186770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzazol-származékok előállítására

1 2 heles megfigyelési időszak alatt (HJ*. Striebel, An. N.Y. Acad. Sei. 160, 491498 1978). Néhány hosszú hatású anyagnál az időszakot 8 hétre terjesztettük ki. A MED meghatározására végzett kísérletek megismét­lésével párhuzamosan ugyancsak megvizsgáltuk az MCD értékeket is egy második kísérletsorozatban. További teszt parazitaként többek között a Dipe­­talonema viteae szolgált, amelyet ugyanazokban a rágcsálófajtákban vizsgáltunk, mint a Litomosoides carinii-t. Puhatestű kullancsok (Ornithodorus mou­­bata) szolgáltak közti gazdaáliatként és ezeket az álla­tokat a fertőző vértáplálék beadása után 28°C-on 70 - 80% viszonylagos légnedvességű térben tartottuk körülbelül 7 hétig. A fertőzött lárvákat összegyűjtöt­tük, miközben a kullancsokat néhány csepp Hank­­scher-féle oldatba merítettük Petri-csészékben. A kullancsokat egy Baerman-készülékben ugyanabban a közegben elkülönítettük a fertőzött lárváktól. M. natalensis és M. unguiculatus álatokat ezt kö­vetően állatonként 70 lárvával megfertőztünk, ame­lyeket szubkután injekció formájában a tarkójukba adtunk be. A fertőzés után 11-13 héttel az állatokat mikro­­filariasisra vizsgáltuk. Csupán azokat az állatokat használtuk fel további kísérletekhez, amelyek leg­alább 50 darab mikrofilariát tartalmaztak 10 mnr vérben. Annak érdekében, hogy az úgynevezett „terápiás sokk kockázatát a lehető legkisebb érté­ken tartsuk, nem alkalmaztunk olyan állatokat, ame­lyek 13 hétnél hosszabb ideig fertőzöttek voltak. Ezeknek és további kísérleti eredményeknek a ki­értékelése után kiderült, hogy az (I) általános képle­­tű hatóanyagokat tartalmazó készítmények ki­tűnő mikro- és makrofilaricid szerek, például lim­­fatikus ftlariasis és onchocerosis esetében, valamint schistosomicid szerek, és a hatásos dózistartományuk naponta körülbelül 3-80 mg/kg orális alkalmazásnál 5 napon keresztül. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények, ame­lyek az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikat tartalmaz­zák hatóanyagként, enterális, így orális vagy rektális,, ■és parenterális beadásra alkalmas szerek melegvérűek számára és a farmakológiailag hatásos hatóanyagot valamely gyógyszerészetilep alkalmazható vívőanyag­­gal együtt tartalmazzák. Az adagolandó hatóanyag­mennyiség függ a melegvérű fajtától, korától és az egészségi állapotától, valamint a beadás módjától. Normális esetben körülbelül 75 kg súlyú meleg­vérű számára orális beadásnál a körülbelüli napi adag 1,25-2,5 g, előnyösen több egyenlő részadagra el­osztva. Az új gyógyszerkészítmények például körülbelül 10-80%, előnyösen körülbelül 20-60% hatóanyagot tartalmaznak az enterális, illetve parenterális beadás­ra szolgáló találmány szerinti szerekben, amelyek dózisegységformákban, így drazsék, tabletták, kapszu­lák, vagy kúpok, továbbá ampullák alakjában készül­nek. Ezeket a készítményeket önmagában ismert módon, például hagyományos keverő, granuláló, dra7.sírozó, oldó vagy liofilizáló eljárás során állítjuk elő. Így például orális beadásra szánt gyógyszerké­szítményeket úgy állíthatunk elő, hogy a hatóanyagot szilárd vívőanyagokkal kombináljuk, a kapott ele­­gyet adott esetben granuláljuk, majd az elegyet, il­letve a granulátumot, kívánt vagy szükséges esetben, megfelelő segédanyagok hozzáadása után tablettákká vagy drazsémagokká sajtoljuk. Alkalmas vívőanyagok különösen a töltőanyagok, így a cukor, például a laktóz, szacharóz, mannit vagy szorbit, cellulózkészítmények és/vagy kalcium-foszfát, például a trikalcium-foszfát vagy a kalcium-hidrogén­­-foszfát, továbbá a kötőanyagok, így a keményítő­­csiriz, például kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonya­keményítő, zselatin, trapnt, metil-cellulóz és/vagy poli(vinil-pirrolidon), és/vagy kívánt esetben szét­esést elősegítő anyagok, így a fent említett keményí­tők, továbbá a karboximetilkeményítők, a térháló­sított poli(vinil)-pirrolidin)-, agar, alginsav vagy al­­ginsavsó, így a nátrium-alginát. Segédanyagok első­sorban a folyást szabályozó és csúsztatóanyagok, például a kovasav, talkum, stearínsav vagy ennek sói, így a magnézium- vagy kalcium-sztearát, és/vagy a poli(etilén-glikol). A drazsémagokat alkalmas, adott esetben gyomornedveknek ellenálló, bevonatokkal - látjuk el, mimellett erre a célra többek között tö­mény cukoroldatokat, amelyek adott esetben arab­­guinit, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)t, poli(etilén­­-glikol)t és/vagy titán-dioxidot tartalmaznak, továbbá lakkoldatokat alkalmas szerves oldószerekkel vagy ol­­dószerelegyekkel elkészítve, vagy gyomornedveknek ellenálló bevonatok előállításához megfelelő cellulóz­készítmény-, így acetil-cellulóz-ftalát vagy hidroxi­­propil-metil-cellulóz-ftalát, oldatot használunk. A tab­lettákhoz vagy a drazsébevonatokhoz színezőanyago­kat vagy pigmenteket is adhatunk a különböző ható­anyagmennyiségek jelölésére. További orálisan alkalmazható gyógyszerkészít­mények a zselatinból készült összecsúsztatható kap­szulák, valamint a lágy, zárt zselatinkapszulák, ame­lyek még lágyítót, így glicerint vagy szorbitolt is tar­talmaznak. Az összecsúsztatható kapszulák a ható­anyagot granulátum formájában, például töltő­anyagokkal, így laktózzal, kötőanyagokkal, így ke­ményítőkkel, és/vagy csúsztatószerekkel, így tal­­kummal vagy magnézium-sztearáttal, és adott esetben stabilizáló szerrel keverve tartalmazhatják. Lágy kap­szulákban, a hatóanyag előnyösen alkalmas folya­dékokban, így zsírokban, olajokban, paraffinolajban vagy folyékony poli(etilén-glikol)okban oldva vagy szuszpendálva lehet jelen, amelyek más stabilizá­­torokat is tartalmazhatnak. Rektálisan alkalmazható gyógyszerkészítmények­ként például kúpok jönnek számításba. Ezek a kúpok a hatóanyagból és valamely kúpalapmasszából állnak. Kúpalapmasszaként például természetes vagy szinte­tikus trigliceridek, paraffinszénhidrogének, polifeti­­lén-glikoljok vagy nagyobb szénatomszámú alka­­nolok használhatók. Alkalmazhatók továbbá zsela­tinból készült reaktális beadásra szolgáló kapszulák is, amelyek a hatóanyagot valamely alapmasszában tartalmazzák. Alapmasszaként például folyékony tri­gliceridek, poli(etilén-glikol)ok vagy paraffinszénhid­­rogének jönnek számításba. Parenterális beadásra elsősorban a hatóanyag vi­zes oldatai alkalmasak, amelyek vízoldható ható­anyagot, például vízoldható sót tartalmaznak, hasz­nálhatók továbbá a hatóanyag szuszpenziói, így a megfelelő olajos injektálható szuszpenziók, amelyek­nek a készítéséhez megfelelő lipofil oldószereket vagy vívőanyagokat, így zsíros olajokat, például sze­zámolajat, vagy szintetikus zsírsavésztereket, pél­186 770 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom