186640. lajstromszámú szabadalom • Szüretelőgép
1 186.640 2 A találmány szüretelőgépre vonatkozik, amellyel az üzemszerű bogyós-gyümölcstermesztés, elsősorban a szőlőtermelés legnagyobb tömegű élőmunkát felhasználó műveletsorát, a termés betakarítást lehet termelékenyebbé tenni anélkül, hogy az ddig ismert szüretelőgépek alkalmazásával járó biológiai hátrányokat is vállalni kellene. A bogyós-gyümölcsök, köztük a legnagyobb tömegben termelt szőlő szüretelése századunk közepéig mindenütt kézzel folyt. A művelés egyéb fázisainak gépesítése, párosulva az új, termelékenyebb termesztési rendszerek megjelenésével, hozamos soha nem látott növekedését eredményezte. Ez a körülmény az élőmunka igényt szüretkor nyomasztóvá fokozta, ami természetesen kényszerítette ki a szüret gépesítését. Az ötvenes évek elején megjelent első, kaszás rendszerű gépek hátrányai — a biológiai állagban tett károk és a betakarítási veszteségek — olyan szembeszökőek voltak, hogy ez a géptípus az évtized végére kiszorult a gyakorlatból. Ekkor, az évtized végén jelentek meg az első szabadalmak (Kaliforniai Egyetem ; Cornell Egyetem szabadalmai) a rázó és csapó rendszerű gépekre. E szabadalmak alapján fejlesztették ki a ma ismert és használatos vibrációs elvű szüretelőgépeket. A gyártók különböző fejlesztést végeztek. Az ismert gyárak (U P-Right, Chsholm-Ryder, Vecture-France, VT EMME) gépei többé kevésbé különböznek egymástól, de közös jellemzőjük, hogy egy vagy több vibrációs elemmel rendelkeznek, amelyek rázó vagy verő hatást gyakorolnak — közvetlenül vagy közvetve - a növényre és ez a hatás eredményezi a gyümölcs leválását a növényről. Jóllehet ezek a gépek kisebb kárt tesznek a növényben mint az elsőgenerációs, kaszás gépek, kártevésük még mindig jelentős. A szüretelőgép elhaladása után a szőlőtőke összetörve, széthasadozva marad hátra, és az így keletkezett sebeket a növény szinte sohasem képes teljes mértékben begyógyítani. A szőlőnek azokról a hajtásairól is leveri á gép a levelet, amelyeknek a következő évi termés biztosításához még asszimilációra lenne szükségük. Lényegesen e gépek a szőlő támasztószerkezetével szemben, egymásnak ellentmondó követelményeket támasztva. A támberendezések fokozottan szilárdnak kell lenni ahhoz, hogy a termő növény terhén felül még a rázáskor fellépő igénybevételt is elviselje, ugyanakkor ne jelentsen kárt okozó akadályt az előrehaladó és a tőkét, valamint a támasztóoszlopokat eközben szükségszerűen megközelítő szüretelőgép számára. A növényre kifejtett kedvezőtlen hatás mellett közös hátránya az ismert gépeknek, hogy a gyümölcsre kifejtett mechanikai hatiásuk talajra pergést, bogyó roncsolást, lélecsurgást okoz, növelve a szüretelés veszteséget. A szakirodalom megállapításai jól összevágnak az ián ért gépek fenti hátrányairól általánosan kialakult nézetekkel. D. Boubals (Prog.Agric.Vític. 1979.94. k.6.sz. 180-182 p.) cikkében beszámol egy kísérletről, amikor "szüretelőgépen elhelyezett kamera felvételének lassított vetítésekor meggyőződtek arról, hogy a bogyók csak akkor esnek le, ___ha a verőlécek közvetlenül a fürtöket ütik, a hajtásrendszer rázásának hatására a bogyók nem hullanak le. A leválasztott bogyók minden irányban röpködnek. ... Jól megfigyelhetők voltak ' pajtásokon és a karokon keletkező sérülések is." Az ismert gépek hátrányait, nevezetesen a növény biológiai károsítását és a betakarítási veszteségeket kívánjuk lényegesen csökkenteni vagy kiküszöbölni a találmányunk szerinti szüretelőgéppel, azt is szem előtt tartva, hogy az ismert bonyolult szerkezetű, nagy önsúlyú következésképpen drága gépekkel szemben jelentős súly- és ezzel együtt előállítási költség csökkentést érjünk el. Találmányunk alapgondolata arra épül, hogy le kell mondani az ismert gépeknél alkalmazott termésleválasztó mechanizmusokról, amelyek mint fentebb tárgyaltuk, elkerülhetetlenül biológiai károkat okoznak. A termés leválasztását kézi eszközzel, például metszőollóval kell végezni, azonban nem fürtöket vagy bogyókat kell leválasztani, hanem a terméssel megrakott termőágakat, mert így a szüretelés termelékenysége is megfelelő lesz. Ezt a lemetszési műveletet pedig mindenképpen el kell végezni a gyümölcstermesztési munkák éves ciklusában, legkésőbb a tavaszi metszéskor. A szüretelés azonban csak akkor végezhető termőág leválasztással, ha olyan gép áll rendelkezésünkre, amelyik az ággal együtt belekerült termés szüretelésének további lépéseit képes elvégezni. Találmányunk erre alkalmas gépre vonatkozik. Ez a szüretelőgép lényegében vontatott, vagy önjáró, illetve traktorra szerelt bogyózógép,amely ki van egészítve a termést hordozó vessző fogadására, darabolására, valamint a darabolt vesszőket is tartalmazó termésnek a bogyózó készülékbe juttatására alkalmas eszközökkel is. A találmány szerinti szüretelőgép felépítését és működési módját a mellékelt ábrák alapján mutatjuk be, melyek közül az 1. ábrán a találmány szerinti szüretelőgép vontatott kiviteli alakja oldalnézetben látható, a bemutatáshoz szükséges részmetszetekkel, a 2, ábra ugyanezt a gépet felülnézetben, a szőlősorok között ábrázolja. Az 1 alvázra épített szüretelőgép két főrészből: a daraboló és bogyózó egységből továbbá a két főegységet kiegészítő és kiszolgáló adagoló és szállító egységekből áll. A bogyózó egységet a 2 bogyózókosár a vele egytengelyű 3 bogyózó motollával, a forgatásukhoz szükséges hajtásokkal és csapágyazásokkal együtt alkotják. Szerkezetét illetően, a 2 bogyózókosár perforált forgó dob, palástjának külső felületén szállító csiga-levelekkel, a 3 bogyózó motolla pedig egy középponti tengelyre csavarvonalat követő elforgatással felerősített karokból álló belső forgórész, míg a hajtások és csapágyazások ismert elemekből épülnek fel. A 2 bogyózókosár és a 3 bogyózó motolla forgásiránya ellentétes. A bogyózóegység két kimenete kiegészítő szerkezettel van ellátva: az ág- és levélrészektől elválasztott termés továbbítására szolgáló 6 és 8 szállítószerkezettel, valamint az ág- és levélrészeket ürítő szerkezettel, amely a 2 bogyózó-kosárnak a gép haladási irányát tekintve hátsó homloklapját Is alkotja. A másik főrész a daraboló, központi gépe az 5 forgó daraboló, amely álló és ezzel szembe forgó késrendszert, csapágyazást és hajtást foglal magába. Az ábrán látható kivitelnél a hajtást hidromotor végzi. Az 5 darabológépet belépő oldalon az ágak fogadását és adagolását ellátó szerkezet, kilépő oldalon pedig az aprított ág - termés elegyet a bogyózóba továbbító szállítóelem egészíti kJ. Utóbbi az ábrán szereplő kiviteli alaknál szállító csiga, az előbbi pedig egyszerű adagológarat, nagyobb teljesítményű kivitelnél azonban a 7 szállítószalaggal kiegészített adagoló. A találmány szerinti szüretelőgép munkamente, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
