186562. lajstromszámú szabadalom • 0,0-dimetil-S-(metil-ftálimido)-ditiofoszfátot és N- [(4-klór-fenil)-amino]-karbonil-2,6-difluor-benzamidot tartalmazó inszekticid készítmény
1 186.562 2 A találmány tárgya szinergetikus hatású Inszekticid készítmény, amely a kereskedelemben forgalomba hozott foszmet és diflubenzuron keverékét tartalmazza hatóanyagként 3:1 és 13 közötti arányban. Az (1) képletű foszmet az 0,Odimetil-S-(metil-ftálimido>dltiofoszfát, amely forgalomban lévő inszektidd készítmény hatóanyaga, de amelyet például a 2.767.194. sz. USA-belj szabadalmi leírás ismertet. A vegyület számos készítmény hatóanyaga, ilyen készítmény például az Imidan és Prolate. A (II) képletű diflubenzuron az N- [(4-klór-fenil)-aminoj-karbonil -2,6-difluor-benzamid, mely a Dimi£n hatóanyaga. A fenti két inszektividet hosszú ideje alkalmazzák különböző rovarok ellen. A diflubenzuron különösen ismert olyan szempontból, hogy a rovarokat a bábozódás gátlásával irtja. Meglepő módon úgy találtuk, hogy a két inszektidd 3 ;1 és 13 közötti arányban történő keverésével - a foszmet:difluor-benzuron arány előnyösen 3:1 és 1:1 között van - jelentősen megnövekedett rovarirtó hatást kapunk, elsősorban a káposztalepke hernyó (Trichoplusia ni), a répa sereghemyó (Spodopera exigua) és dohányrügy hernyó (Heliothis virescensl és más, ezen nemzetségekbe tartozó rovarok lárváival szemben. Hatástani vizsgálatokat végeztünk a foszmet és diflubenzuron 3:1 és 13 közötti arányú keverékeivel, valamint az egyes inszektividekkel, az alábbi három rovarral szemben; káposztalepke hernyó [Trichoplusia ni (Hubner)], dohányrügy hernyó [Heliothis virescens (Fabricius)] és répa sereghemyó (Spodoptera exigua). A vizsgálatok az alábbiak szerint történtek: Káposztalepke hernyó [Trichoplusia ni (Hubner)] A vizsgálandó vegyületeket 1:1 arányú aceton-víz oldattal hígítottuk. Körülbelül 2,5x4 cm méretű Hyzíni-fajta tök (Calabacita abobrinha) szikleveleket 2—3 másodpercig a vizsgálati oldatokba mártottuk, majd dróthálón megszárítottuk őket. A megszárított leveleket megnedvesített szűrőpapír darabot tartalmazó petri-csészékbe helyeztük, és 5 második lárvaállapotú káposztalepke hernyó lárvával fertőztük meg. A lárvák pusztulását az 5. nap elteltével állapítottuk meg. Dohányrügy hernyó [Heliothis virescens (Fabricius)] A vizsgált hatóanyagokat 1:1 arányú aceton-víz oldattal hígítottuk. Gyapot (Gossypium hirsutum) szikleveleket mártottunk a vizsgálati oldatokba 2-3 másodpercig, majd dróthálón megszárítottuk őket. A szárított leveleket megnedvesített szűrőpapírt tartalmazó petri-csészékbe helyeztük, és 5 második lárvaállapotú dohányrügy pemyó lárvával fertőztük meg. A lárvák elpusztulását az 5. nap elteltével állapítottuk meg. Répa sereghemyó (Spodoptera exigua) A vizsgált hatóanyagokat 1:1 arányú aceton-víz oldattal hígítottuk. A vizsgálati oldatokba 2-3 másodpercig cukorrépa szikleveleket (Beta vulgaris) mártottunk, majd dróthálón megszáritottuk őket. A szárított leveleket megnedvesített szűrőpapírt tartalmazó petri-csészékben helyeztük el, és 5 második lárvaállapotú répa" sereghemyó lárvával fertőztük meg. A lárvák elpusztulását az 5. nap elteltével állapítottuk meg. A vizsgálatban a hatóanyag-koncentrációk 0,1%-tól csökkentek, és az 50%-os elpusztulás! érték körüli értékig csökkentek, mélyet a dózis-elhullás görbéből állapítottunk meg. Az LDjo-értékeket az alábbi I. táblázat szemlélteti, ahol a koncentrációt a vizsgált hatóanyag súly%-os mennyiségében adjuk meg. 1. Táblázat Négy* kísérlet átlagértéke Hatóanyag Káposztalepke LDjo dohányrügyhernyó répa sereghernyó foszmet 0,01 0,03 0,04 diflubenzuron foszmet:diflubenzuron súly-0,04 0,007 0,001 arány 3 ;1 0,009 0,01 0,001 1:1 0,004 0,006 0,0005 lß 0,004 0,009 0,0008 Az I. táblázatból az egyes inszekticid hatóanyagok külön mutatott hatásából meghatároztuk az elegy várható hatását, ezt azután összehasonlítottuk az elegyek mért inszekticid hatásából, és megállapítottuk, hogy ez kisebb vagy nagyobb volt-e, mint az additív úton számított hatás. Mivel a ténylegesen mért inszekticid hatás lényegesen nagyobb volt, mint a várt hatás, így a két anyag együttes alkalmazásakor szinergetikus natás lépett fel. Meghatároztuk a foszmet és diflubenzuron-elegy együttes toxicltási együtthatóját Yun-Pei Sun és E.R. Johnson: Journal of Economic Entomology, 1960, 53, 5., 887-892., lásd ezenkívül a 4.182.772. számú USA-beli szabadalmi leírást, módszerét használva. Az együttes toxicitási együttható az elegy tényleges toxicitási indexének és az elméleti toxicitási indexnek hányadosa : együttes toxidtisi együttható *to!U”^ indexe x jqq az elegy elméleti toxicitási indexe Az elegy tényleges toxicitási indexét úgy határoztuk meg, hogy az aktívabb komponens LDS0-értékét (a továbbiakban „standard”-ként nevezzük) elosztjuk az elegy LDS0-értékével, és "ezt meghatároztuk a komponensek mindegyik súlyarányára és minden rovar esetében: LDjo standard az elegy tényleges toxidtisi indexe > x 100 U>SO elegy A hatékonyabb komponens káposztalepke hernyó esetében a foszmet volt, dohányrügy hernyó és répa sereghernyó esetében pedig a diflubenzuron. Az elegy elméleti toxicitási indexét az alábbiak szerint határozzuk meg: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
