186659. lajstromszámú szabadalom • Tágulási tartály

A találmány tárgya zárt vagy nyitott tágulási tartály, különösen fűtéshez, hűtéshez, illetve egyéb, térfogatát változtató folyékony közvetítőközeget tartalmazó rend­szerekhez, amely tartályban a közvetítőközeget bevezető nyílás a tartály alsó részén van elhelyezve, zárt- tágulási tartály esetén a közvetítőközeg felett légpárna, nyitott tágulási tartály esetén az atmoszféra, és a közvetítőközeg és a légpárna között elválasztóközeg van. Az említett fűtési vagy egyéb táguló rendszerekben a tágulási tartály feladata kiegyenlíteni a térfogatváltozást. Ezenkívül korróziós szempontból rendkívül fontos, hogy a tágulási tartályon keresztül minél kevesebb oxigén jusson be a rendszerbe. Ezenkívül gazdaságossági és biz­tonságtechnikai szempontokat is figyelembe kell venni egy-egy megoldás értékeléséhez. E feladat megoldására már régóta alkalmazzák a nyitott tágulási tartályt. A megoldás hátránya, hogy a tágulási tartályban levő víz felszíne közvetlenül érintke­zik az atmoszférával, így onnan oxigént tud felvenni. Különösen megnőhet az oxigénfelvétel helytelenül méretezett keringtetőszivattyú esetén, amely a rendszer katasztrofális mértékű korrózióját okozhatja. Nyitott fűtési rendszerek korróziójának megakadályo­zására ismeretes olyan megoldás, amelynél a víz felüle­tére az oxigént át nem eresztő elválasztó folyadékot, pl. olajat juttatnak. Ezt a megoldást ismerteti az 1 401 366 sz, angol szabadalmi leírás. A megoldás hátránya, hogy nem akadályozza meg az elválasztó folyadék bejutását a fűtési rendszerbe. Ezenkívül a tágulási tartály - a többi nyitott tágulási tartályhoz hasonlóan — csak a fűtési rendszer legfelső pontján helyezhető el. Ez a tény sok nehézséget okoz a fűtési rendszerek tervezésében és üzemeltetésében (pl. a fagyveszély elhárítása). Ezeknek a fogyatékosságoknak a kiküszöbölésére alakították ki a zárt rendszereket, ill. az ezekhez szük­séges zárt tágulási tartályokat. A legegyszerűbb kivitel, amely kis rendszerek esetén alkalmazható elsősorban, a változó nyomású tágulási tartály. Ennél a megoldásnál a tartályban egy gumimembrán helyezkedik el, amely elválasztja a táguló rendszert a tágulást kiegyenlítő gáz­párnától. A megoldás hátránya, hogy a betöltött gáz­­mennyiség állandó lévén, a tágulás folyamán a rendszer nyomása változik. A változó nyomású tartály további hátránya, hogy a tágulási (hasznos) térfogat viszonya a teljes térfogathoz meglehetősen kedvezőtlen, ezért különösen nagy rendszerek esetén hatalmas méretű tartályok adódnának. A változó nyomású zárt tágulási tartály rossz tér­fogat kihasználásának megjavítása céljából jöttek létre az állandó nyomású zárt tágulási tartályok, amelyeknek három fő csoportja ismeretes. A legegyszerűbb megoldás esetén a folyadék felszíne fölé kompresszorral levegőt juttatnak. Táguláskor egy lefúvatószelepen keresztül levegő ereszthető ki, ezáltal a rendszer nyomása állandó értéken tartható. A rendszer összehúzódásakor a kompresszor újra levegőt juttat a folyadék felszíne fölé. A megoldás hátránya, hogy a folyadék közvetlenül érintkezik a levegővel, így oxigént vesz fel belőle. Az említett fogyatékosság kiküszöbölése céljából alkalmazzák a 2 212 654 sz. NSZK szabadalmi leírásban ismertetett megoldást, amelynél a folyadékfelszín fölé inert gázt, pl. nitrogént juttatnak. Ebben az esetben hát­rányt jelent, hogy a gázpalackot időnként cserélni kell, tehát a rendszer nem működhet felügyelet, ill, karban­tartás nélkül, azonfelül a gázpalack veszélyessége sem hanyagolható el. A fennálló nehézségek kiküszöbölésére született az a megoldás, hogy a folyadékot gumimembrán választja el a kompresszorral fölé juttatott gáznemű közegtől, amely közeg célszerűen levegő is lehet. E megoldás hátrányai:- A gumimembránnal szemben támasztott követel­mények rendkívül szigorúak, következésképpen a gumi­membrán meglehetősen költséges szerkezeti elem. A gumimembrán esetleges hibája esetén, a nyomás­­viszonyoktól függően, a folyadék a lefúvatószelepen keresztül kijuthat a rendszerből, vagy levegő juthat a folyadékba.- A gumimembrán anyagának olajállónak kell lenni, vagy ellenkező esetben olajmentes (teflonozott) komp­resszort kell alkalmazni. Mindkét esetben növekednek a költségek.- A membrán miatt nincs egyértelmű kapcsolat a tartályban levő víz mennyisége és a víz szintje között. Következésképpen a hagyományos vízszintjelző ill. mérő eljárások (elektródás, kapacitív stb.) nem alkalmaz­hatók. Ehelyett a tartályt flexibilisen kell csatlakoztatni a rendszerhez és a vízszint mérését súlymérésre kell visszavezetni. Ez a megoldás biztonságtechnikai szem­pontból hagy kívánnivalókat maga után. Például az egyik megoldásban alkalmazott rugós láb korrózió vagy egyéb ok miatt megszorulhat. Helytelen üzemeltetés (pl. a tartályhoz támasztanak valamit, a tartály alá került tárgy akadályozza a tartály szabad mozgását stb.) szintén hibás működéshez vezethet. A találmány célja olyan fűtési illetve egyéb, térfogatát változtató közvetítőközeget tartalmazó rendszerhez alkalmazható zárt vagy nyitott tágulási tartály létre­hozása, amely a korábban ismert megoldásoknak korróziós, üzemeltetési, biztonságtechnikai és gazdasági hiányosságait kiküszöböli. Ugyanakkor úgy van ki­alakítva, hogy a rendszer közvetítőközege semmilyen körülmények között ne vehessen fel oxigént a tágulást kiegyenlítő gázból. A találmány feladata a célkitűzésen belül az is, hogy az üzemeltetési követelmények (állandó nyomás, szennyező anyagok rendszerbe jutásának meg­akadályozása) és biztonságtechnikai követelmények (megbízható folyadékszint érzékelés) maradéktalan ki­elégítése mellett á'kitűzött feladatot az eddigieknél gazdaságosabban oldja meg. Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy zárt tágulási tartály esetén is a közvetítő­­közeg és a légpárna között élválasztó közeg helyezkedik el és a tartálynak a közvetítőközeg szintjét érzékelő szintérzékelőből, azzal kapcsolatban álló, vagy a tartály és a rendszer közé, vagy a bevezető nyílásba, vagy a tartályba beépített, a közvetítőközegnek és az elválasztó­közegnek csak a kiáramlását megszakító szerből álló olajleválasztója van. Előnyösen az olajleválasztó szintérzékelőből, a szint­érzékelővel kapcsolatban álló lefúvató nyílásból, vala­mint a lefúvató nyílással közös térbe csatlakozó, a szint­érzékelő nyitási szintjénél mélyebben végződő tágulási csőből áll. Célszerűen a bevezető nyílásba beépített olajle­választó a bevezető nyílással közvetlenül kapcsolódó szintérzékelőből áll. A találmány szerinti tágulási tartály előnyei a követ­kezők: i 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom