szilárd fázist tartalmazó zagy gyan­ta koncenctrációját, továbbá a zagy szilárdanyag tar­talmára kapott jelet összehasonlítva a tartály felső részéből, vagy a kivezető csőből származó szuszcep­tancia, vagy permittivitás értékkel meghatározzuk a zaggyal távozó gyanta koncenctrációját, és kívánt esetben a zagy gyantakoncentráció vűlamos jelével, mint ellenőrző jellel, szabályozzuk - ismert módon — a hid romé tallurgiaí tartályba bevezetett ioncserélő mennyiségét. A zagyban lévő szilárdanyag, általában kőzet - vagy érczuzalék koncentrációját a zagy és a tiszta folyadékfázis elektromos vezetésének különbsége, illetve hányadosa alapján határozzuk meg. Felhasznál­hatjuk azonban ehhez a meghatározáshoz más fizikai jellemzők, így pl. az optikai sűrűség, sugárabszorp­ció, optikai abszorpció, pH-változását, illetve ezek és az elekt romos vezetés kombinált mérését is. A komplex elektromos vezetést mérhetjük külön induktív és külön kapacitív elektródmentes cellák­kal, előnyösen azonban elektródmentes kombinált, ún. LC-celiával. Az egyéb fizikai mennyiségeket a szokásos elektromos, optikai, vagy radiometriai mérő­eszközökkel mérjük. Az ioncserélő gyanta koncentrációjának megha­tározásához a rendszer helytől függő permittivitás változása szolgál alapul. A gyanta szintjének meg­határozásához ugyancsak felhasználhatjuk a permitti­vitás változását, de meghatározhatjuk a gyanta szint­jét a különböző elhelyezésű mérőfejekből származó konduktancia, illetve szuszceptancia jelek összehason­lításával is. A zaggyal távozó gyanta koncentriácíóját a zagy koncentrációjához hasonló módon határozzuk meg azzal az eltéréssel, hogy ezúttal a tartály felső részében, vagy a kivezető csőszakaszban is mérjük a megfelelő fizikai jellemzőket. A találmány szerint előnyös, ha kaszkád folyamat esetén a zagy gyantakoncentráció villamos jelével, mint ellenőrző jellel, az utolsó hidrometallurgiai tartályba bevezetett ioncserélő gyanta mennyiségét szabályozzuk. A találmány szerint előnyös továbbá, ha az ioncse­rélő permittivitását állandó értékűnek tekintjük, a gyantás zagy sziiárdanyag tartalmával arányos jelet a permittivitást képviselő, elektronikusan szimulált jellel hasonlítjuk össze és a jelek aránya alapján mér­jük és/vagy szabályozzuk az ioncserélő bevezetését. Előnyös az is, ha a találmány szerint a zagy kon­duktancia, szuszceptancia és/vagy permittivitás méré­sére nagyfrekvenciás, kontaktusnélküli mérőfejjel ellá­tott érzékelőszervet használunk, továbbá, ha a konduktancia és a szuszceptancia mérését ugyanazon mérőfejjel elátott érzékelőszerwel végezz ük. Eltérően minden hasonló célra használatos ismert eljárástól, a találmány szerinti az ioncserélőt tartal­mazó tartálynál a kaszkád előző tartályából érkező zagyot, vagy annak egy részét kiievegoztetve - annak érdekében, hogy csak kétfázisú, többkomponensű rendszer legyen jelen a mérésnél, - mérőfejjel ellátott érzékelőszerv előtt átáramoltatjuk és mérjük a zagy pH-ját és/vagy optikai sűrűségét és/vagy sugárabszorp­cióját, valamint konduktanciáját és szuszceptanciáját és/vagy permittivitását. A tartályba beáramló zagyot a jobb keveredés érdekében levegőárammal keverjük és a gyantaoszlop célszerűen megválasztott helyén, előnyösen az oszlopmagasság 2/3-ában, kivezetést képezünk ki, amelyben gyantás zagyot ugyancsak kilevegőztetve átvezetjük egy további konduktancia és szuszceptancia és/vagy permittivitás mérőfejjel ellátott érzékelőszerv előtt. A betáplált zagy pH-ja és/vagy optikai sűrűsége és/vagy sugárabszorpciója továbbá a zagyok konduktanciája, illetve szuszcep­­tanciája révén a mért értékek összhasonlításával kiszámítjuk a zagy szilárdanyag koncenctrációját, a zagy gyantartalmát pedig a zagytartalom ismereté­ben a mért szuszceptancia és/vagy permittivitás jele alapján, ugyancsak elektromosan határozzuk meg. Az ismert eljárásokkal szemben a találmány nagy előnye, hogy a kétfázisú, de többkomponensű zagy­nál a pH-mérés és a konduktancia mérés segítségével kizárja az oldatfázís összetételének esetleges megvál­tozásából adódó zavaró jelt, ugyanakkor a konduk­tancia mérés révén a kőzet- vagy érczagy' szilárdanyag tartalmát is meghatározza, szükség esetén azt kijelzi, régül pedig méri az ioncserélő permittivitását, vagy ezt a permittivitást külön meghatározva egy lépésben megadja a kőzet (érc) - és gyanta tartalmú, két szi­lárd fázisból álló zagy gyantatartalmát. A találmány további előnye az, hogy beépített mérőfejjel ellátott érzékelőszerv esetén biztosított a zagytartalom és/vagy gyantatartalom közvetlen mérése a folyamatba való kémiai és/vagy fizikai vál­tozást okozó beavatkozás, azaz roncsolás nélkül. Előnyt jelent az is, hogy a találmány a mért gyan­takoncentráció érték alapján biztosítja a tartályba, például az utolsó kaszkád-tartályba betáplálásra kerü­lő ioncserélő mennyiségének szabályozását. Bymódon az oszlopban mindig állandó és meghatározott meny­­nyiségű ioncserélő van jelen, tehát biztosított a szorp­­ciós folyamat egyenletes, ellenőrzött vezetése, ami a gyantafogyasztás (ioncserélő felhasználás) csökkenté­sét és az ioncserélő szorpciós kapacitásának jobb kihasználását eredményezi A találmány szerinti eljárást részletesen foganatosf­­tási példákon, a mérési elrendezéseknek megfelelő kiviteli példákon ismertetjük, ahol az 1. ábra az első példát képező, két szilárdanyagot tartalmazó zagy (érc-, illetve kőzet) koncentrációjá­nak, gyantaszintjének, a zagybeli gyanta (ioncserélő} -koncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta kon­centrációjának mérési eljárását mutatja be, a 2. ábra a zagy szilárdanyag (érc-, illetve kőzet) koncentrációjának, gyantakoncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának mérési meg­oldását vázolja, a 3. ábra a zagy szilárdanyag (érc-, illetve kőzet) koncentrációjának és gyantakoncentrációjának mérési módszerét ismerteti, a 4. ábra a zagy szilárdanyag (érc, illetve kőzet) koncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta kon­centrációjának mérési eljárását mutatja be, az 5. ábra a kaszkád- rendszerűén kiképzett ioncse­rélő folyamatnál az utolsó ioncserélő tartályba (osz­lopra) bevezetett Ioncserélő (gyanta) szabályozási el­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom