186768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklopropán-származékok előállítására

1 klôr-fenil-, metoxi-fenil-, alliloxi-fenil-, metiltio-fenil-, merkapto-fenil-, ciano-fenil- célszerűen trifluor-metil­­-fenil- vagy m- vagy p-fluor-fenil-, p-klôr-fenil-, o-, m­­vagy p-metoxi-fenil-, o-alliloxi-fenil-, p-metiltio-fenil­­vagy p-trifluor-metil-fenil. Ar célszerű jelentése tovább bá: o-, m- vagy p-tolil-, o-, m- vagy p-etil-fenil-, o­­-fluor-Îenil-, o- vagy m-klôr-fenil-, o-, m- vagy p-izo­­propoxi-fenil-, o-, m- vagy p-viniloxi-fenil-, m- vagy p-alliloxi-fenil-, o-, m- vagy p-merkapto-fenil-, o-, m- vagy p-ciano-fenil-, 3,4-metilén-dioxi-fenil-, o- vagy m-trifluor-metil-feni. A kétszeresen szubsztituált fe­­nilcsoportok között találjuk a dimetoxifenilcsopor­­tot, igen előnyös a 3,4-dimetoxi-fenilcsoport, a há­romszorosan szubsztituált trimetoxi-fenilcsoportok közül elsősorban a 3,4,5-trimetoxi-fenilcsoportot em­lítjük meg. R jelentése hidrogénatom előnyösen metil-, benzil­­továbbá ctilcsoport. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyüle­­tek közül elsősorban azokat állítjuk elő, ahol a szubsztituensek jelentése a fent megadott csoportok' valamelyike, különösen a célszerűen megemlített cso­portokat tartalmazó vegyületek jönnek szóba. A cél­szerű csoportokat tartalmazó vegyületeket az Ia-Ie jelzéssel jelölhetjük, amely vegyületek az (I) általá­nos képlet alá tartoznak és ahol a meg nem adott je­­' lentések megegyeznek az (I) általános képletnél fel­soroltakkal. Az la vegyületben Ar jelentése fenil- vagy egy fluor-, klóratommal, metoxi-, CHn^CHCl^O cso­porttal, CH^S, CN, CF-, csoporttal egyszeresen szubsztituált fenilcsoport, R jelentése hidrogénatom, metil-vagy benzilcsoport, Az Ib vegyületben Ar jelentése m- vagy p-fluor-fe­nil, p-klór-fenil-, 0-, m- vagy p-metoxi-fenil-, o-allil­­-oxifenil-, p-metiltio-fenil- vagy p-trifluor-metilfenil és R jelentése hidrogénatom, metil- vagy benzilcso­port, Az Ic vegyületben Ar jelentése m- vagy p-fluor-fe­nil-, p-klór-fenil-, 0-, m- vagy p-metoxi-fenil-, o-allil­­-oxi-fenil-, p-metiltio-fenil- vagy p-trifluor-metil-fe­­nil és R jelentése hidrogénatom, vagy metilcsoport, Az Id vegyületben Ar jelentése o-metoxi-fenil vagy p-trifluor-metil-fenil és R jelentése hidrogéna­tom, metil-vagy benzilcsoport, Az le vegyületben Ar jelentése p-trifluor-metil-fe­­nil és R jelentése hidrogénatom, metil- vagy benzil­csoport. Az (I) általános képletű vegyületek egy vagy több aszimmetriás szénatomot tartalmazhatnak. Ennek kö­vetkeztében a vegyületek racemát formájában fordul­hatnak elő, vagy az esetben ha a vegyületekben több aszommetriás szénatom van jelent több racemát elegyként, továbbá különféle óptikailag aktív alakban jelenhetnek meg. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása is­mert módon történik, az irodalomban leírt megoldá­sok szerint (Id. az olyan általános műveket, mint pél­dául: Houben-Weyl, Methoden der Organischen Che­mie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart, Organic Reac­tions, John Wiley and Sons, Inc., New York). Az (I) általános képletű vegyületek előállítása az irodalom­ból ismert reakciófeltételek és körülmények között megy végbe. A kiindulási anyagként alkalmazott (II) és (III) általános képletű vegyületek kívánt esetben in situ is előállíthatok olymódon, hogy a kapott vegyületeket a reakcióelegyből nem különítjük el, hanem rögtön továbbreagáltatva (I) általános képletű vegyületekké alakítjuk át. Az (I) általános képletű vegyületek célszerűen va­lamely (II) általános képletű fenolból kiindulva és va­lamely (III) általános képletű arninvegyülettel reagál­­tatva állíthatók elő. A (II) általános képletű fenolvegyületek nagyrészt ismertek, e vegyületek ismert módon állíthatók elő, például a megfelelő benzil- vágj' metil-éter-származé­kok felszakítása útján. A (III) és (IV) általános képletű vegyületekben X jelentése klór- vagy brómatom. E vegyület reakcióké­pes származékai között említhetjük meg a (III) és (IV) általános képletű alkoholok reakcióképes észte­reit (X = OH), a megfelelő alkilszulfonátokat, (ahol az alkilcsoport 1—6 szénatomos), továbbá a megfelelő arilszulfonátokat (ahol az arilcsoport 6—10 szénato­mos), a megfelelő metán-, benzol-, p-toluol- vagy naf­­talin-l-vagy 2-szulfonátokat. A (III) általános képletű bázisok ismert módon ál­líthatók elő. A (III) általános képletű alkoholok (X=OH) például előállíthatok Mannich-reakció segít­ségével, e műveletnél ciklopropilmetil-ketonból, form­aldehidből és a HNR-CH3 általános képletű aminok­­ból urduinak ki, amikoris a ciklopropil-COCT^C^­­-NR-CH3 általános képletű ketonokat kapják, ame­lyeket ezt követően redukálnak. Az X helyében klór-, bróm- vagy jódatomot tartalmazó (III) általános kép­letű vegyületekhez jutnak, ha az alkohol-származéko­kat szervetlen halogenidckkcl, mint SOC^, PBr vagy hidrogénjodid, reagáltatják, a szulfonátokat oly mó­don állítják elő, hogy az alkoholokat a megfelelő szul­­fonilkloriddal észterezik. A (III) általános képletű tercieraminok (ahol R jelentése hidrogénatomtól eltérő) a szekunder aminokból (F=H) vezethetők le alkilezés vagy benzilezés segítségével. Megfordítva, a megfelelő N-alkil vagy N-benzil származékokból (R=l—4 szénatomos alkilcsoport) dezalkilezéssel vagy klórhangyasavas-etilészterrel vagy triklóretilészterrel végzett debenzilezéssel állíthatók elő az R helyében hidrogénatomot tartalmazó szekunder aminok. Mielőtt a (II) általános képletű fenolokat a (III) általános képletű arninokkal reagáltatnánk, célszerűen a fenolszármazékokat só formájában átalakítani, fi­gyelembe jöhet valamely fémsó, mint alkálifémsó (lí­tium-, nátrium- vagy káliumsó) vagy egy talliumsó. A (II) általános képletű vegyületek valamely fémsókép­­zésre alkalmas reagenssel például alkálifémmel (pél­dául nátrium— alkálifémhidriddel vagy amiddal (pél­dául lítiumhidrid, NaH, NaNH, vagy KN^), vala­mely fémalkoholáttal (ahol az átkoholrész célszerűen 1-4 szénatomos, mint például lítium-, nátrium-, ká­lium- vagy talliummetilát, -etil.St vagy terc-butilát), valamely szerves fémvegyülettel (például butillítium, fenillítium vagy fenilnátrium), egy fémhidroxiddal-, karbonáttal vagy -dikarbonáttal (például lítium, nát­rium-, kálium vagy kálcium megfelelő sóival kezeljük. A sóképzést célszerűen egy oldószerben vagy oldó­­szerelegyben végezzük. Megfelelő oldószerként említ­jük; meg a szénhidrogéneket (mint hexán, benzol, toluol vagy xilol) az étereket (mint dietil-éter, diizo­­propil-éter, tetrahidrofurán, dioxán vagy dietil-glikol­­dimetiléter), az amidokat min dimetilformamid, az al­­koholat mint metanol vagy etanol. 186.768 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom