186696. lajstromszámú szabadalom • Műlépbetétes kaptárkeret

1 186 696 2 A találmány tárgya műlépbetétes kaptárkeret különö­sen fészektér kialakításához. . A viaszból álló lépeknél felmerülő hátrányok főként abban rejlenek, ahogy a viaszlépeket mintegy három­négy évenként ki kell cserélni, mivel a viaszból készült lépek igen sérülékenyek és gyakran törnek. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a nyári időszakban a lépekbe behatoló viaszmolyok azok szerkezetét tönkre­teszik, másrészt pedig a méz pergetése során is óhatat­lanul előfordul a viaszlép sérülése. Ez különösen nagyobb méhészetekben jelent problémát, mivel csak korlátozott számú viaszlép áll rendelkezésre. E hátrányok kiküszöbölésére különféle viaszból vagy a viaszhoz hasonló mesterséges anyagokból álló lépeket alakítottak ki, amely lépek falvusgsága csak részben van mesterséges úton elkészítve, hogy a méhek ezeket a részleges sejtfalakat saját maguk építsék a kellő magassá­gúra. Ezeknek a lépeknek, amelyek elsősorban méztér céljait szolgálják az a hátrányuk, hogy a természetes viaszlépekhez hasonlóan igen törékenyek. A különféle mesterséges viaszlépek merevítését szolgáló kísérletek nem jártak kielégítő eredménnyel. További hátrányuk még, hogy felhasználásuk is korlátozott, mivel a méhek kikeléskor hátrahagyott hártyái idővel a sejttereket oly­mértékben beszűkítik, hogy a lépek használhatatlanná válnak és így azokat ki kell cserélni. Ismertek továbbá fémlemezekből készült lépek is, amelyek ugyancsak csökkentett falmagassággal készül­nek, hogy a méhek maguk építsék fel a kellő magasságú sejtfalakat. A gyakorlatban azonban az ilyen kialakítású lépek nem terjedtek el, mivel egyrészt előállításuk nehéz­kes és igen költséges, másrészt pedig a méhek az anyagot nem minden esetben fogadják be. Ismertek továbbá különféle műgyantákból kialakított lépek is. Hátrányuk, hogy a méhek nem tudják maguk felépíteni a szükséges falmagasságot. Ismertek továbbá olyan lépek is, amelyeknél két­oldalt sejtekkel ellátott válaszfal helyett csak egy felüle­ten elhelyezett, bepetézésre nem alkalmas sejtek van­nak kialakítva. Az ilyen típusú lépeket műanyagból, könnyűfémből vagy rétegelt lemezből állítják elő. Az ilyen lépek azonban, ahol a sejtfalak teljes magassá­gukban mesterséges anyagból állnak, kizárólag csak méz­gyűjtő lápként alkalmazhatók. Az ilyen lépek alap­vető hátránya ugyanis, hogy fészektéri alkalmazásuk ese­tén a méhek kikelésekor a hátrahagyott hártyák az idők folyamán a sejtteret teljesen beszűkítik. Ezeknek a hártyáknak az eltávolítása igen körülményes és sok eset­ben egyáltalán nem. valósítható meg. így a lépek cseréje válik szükségessé. További hátrányuk, hogy a méhek nem tudják lerakni a felesleges viaszukat. Az eddig ismert lépeknél még további problémaként jelentkezik, hogy a sejt fenékrésze ezeknél az ismert lépeknél síkfelülctű, és a méhek által leadott pempő a sík fenékrészen gyakran nem arra a helyre jut, ahol az álcák kikelnek. Ennek következtében az álcák nem kapják meg a növekedésükhöz szükséges mennyiségű pempőt és így éhen pusztulnak. A fenti problémák kiküszöbölésére számos kísérlet történt. Ezt tükrözi a 172 094 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldás is, amely szerint a lép műanyagból van kialakítva és egy válaszfalon kétoldalt elrendezett sejtekkel van