186635. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőszerkezetű függőfolyosók, vagy erkélyek megerősítésére
1 186.635 10 A találmány tárgya eljárás rongálódott, repedt kőszerkezetű függőfolyosóit vagy erkélyek megerősítésére feszftőrudakkai történő utófeszítéssel. A feszítőrudak, pl. színezett möanyaghabarccsal eltakarhatók, ez egyrészt korrózióvédelmet, másrészt az eredeti szerkezet változatlan megjelenését bizto- 5 sítja. Az eljárás a kiszámíthatatlan viselkedésű régi kőszerkezetet statikailag határozott, korrekt tartószerkezettől változtatja, és további használhatósáeát" eredményezi. A függőfolyosók kőszerkezeteinek rongálodottsága kétféle lehet. Az esetek nagy részében az időjárással és a kőanyag korával összefüggő elváltozások, repedések, kráterképződések, szélek lefagyása jelentkezik. Kisebb részben mechanikus sérülések, törések, hiányok mutatkoznak; ezek legtöbbször háborús károk. A sérülések elsősorban a kőlemezeken észlelhetők, a konzolokon kevésbé, mert azok nagyobb -jg keresztmetszeti méretekkel készültek és az időjárástól is védettebbek. Az eddigi függőfolyosó javítási gyakorlat abból állt, hogy a sérült szakaszokat aládúcolták, és mivel vasbeton szerkezetere való cseréjük hosszú és nagy munka volt, legtöbbször a lakók kiköltöztetését is 20 jelentette, a kivitelezés megszervezése nehéz volt, sokszor évekig húzódott. A gyakorlat ma is ez, az aládúcolt szerkezetek hossza országos viszonylatban valószínűleg meghaladja a több-száz km-t. Az új vasbetonlemezeket vagy a kőkonzolokra terhelik, vagy faláttörésekbe acél konzolgerendák 25 végét betonozzák be; ezeket az áttörések azonban igen nagy méretűek, hogy a kellő befogást biztosíthassák, szintjük a födém szintjével azonos, tehát annak roncsolásával is jár. Van olyan megoldás is, ahol az áttörésen bevezetett acélgerendát a befogás «q biztosítására a födémbe benyújtják, így még padlóbontás is szükséges. Történtek kísérletek, amelyek a meglévő szerkezetek meghagyásával kívánják a problénát megoldani. Ilyen a 172 765 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban közölt megoldás. Ez a rongálódott szer- 35 kezetek terheit függesztő rudakon a padlásszintig felvezetve ott adja át a főfalakra. A lemezekre szegélybordákat illeszt, vagy más kiegészítő elemekkel erősíti azokat. Ez a megoldás a gyakorlatban valószínűleg azért nem terjedt el, mert a kivitelezéshez sokfajta szerkezeti elem gyártása szükséges, sok áll- 40 ványépítést és tetőbontást igényel, a kiegészítő elemek a homlokzaton láthatók. A 180 629 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban az erősítendő szerkezet (pl. függőfolyosó) alá rácsos szerkezetű, falüregben rögzített gyámolító tartóra támaszkodó állítható, szabályozható aláfogást javasolnak. Ennek a megoldásnak előnye a szabályozhatóság, azonban inkább ideiglenes megerősítésként, ducolások helyettesítésére alkalmas, mint végleges szerkezetnek. A függőfolyosókon való alkalmazása pedig esztétikai okokból sok esetben nem lehetséges. A függőfolyosók kőlemezeinek repedésjavításával foglalkozik a 179 646 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. Ennél a kőlemezek repedéseire merőlegesen az alsó felületen 40-50 cm hosszú hornyokat marnak, a hornyok végeinél pedig a kő- 55 lemezt átfúrják. Az így képzett helyre alulról U- alakúra hajlított betonacél kengyelt illesztenek be, majd a furatokat és a hornyot műanyaghabarccsal töltik ki.w így a repedéseket egy-egy sor "öltéssel" mintegy "összevarrják". A megoldás könnyen kivitelezhető, helyi merősítést ad, mert a húzóerőket a 60 45 50 kőtől átveszik az acélkengyelek.A megerősítés azonban, csak részleges, a 40-50 cm széles kőlemez-részre vonatkozik. Ezen kívül a kőlemez bárhol ugyanúgy eltörhet, illetve elrepedhet, mint a javítás előtt, tehát a teljes szerkezet statikai viselkedését változatlanul hagyja. A szerkezet feltétlenül jobb és biztonságosabb, mint a javítás előtt volt, de hajlftásra igénybevett kőszerkezet avultságából adódó további veszélyeket a javítás nem szünteti nieg. A találmány megalkotásakor azt a célt tűztük ki, hogy a függőfolyosók, ill. erkélyek sérült kőlemezeit egyszerűen és olcsón kivitelezhető módon úgy erősítsük meg, hogy a kopott szerkezet statikailag korrekt legyen, és a megerősítés esztétikailag kedvező látványt nyújtson. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a húzófeszültségeket az egész kőlemez hosszán acéllal kell felvenni. Ezt legcélszerűbben úgy tehetjük, hogy a kőlemez két támaszánál lehorgonyozott feszftőrudakat a vasbeton szerkezeteknél szokásos módon megfeszítjük, és így részben vagy egészen utófeszített kőszekezetet hozunk létre. A találmány tehát eljárás kőszerkezetű függőfolyosók vagy erkélyek megerősítésére, amelynek során a függőfolyosó illetve erkély konzolokkal alátámaszott, megerősítendő kőlemezét erősítő fém elemekkel látjuk el. Az eljárást az jellemzi, hogy a megerősítendő kőlemezhez az alátámasztó konzolok közötti teljes hosszban állítható fém feszítőrudakat erősítünk, majd a feszítőrudakat megfeszítjük. Előnyösen a feszítőrudakat a kőlemez két szélének közelében helyezzük el. A találmány szerinti eljárában célszerű úgy eljárni, hogy mind a kőlemez alsó Húzott részén, mind pedig felső nyomott részén elhelyezünk feszítőrudakat, pl. két-két feszítőrudat. Ezzel teljes egszében utófeszített kőszerkezetetet hozunk létre. Eljárhatunk azonban adott esetben úgy is, hogy feszítőrudakat csak a kőlemez alsó húzott részén helyezünk el, pl. a kőlemez mindkét széle közelében egyet-egyet. Ekkor csak olyan nagyságú feszítőerőt vihetünk be a kőlemezbe, amelyet annak önsúlya ellensúlyoz, különben a repedések a kőlemez felső felületén szétnyílnak, esetleg újak keletkeznek és az egész kőlemez felfelé meggörbül. Abban az esetben, amikor mind a kőlemez alsó, mind pedig felső részén elhelyezünk feszítőrudakat a kőlemez alsó részén az alsó felület mentén helyezzük el, a kőlemez felső részén pedig - legalább a kőlemez külső szélénél ) a kőlemezbe mélyített horonyba fektetjük. ______ . Dyen módon a kőlemez külső szélén lévő járófelüftt megmarad, a kőlemez belső szélén elhelyezett feszítőrúd profilos lábazattal eltakarható, a kőlemez ffső részén elhelyezett feszítőrudak pedig vízonal, illetve holkerrel eltakarhatók. Esztétikailag az a megoldás a legkedvezőbb, amikor a feszítőrudakat mind a kőlemez alsó, mind pedig felső részén hornyokba fektetjük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítása szerint a lehorgonyzást a kőlemez konzolokkal alátámasztott két végénél készített fészkekben, a feszítőrudak menetes végére véglemez közbeiktatásával rácsavart csavaranyával készítjük el, és a feszítőm dák megfeszítését a ' csavaranya meghúzásával végezzük. Egy másik lehetséges foganatosítás szerint a kőlemez konzolokkal alátámasztott két végénél olyan feszftőmdak végét rögzítjük, amelyek ellenmenetes 2
