186608. lajstromszámú szabadalom • Tixotrop tulajdonságú, bitumen alapú korróziógátló kompozíciók

1 2 molekulasúlyú szulfonsav elegynek és/vagy 250-600 átlag molekulasúlyú oxidált cerezin és/vagy oxidált mikrokristályos paraffin kétértékű fémekkel képezett sóit, célszerűen cink-, kalcium- vagy magnéziumsóit és/vagy ezeknek a keverékeit használjuk. Tixotropi­­záló anyagként a kompozícióban 0,5—10, célszerű­en 0,5-5 tömeg%-ban organofil bentonitot, alumí­­nium-sztearátot, vizet, lángkormót és/vagy ezeknek a keverékét alkalmazzuk. Korróziós és egyben emulgeáló hatású inhibitor­ként 0,2—5, célszerűen 0,2—1 tömeg%-ban célszerű­en di- és/vagy trietanol-amin 10—20 szénatomos telí­tett és/vagy' telítetlen zsírsavakkal és/vagy 14—21 szénatomos gyantasavakkal képezett észtereit és/vagy észtersóit alkalmazzuk. Ezeknek az adalékoknak a segítségével a tixotróp szerkezet kialakításához vizet víz/olaj emulzió formájában vihetjük a kompozíció­ba. Ezenkívül ezek az anyagok a védendő fém felüle­ten levő, illetve a környezetből a védendő felület­hez jutó vizet kiválóan emulgeálják és a bitumen kon­zisztenciáját javítják. Különösen előnye az ilyen típusú korróziós inhi­bitorokat tartalmazó kompozícióknak, hogy nedves fémfelületekre is felhordhatok. A felhordás állapotá­ban tixotróp tulajdonságú anyag megkötés után vas­tag védőréteget alkot. A védőréteg tapadásának és ' rugalmasságának növelésére, továbbá a vízáteresztő hajlam csökkentésére olyan alkid típusú, illetve modi­fikált alkid típusú poliészter gyantákat alkalmazunk, amelyeknek a savszáma max. 30 mgKOH/g és leg­alább három értékű, célszerűen négyértékű — primer hidroxilcsoportokat hordozó alkoholokat, előnyösen glicerint vagy pentaeritrítet —, modifikáló kompo­nensként pedig 25-35 tömeg% mennyiségben telítet­len kötésű száradó vagy félig száradó zsírsavakat tar­talmaznak. Ezeket 2-15, célszerűen 2—10 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk a kompozícióban. Egyes esetekben a találmány szerinti kompozíciók továbbá adott esetben a kompozíció 1—10, célszerű­en 3-6 tömeg% mennyiségben vízkiszoritó, illetve vízeltávolító szerként etilén-glikol-monoalkil-étert, furfuril-félacetált, anúl-alkoholt, butil-alkoholt, amil­­vagy butil-acetátot, terpentinolajat, célszerűen etilén­­glikol-monobutil-étert tartalmaznak, amelyek a fém­felületen és a kompozícióban lévő emulgeált vizet az' oldószerrel azeotróp elegy formájában eltávolítják. Töltőanyagként 1-80 tömeg% magnéziutn-hidroszi­­likátot, palalisztet, talkumot, mészkőlisztet, bárium­­-szulfátot, bentonitot, gumiőrleményt stb. tartalmaz­hat. A felhordás után megkötés megy végbe, mert az oldószer és az emulgeált víz a fenti vízeltávolító szer­rel együtt elpárolog és kemény, tapadó, rugalmas, vízálló és nyírásálló réteg képződik. A kompozíciót úgy állítjuk elő, hogy a szükséges oldószer és a semleges fémszulfonát oldószeres ele­gy ében 100 °C körüli hőmérsékleten keverés közben feloldjuk a bitument, majd tovább keverve 80 °C körüli hőmérsékleten az alkidgyantát, a szárítót, a korróziós inhibitorokat és végül a vizet adjuk az anyaghoz. A 60 °C körüli hőmérsékletre lehűlt elegy­­hez hozzáadjuk az organofil bentonit oldószeres szuszpenzióját, kb. 30 perc keverés után a polimerek oldószeres szuszpenzióját, majd a többi komponenst és addig keverjük, amíg a kivett minta homogén nem lesz. Az anyagot 40-50 °C körüli hőmérsékletre hűtve hordókba fejtjük. A találmány szerinti kompozíciókat az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákkal részletesen is­mertetjük. 1. példa 20,3 kg aromásdús benzin, 15,0 kg lakkbenzin és 5,0 kg n-butil-alkohol elegyében keverés közben 100 °C-on 2,2 kg olyan szulfonsav-elegy magnéziumsóját oldottuk, melynek a savrészét vazelin kénsavas fino­mítása útján nyertük. Ehhez az anyaghoz 80 °C-on adtunk 30 kg 80-Í00 °C lágyuláspontú fúvatott bi­tument, ennek oldódása után adagoltuk az elegyhez 3 kg lenolaj zsírsavval és szójaolaj zsírsavval modifikált pentaeritrit alapú alkidgyantát (savszám: 15 mg/KOH/ lg) és 0,3 kg szárítót, mely kobalt-versatát és ólom­­-versatát 1:10 tömegarányú elegyéből állt. Ezt követő­en adtunk az elegyhez 0,3 kg diciklohexil-amin-abí­­etátot, 1,5 kg trietanol-amin-monoabietát fémsót és végül 3 kg vizet. Az adagolás közben az anyag 60 °C- ra hűlt le és ezen a hőmérsékleten adagoltuk hozzá 6 kg bentonit 15 kg lakkbenzinnel készített szuszpen­zióját, majd 1/2 óra keverés után 1 kg 10000 mólsú­lyú polietilén, 0,6 kg 5000 mólsúlyú klórozott prop­ilén és 0,3 kg 10000 mólsúlyú poíiizo-butilén 0,8 kg lakkbenzinnel készített szuszpenzióját, végül 1,5 kg etilénglikol-monoetil-étert és 10 kg pasztalisztet ad­tunk hozzá. Az egész kompozíciót addig kevertük, míg a kivett minta homogén nem lett. A kész termé­ket 40 °C-ra hűtöttük és hordóba fejtettük. 2. példa Az 1. példa szerint jártunk el és az alábbi anyago­kat használtuk fel: 35.0 kg 61-72 °C lágyuláspontú desztillációs bi­tumen, 3.0 kg 15000 molekulasúlyú polipropilén, 0,7 kg 5000 molekulasúlyú klórozott poliprop­ilén, 2.7 kg 30000 molekulasúlyú poli(acetil-met­­akrilát, 12.0 kg aromásdús benzin, 30.0 kg lakkbenzin, 0,7 kg kobalt, mangán-naftenát, 1:1 tömegarányú úegye 2.7 kg parafenilén-diamin-sztearát, 1,3 kg dietanol-amin-palmitinsavas monoészter, 2,2 kg 600-as átlag molekulasúlyú szulfonsav­­elegy cink sója, 2.0 kg organofil bentonit, 1.5 kg alumínium-disztearát, 5.6 kg dehidratált ricinolsawal és tallolajzsírsav­­\al modifikált pentaeritrit alapú alkidgyanta, sav­száma: 30 mgKOH/g 1.0 kg 5000-es átlagmolekulasúlyú epoxigyanta, 2.6 kg n-butil-alkohol 3. példa A fentiekben megadottak szerint jártunk el és az alábbi anyagokat használtuk fel: 35.0 kg 80-100 °C lágyuláspontú fúvatott bi tu­nen, 4.0 kg 5000 molekulasúlyú ataktikus poliprop­ilén. 186.608 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom