186537. lajstromszámú szabadalom • Ragasztó kompozíció

1 186 537 2 A találmány tárgya ragasztó kompozíció, amely elsősorban a bőr- és cipőiparban használható bőr­felületek ragasztására. A bőriparban a legutóbbi időkig széles körben alkalmazták ragasztóként a nyersgumi különféle szerves oldószerekkel készített oldatát. Ez a ragasztószer mérsékelt szakítószilárd­ságú tapadást biztosit, legfőbb hátránya azonban, hogy az oldószer okozta ártalmak és veszélyek miatt egyre kevésbéalkalmas a modern bőriparban való használatra. Újabban vizes polimer-diszper­ziókat használnak bőripari ragasztószerként. Ezek könnyen kezelhetők és az egészségre sem ártalma­sak, hátrányuk azonban, hogy nem biztosítanak kellően szilárd kötést, és kötésszilárdságuk víz ha­tására erősen csökken. Az ilyen ragasztószerek kei készített cipőipari termékek viz hatására hamar tönkremennek, A találmány célja, hogy olyan ragasztó kompozí­ciót biztosítson, amely nagy szilárdságú kötést tesz lehetővé, és amelynek kötése viz hatásának ellenáll. A tökéletesítés eddigi irányát követve vizsgálata­inkat a vizes polimer-diszperzió alapú, lágyítószert tartalmazó ragasztó kompozíciók körében folytat­tuk. Azt találtuk, hogy a fenti célt kielégíti az olyan vizes polimer-diszperzió alapú, lágyítószert tartal­mazó kompozíció, amely polimerként egy sztirol­­akrilát vagy akrilát alapú, komplex kötésű fémiont, előnyösen cinkiont tartalmazó polimert és 1 súly­­rész polimerre számítva 0,01-0,5 súlyrész önmagá­ban ismert lágyítót tartalmaz. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy ha a vizes polimer-diszperziót egy komplex fémve­­gyülettel, előnyösen egy cinkvegyülettel kialakított akrilát, illetve sztirol-akrilát polimerre! készítjük, akkor olyan ragasztószert kapunk, amelynek kö­tésszilárdsága lényegesen nagyobb a szokásos vizes polimer-diszperziós ragasztószerek kötésszilárdsá­gánál, és a kötést a víz gyakorlatilag nem befolyá­solja. A bőr- és cipőiparban megkövetelt 1 kp/cm2 vagy annál nagyobb ragasztási szakítószilárdságot könnyen elérhetjük az ilyen ragasztóanyagokkal. A találmány szerinti ragasztó kompozíció alapja a fent említett sztirol-akrilát vagy akrilát alapú polimer, amely egy komplex kötésű fémiont tartal­maz. Legelőnyösebb a cinkion, de alkalmas más komplexképző fém ionja is. A vizes diszperzió cél­szerűen mintegy 35-45 súly% polimert tartalmaz. Lágyítószerként használhatunk bármilyen ön­magában ismert lágyítóanyagot, illetve használhat­juk ilyen anyagok keverékét. így használhatunk például dibutilftalátot, tributoxi-etilfoszfátot, elaint, pirrolidont, etildiglikolt, illetve ezek külön­féle keverékeit. A találmány szempontjából azon­ban különösen előnyösnek bizonyultak a foszfáto­kat és glikolokat tartalmazó keverékek, ezek közül is elsősorban a tributoxietilfoszfát és az etildiglikol 1:1,4 és 1:3 közötti súlyarányú keveréke. Ezt a keveréket 1 súlyrész polimerre számítva 0,1-0,2 súlyrész mennyiségben célszerű alkalmazni. A ta­lálmány szerinti ragasztó kompozíció egyébként 0,01 és 0,5 súlyrész közötti mennyiségben tartal­mazhat lágyitószert 1 súlyrész polimerre számítva. A találmány szerinti kompozíció előnye, hogy könnyen kezelhető, az egészségre nem ártalmas, ugyanakkor az általa összeragasztott felületek igen erősen tapadnak egymáshoz, és a kötésszilárdság víz hatására sem csökken lényegesen. Bőrök ra­gasztásakor az eddigi ragasztószerekkel elérhető felületi ragasztással szemben mélyebb kötés bizto­sítható. Ez azt jelenti, hogy az így ragasztott bőr általában könnyebben szakad saját anyagában, mint a tapadási felület mentén, ha a ragasztás mi­nőségének megállapítására szokásos tépési próbá­nak vetjük alá. A találmányt az alábbiakban példákkal szemlél­tetjük. 1. példa Ragasztó kompozíciót készítünk az alábbi össze­tétellel: 10 súly rész sztirol-akrilát alapú, komplex Zn­­iont tartalmazó polimer (40 súly%-os vizes diszper­zióban) 1,5 súlyrész lágyítókeverék: tributoxietilfoszfát és etildigliko! 1:2 arányú keveréke. A diszperzióhoz lassú keverés közben hozzáad­juk a lágyítószert. Tökéletes elegyedés után a kom­pozíció felhasználásra kész. Az így elkészített ragasztó kompozíciót egyszeri kétoldali felhordással natúr börcsíkok barka olda­lára vittük fel. 2 perc szárítás után a bőrcsíkokat 10 másodpercig egymásra préseltük, majd 1 napig szárítottuk szobahőmérsékleten. Megvizsgáltuk a ragasztás flexibilitását, szakítószilárdságát és vízál­lóságát. A ragasztott bőrt tökéletesen hajlékony­nak találtuk. Szakítószilárdságát az MSz 7482/ 5-68 sz. szabvány szerint 5,0 kp/cm2-nek találtuk. A vízállóság vizsgálatára a ragasztott bőrt 1 na­pig áztattuk vízben, majd megismételtük a szakító­szilárdság szabvány szerinti meghatározását. A szakítószilárdság ekkor 4,9 kp/cm2 volt, összehasonlítás végett megismételtük ezeket a vizsgálatokat olyan próbadarabokon is, amelyeket az 1. példában leírtakhoz hasonló összetételű, de komplex kötésű Zn-iont nem tartalmazó vizes szti­rol-akrilát polimer alapú ragasztószerrel ragasztot­tunk össze. Az így ragasztott bőr nem volt teljesen hajlékony, szabvány szerint meghatározott szakító­szilárdsága 1,8 kp/cm2 volt. Ez a szakítószilárdság a vízállósági próba során 1,3 kp/cm2-re csökkent. 2. példa Ragasztó kompozíciót készítünk az alábbi össze­tétellel: 10 súlyrész akrilát alapú, komplex kötésű Zn­­iont tartalmazó polimer (35 súly%-os vizes diszper­zióban) 0,5 súlyrész lágyítókeverék: tributilfoszfát és etilglikolacetát 1:1 arányú keveréke. A vizes diszperzióhoz lassú keverés közben hoz­záadjuk a lágyítószert, és tökéletes elegyedésig ke­verjük. Az így készített ragasztó kompozícióval is elvégeztük az 1. példában ismertetett gyakorlati bőrragasztási kísérleteket. A ragasztott bőrt telje­sen hajlékonynak találtuk. A szabvány szerint meg­határozott szakítószilárdság 2,2 kp/cm2 volt. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom