186772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ioncserés hidrometallurgiai folyamatokban a zagyok szilárdanyag tartalmának, gyantaszintjének továbbá adott esetben a gyanta koncentrációjának és/vagy a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának meghatározására
1 186.772 2 szakaszban helyezkedik el, méijük a zagy optikai sűrűségét, sugárabszorpcióját, optikai abszorpcióját, vagy pH-iát, vagy pedig - célszerűen a már említett mérőfejek egyikének kihasználásával) a zagy komplex elektromos vezetését, melyből a már említett módon különválasztjuk a konduktancia és szuszceptancia villamos jeleit és a két mérőhelyről vett adatok összehasonlításával kapott jelből meghatározzuk a zagy szilárdanyag tartalmát, valamint a zagy szilárdanyag tartalmára és a gyantaoszlopbelí zagy .mintaszint mérésénél kapott villamos - előnyösen szuszceptancia vagy permittivitás - jelek összehasonlításával meghatározzuk a két szilárd fázist tartalmazó zagy gyanta koncenctrációját, továbbá a zagy szilárdanyag tartalmára kapott jelet összehasonlítva a tartály felső részéből, vagy a kivezető csőből származó szuszceptancia, vagy permittivitás értékkel meghatározzuk a zaggyal távozó gyanta koncenctrációját, és kívánt esetben a zagy gyantakoncentráció vűlamos jelével, mint ellenőrző jellel, szabályozzuk - ismert módon — a hid romé tallurgiaí tartályba bevezetett ioncserélő mennyiségét. A zagyban lévő szilárdanyag, általában kőzet - vagy érczuzalék koncentrációját a zagy és a tiszta folyadékfázis elektromos vezetésének különbsége, illetve hányadosa alapján határozzuk meg. Felhasználhatjuk azonban ehhez a meghatározáshoz más fizikai jellemzők, így pl. az optikai sűrűség, sugárabszorpció, optikai abszorpció, pH-változását, illetve ezek és az elekt romos vezetés kombinált mérését is. A komplex elektromos vezetést mérhetjük külön induktív és külön kapacitív elektródmentes cellákkal, előnyösen azonban elektródmentes kombinált, ún. LC-celiával. Az egyéb fizikai mennyiségeket a szokásos elektromos, optikai, vagy radiometriai mérőeszközökkel mérjük. Az ioncserélő gyanta koncentrációjának meghatározásához a rendszer helytől függő permittivitás változása szolgál alapul. A gyanta szintjének meghatározásához ugyancsak felhasználhatjuk a permittivitás változását, de meghatározhatjuk a gyanta szintjét a különböző elhelyezésű mérőfejekből származó konduktancia, illetve szuszceptancia jelek összehasonlításával is. A zaggyal távozó gyanta koncentriácíóját a zagy koncentrációjához hasonló módon határozzuk meg azzal az eltéréssel, hogy ezúttal a tartály felső részében, vagy a kivezető csőszakaszban is mérjük a megfelelő fizikai jellemzőket. A találmány szerint előnyös, ha kaszkád folyamat esetén a zagy gyantakoncentráció villamos jelével, mint ellenőrző jellel, az utolsó hidrometallurgiai tartályba bevezetett ioncserélő gyanta mennyiségét szabályozzuk. A találmány szerint előnyös továbbá, ha az ioncserélő permittivitását állandó értékűnek tekintjük, a gyantás zagy sziiárdanyag tartalmával arányos jelet a permittivitást képviselő, elektronikusan szimulált jellel hasonlítjuk össze és a jelek aránya alapján mérjük és/vagy szabályozzuk az ioncserélő bevezetését. Előnyös az is, ha a találmány szerint a zagy konduktancia, szuszceptancia és/vagy permittivitás mérésére nagyfrekvenciás, kontaktusnélküli mérőfejjel ellátott érzékelőszervet használunk, továbbá, ha a konduktancia és a szuszceptancia mérését ugyanazon mérőfejjel elátott érzékelőszerwel végezz ük. Eltérően minden hasonló célra használatos ismert eljárástól, a találmány szerinti az ioncserélőt tartalmazó tartálynál a kaszkád előző tartályából érkező zagyot, vagy annak egy részét kiievegoztetve - annak érdekében, hogy csak kétfázisú, többkomponensű rendszer legyen jelen a mérésnél, - mérőfejjel ellátott érzékelőszerv előtt átáramoltatjuk és mérjük a zagy pH-ját és/vagy optikai sűrűségét és/vagy sugárabszorpcióját, valamint konduktanciáját és szuszceptanciáját és/vagy permittivitását. A tartályba beáramló zagyot a jobb keveredés érdekében levegőárammal keverjük és a gyantaoszlop célszerűen megválasztott helyén, előnyösen az oszlopmagasság 2/3-ában, kivezetést képezünk ki, amelyben gyantás zagyot ugyancsak kilevegőztetve átvezetjük egy további konduktancia és szuszceptancia és/vagy permittivitás mérőfejjel ellátott érzékelőszerv előtt. A betáplált zagy pH-ja és/vagy optikai sűrűsége és/vagy sugárabszorpciója továbbá a zagyok konduktanciája, illetve szuszceptanciája révén a mért értékek összhasonlításával kiszámítjuk a zagy szilárdanyag koncenctrációját, a zagy gyantartalmát pedig a zagytartalom ismeretében a mért szuszceptancia és/vagy permittivitás jele alapján, ugyancsak elektromosan határozzuk meg. Az ismert eljárásokkal szemben a találmány nagy előnye, hogy a kétfázisú, de többkomponensű zagynál a pH-mérés és a konduktancia mérés segítségével kizárja az oldatfázís összetételének esetleges megváltozásából adódó zavaró jelt, ugyanakkor a konduktancia mérés révén a kőzet- vagy érczagy' szilárdanyag tartalmát is meghatározza, szükség esetén azt kijelzi, régül pedig méri az ioncserélő permittivitását, vagy ezt a permittivitást külön meghatározva egy lépésben megadja a kőzet (érc) - és gyanta tartalmú, két szilárd fázisból álló zagy gyantatartalmát. A találmány további előnye az, hogy beépített mérőfejjel ellátott érzékelőszerv esetén biztosított a zagytartalom és/vagy gyantatartalom közvetlen mérése a folyamatba való kémiai és/vagy fizikai változást okozó beavatkozás, azaz roncsolás nélkül. Előnyt jelent az is, hogy a találmány a mért gyantakoncentráció érték alapján biztosítja a tartályba, például az utolsó kaszkád-tartályba betáplálásra kerülő ioncserélő mennyiségének szabályozását. Bymódon az oszlopban mindig állandó és meghatározott menynyiségű ioncserélő van jelen, tehát biztosított a szorpciós folyamat egyenletes, ellenőrzött vezetése, ami a gyantafogyasztás (ioncserélő felhasználás) csökkentését és az ioncserélő szorpciós kapacitásának jobb kihasználását eredményezi A találmány szerinti eljárást részletesen foganatosftási példákon, a mérési elrendezéseknek megfelelő kiviteli példákon ismertetjük, ahol az 1. ábra az első példát képező, két szilárdanyagot tartalmazó zagy (érc-, illetve kőzet) koncentrációjának, gyantaszintjének, a zagybeli gyanta (ioncserélő} -koncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának mérési eljárását mutatja be, a 2. ábra a zagy szilárdanyag (érc-, illetve kőzet) koncentrációjának, gyantakoncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának mérési megoldását vázolja, a 3. ábra a zagy szilárdanyag (érc-, illetve kőzet) koncentrációjának és gyantakoncentrációjának mérési módszerét ismerteti, a 4. ábra a zagy szilárdanyag (érc, illetve kőzet) koncentrációjának és a zaggyal távozó gyanta koncentrációjának mérési eljárását mutatja be, az 5. ábra a kaszkád- rendszerűén kiképzett ioncserélő folyamatnál az utolsó ioncserélő tartályba (oszlopra) bevezetett Ioncserélő (gyanta) szabályozási el5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
