186678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talaj szerkezeti- és állapotjellemzőinek meghatározására a talajban jelenlévő mesterséges elektromágneses erőtér elemzése alapján
1 186 678 2 S^-paramétereiből így számított tájékoztató pmértékeket a 2. táblázat tartalmazza. 7. A feldolgozási módszer tovább pontosítható, ha pl. a mérési pontokat különböző' megbízhatósági értékekkel vesszük figyelembe (pl. Steiner-módszer). Elkép- 5 zelhető pl., hogy a 3d. ábrán az 57/2-ben mért peff értékek közül a bekarikázottak hatása csökken, ezáltal az 1. és 2. táblázatokban megállapított S*-növekedés, illetőleg pm-csökkenés kisebb lesz. Az új feldolgozástól várható, hogy a mérések fizikai tartalmát 10 jobban kiemeli. 1. táblázat A zajimpulzusokból meghatározott. S* 15 vezetőképesség-értékek [£2~‘] T > 5 sec A irány B irány C irány D irány átlag 14/1 34.42± 42.47 + _ ' _ 39.25 ± 20 ±4.96 ±2.57 ±4.31 esetszám 6 9 15 14/2 43.33 + 38.57 ± — 37.35 + 42.20 ± ±5.12 ± 3.66 ±5.33 ±3.63 25 esetszám 12 5 3 21 57/1 — 26.22 ± — — 26.22 ± ±1.85 ±1.85 esetszám 15 15 57/2 _ 35.50± 32.71 + _ 35.05 ± 30 ±4.16 ±2.54 ±1.63 esetszám 17 6 22 2. táblázat 35 A zaj impulzusokból meghatározott pm fajlagos ellenállások [Hm] 40 A irány B irány C irány D irány átlag 14/1 14.5 11.9 — — 12.7 14/2 11.5 13.0-13.4 11.8 45 57/1 — 19.1--19.1 57/2-14.1 12.3-14.3 Összefoglalóan megállapítható, hogy a találmány 50 haladó módon bővíti azon eljárások körét, amelyek során a talajrétegek villamos vezetőkénti magatartásának meghatározása céljából nem geijesztünk művi úton elektromágneses teret a talajban, hanem az egyéb eredetű, a talajban a mérés végrehajtásától függetlenül jelenlévő 55 elektromágneses tér természetét vizsgáljuk és az így kapott primer jelekből származtatjuk le a geofizikai jellemzőket reprezentáló jeleket. A technika állása szerinti ilyen eljárások: — a magnetotellurika és 60 — a hálózati frekvenciás terek geofizikai vizsgálata. A magnetotellurika természetes eredetű elektromágneses teret vizsgál; éppen ezért különösen ott eredményes, ahol a természetes erőteret nem torzítják mesterséges eredetű terek. Ronthatja a mérési eredményt a 65 természetes elektromágneses tér véletlenszerűen változó intenzitása, továbbá a terek kedvezőtlen polarizációja; a legjelentősebb korlátozó tényező a mesterséges eredetű zajok zavaró hatása. Éppen ezért intenzív mesterséges zajforrások jelenlétében (pl. bányavidéken, nagyintenzitású villamos erőforrások, illetve fogyasztók környezetében) ez a módszer ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazható. A hálózati frekvenciás mesterséges terek vizsgálata — reprodukálható módon — leginkább csak távvezetékek környezetében (közeli zónában) alkalmazható és a kutatási mélységet erősen korlátozza a hálózati frekvenciából adódó hullámhossz, a mélység néhány tíz méter lehet. A találmány szerinti eljárás éppen ott eredményes, ahol a magnetotellurika csődöt mond, az intenzív mesterséges zajforrások környezetében; alkalmazhatósága nem korlátozódik a távvezetékek környezetére és nem korlátozódik a hálózati frekvenciából eredő mélységi korlátra. A hálózat kiegyenlítetlenségéből eredő energiaimpulzusok frekvenciája ugyan jellegében véletlenszerű, de gyakoriságuk eloszlásfüggvényének maximuma a hálózati frekvenciánál jóval kisebb értéknél található és ennek megfelelően megnő a kutatási mélység tartománya is. Külön előnye a módszernek: — egyfelől, hogy a magnetotellurikával nem kapható mérési eredmények forrásául szolgáló primer jelek előállításához elegendő éppen a magnetotellurika eszköztára és — másfelől, hogy igen kedvező feltételeket biztosít kőzetomlás veszélyének előrejelzéséhez. SZABADALMI IGÉNYPONTOK I. Eljárás talajrétegek szerkezeti, illetve állapotjellemzőinek meghatározására, amelynek során a talajban jelenlévő — mesterséges forrás által gerjesztett -- elektromágneses teret arra érzékeny ismert eszközzel figyeljük és az elektromágneses tér mért jellemzőiből határozzuk meg a keresett jellemzőket, azzal jellemezve, hogy önmagában ismert módon megmérjük a figyelés során észlelt elektromágneses energiaimpulzusok elektromos, illetve mágneses térkomponenseit (E és H) és a térkomponenseket reprezentáló — első, illetve második — jeleket adathordozón rögzítjük, önmagában ismert impulzus diszkrimináló eszközök alkalmazásával kiválogatjuk az észlelt impulzusok készletéből az „értékelhető” impulzusokat, vagyis azokat, amelyek meghatározott impulzusjellemzői (fel- és lefutási meredekség, impulzusszélesség, periódusidő) nem térnek el küszöbaránynál (pl. 10/í-nál) nagyobb mértékben az egyező töltésintegrálú ideális négyszögimpulzus megfelelő jellemzőitől, az értékelhető impulzusokhoz tartozó első és második jel hányadosával arányos harmadik villamos jeleket állítunk elő és azokat is rögzítjük adathordozón, ismert módon előállítunk — és adathordozón rögzítünk — az értékelhető impulzusok periódusidejét, illetve azok észlelési íráiryát reprezentáló negyedik és ötödik villamos jeleket, alkalmasan választott fizikai összefüggések szerinti jelfeldolgozással meghatározzuk a zajforrás(ok) irányát és az észlelési ponttól való távolságát, majd — az impulzusokat periódusidő-sávok szerint osztályozva és az egyazon zajforrás által gerjesztett értékelhető impulzusokhoz tartozó megfelelő jeleket a forrás helye szerint megfelelő (közeli zóna, átmeneti zóna, távoli zóna) 5