ellátva. A sejtfalak csökkentett magasságúak és befelé kúposán vékonyodnak, továbbá a sejtek fenékrésze az oldalfalaktól közép felé növekvő mélyedéssel van ellátva, de boltozatosán, például gömb alakban is ki lehet képezve. Az ilyen műanyaglép hátránya, hogy előállítása igen költséges és alkalmazása sok esetben nem biztosította a kívánt eredményt. Az eddig ismert műanyaglépek magas költsége magyarázza azt is, hogy hazánkban csaknem minden esetben a kaptárkeretre épített, merevítődrótból és méh­viaszból kialakított műlép terjedt el. Ennek hátránya, hogy igen nagy mennyiségű méhviaszt igényei, amelyet sok esetben az ipar más területén hasznosabban lehetne felhasználni. További hátránya, hogy előállításához nagy mennyiségű fa és dróthuzal szükséges, és sok esetben a keret összeillesztése nem megfelelő, így jelentős időt kell fordítani a kerekek javítására is. Jelen találmányunk elé azt tűztük ki célul, hogy olyan kaptárkereteí alakítsunk ki, amely magában fog­lalja a műlépet is, és amelynek segítségével kiküszöböl­jük az eddig ismert műlépek hátrányos tulajdonságait, továbbá amely optimális élet- és munkafeltételeket biz­tosít a méhek számára. A találmány szerinti célkitűzést olyan kialakítású műlépbetétes kaptárkerette! valósítjuk meg, amely egyik részén vállal ellátott műanyag keretből és a kertbe épí­tett, azzal egy közös egységet képező bordázattal ellátott betétből épül fel. A találmány szerinti műlépbetétes kaptárkeret egy célszerű kiviteli alakjának PVC anyagú, fröccsöntés útján előállított kerete és betétje van. A találmány szerinti kaptárkeret egy előnyös kiviteli alakját a csatolt ábrák alapján részletesen ismertetjük; ahol az 1. ábra a találmány szerinti kaptárkeret elölnézetben, 2. ábra az 1. ábra szerinti kaptárkeret betétje oldal­nézetben. Az 1. ábra szerinti kaptárkeret az ún. nagy Boconádi keret találmány szerinti kialakított változatát szemlél­teti. Az 1 keret felső keretrésze 2 vállal van ellátva, amely 2 váll az 1 keret kaptárban elfoglalt helyzetét határozza meg. Az 1 kerettel van egybeépítve az azzal egy egységet képező és 4 bordázattal ellátott 3 betét, amely 3 betét a műlép szerepét tölti be. A 3 betéten kialakított 4 bordázat segítségével biztosítható, hogy a pempő minden esetben arra a helyre juttatható, ahol az álcák kikeltek, és így biztosítható az álcák létfeltétele. A találmány szerinti kaptárkeret esetén a méhek a 3 betétre maguk építik fel a sejteket. A méhek kikelése után a hátrahagyott hártyák sem okoznak gondot, mivel azok könnyen -- melegvizes kezelés útján — el­­távolíthatók, és maguk a keretek is fertőtleníthetők. A 2. ábra a találmány szerinti 1 keret 3 betétjét szemlélteti oldalnézetben. Az ábrán látható a 3 betét kialakítás, amely optimális feltételeket biztosít a méhek számára. A találmány szerinti kaptárkeret előnye, hogy könnyen és viszonylag olcsón előállítható, alkalmazása esetén fa, drót és méhviasz felhasználás elmarad, és az értékes méhviasz más területeken — pl. a gyógyszeripar­ban — hasznosítható. További előnye, hogy karbantartást nem igényel, így elmarad a fakeretes kaptárak esetén oly sok gondot okozó huzalozás és keretrögzítés, szögelés, A javítási munkák kiküszöbölése különösen nagyüzemi mézterme­lés esetén jelentős munkamegtakarítást is eredményez. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom