186517. lajstromszámú szabadalom • Adalékkompozíció szecskázott zöldlucerna silózásához
1 186 517 2 A találmány oiyan új adalékkompozícióra vonatkozik, amely szecskázott zöldlucerna silózásához hasznosítható. A találmány szerinti adalékkompozíció új komponense a növényi anyagok részleges hidroüzálásakor visszamaradó hulladékanyag. Ismeretes, hogy a szarvasmarha-állomány egész éven át történő, egyenletes mennyiségű és minőségű tápanyagokkal való ellátása csak konzervált takarmányok etetésével valósítható meg. A konzerválásra, azaz a silózásra kerülő takarmányok között is a legnagyobb jelentőségű a lucerna. A lucerna takarmányozásra való felhasználása ugyanis magas fehérje- és karotintartalmára és kedvező biológiai tulajdonságaira tekintettel különösen előnyös. A lucerna továbbá gazdaságosan termeszthető, mert magas az egységnyi területről nyerhető takarmányhozam. A felsorolt előnyös takarmányozási tulajdonságok megkövetelik, hogy a silózás során a lucerna minél kisebb mértékben veszítsen tápértékéből. Az eddig alkalmazott konzerválási megoldásoknál a fő nehézséget az jelentette, hogy a - könnyen erjeszthető takarmánynövényekkel ellentétben - a lucerna nagy fehérjetartalmára, csekély szénhidráltartalmára, kaszálás idejére elért alacsony szárazanyag-tartalmára és nem utolsósorban nagy mésztartalmára tekintettel nehezen erjeszthető, a silózás sikere bizonytalan. A silózás bizonytalanságát az is okozza, hogy a silózás során a tejsavbaktériumok és más baktériumok vegyes populációja van jelen, továbbá hogy a lucerna jelentős mennyiségű hemolitikus szaponint tartalmaz, ami károsodás nélkül nem etethető fel minden állatfajjal, illetve a takarmánytáp szaponinmennyisége csak korlátozott lehet. így a gyakorlatban elterjedt lucernasilózási módszerek alkalmazásánál a tápanyagok erjedési veszteségei kedvezőtlen körülmények között akár az 50-60%ot is elérhetik, de kedvezőbb esetekben is 25-35%ot tesznek ki. Az egyik kézenfekvő megoldás lenne a fenti nehézségek kiküszöbölésére a lucernának könnyen erjeszthető más szálastakarmánnyal való összekeverése, majd az így kapott keverék silózása. Ez a megoldás azonban már csak azért sem terjedt cl, mert az alkalmazni kívánt másféle növény vágási ideje rendszerint nem esik egybe a lucernáéval. A fentiekre tekintettel dolgozták ki azt a megoldást, hogy a szecskázott lucernához a silózást megelőzően kukoricadarát, árpadarát, melaszt, malátát vagy gabonalisztet adagolnak kiegészítő anyagként (lásd például Dr. Barabás: „Takarmányozás” (1969) c. könyvének 145-148. oldalán), és az erjedéshez szükséges optimális pH-értéket például sósav vagy szénsav adagolásával, vagy pedig nátrium-szulfát vagy kálium-hidrogén-szulfát adagolásával állítják be. Az említeti megoldásnak azonban két fő hátránya van. Az egyik fő hátrány az, hogy például a kukoricadara önmagában is értékes takarmány, így hát adalékanyagként való alkalmazása tulajdonképpen előnytelen. A másik fő hátrány az, hogy a mezőgazdasági gyakorlatban igen nehezen terjeszthető e! egy olyan módszer, amelynek végrehajtása során kémiai kezelésre van szükség. A fenti problémák megoldására egy további megoldást ismertetnek a 176 551 sz. magyar szabadalmi leírásban. Ennek lényege az, hogy a Lactobacillus plantarum L-18 törzzsel asszimilálható szénhidrátok jelenlétében 11-30 °C~on anaerob fermentálást végeznek. Könnyű azonban belátni, hogy ez a járulékos művelet idő- és költségigényes. Célul tűztük ki tehát egy olyan új megoldás kidolgozását, amellyel egyrészt a szecskázott zöidlucerna jó hatásfokkal silózható, másrészt az értékes kukoricadara részben értéktelen hulladék anyaggal kiváltható. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy említett célra kiválóan alkalmas a növényi eredetű hulladékanyagok elhidrolizálása után megmaradt anyag egy olyan adalékkompozíció alkalmazásával, amely kompozíció az összsúlyára vonatkoztatva a találmány értelmében (i) 30-50% kukoricadarát, (ii) 35-65% részlegesen hidroiizált, növényi eredetű hulladékanyagot, (iii) adott esetben 2-15% korpát és (iv) adott esetben 0,5-4% ásványi eredetű kiegészítő anyagot tartalmaz. A fentiek alapján a találmány olyan, szecskázott zöldlucerna silózására alkalmas adalékkompozícióra vonatkozik, amely az (i), (ii) és adott esetben a (iii) és (iv) komponenseket tartalmazza. A találmány szerinti adalékkompozició (ii) komponense tehát részlegesen hidroiizált, növényi eredetű hulladékanyag; például a növényi részekből, így kukoricacsutkából és/vagy szárból vagy fűrészporból kiinduló furfurolgyártásnál visszamaradó hulladékanyag, az úgynevezett furfurolkorpa. A növényi anyagok részleges hidrolizálásával foglalkozó szakirodalom igen terjedelmes, csupán példaképpen említjük meg a 164 886 lajstromszámú magyar szabadalmi leírást. A növényi eredetű hulladékanyagok részleges hidrolízise során a pentozánok elhidrolizálnak pentózokká és szerves savakká, majd a pentózok sav és hő hatására továbbalakulnak furfurollá, illetve különféle furán-polimerekké. Kísérleteink során nem várt módon azt tapasztaltuk, hogy a pentozánok ezen bomlástermékei a silózás eddig ismert körülményei között is olyan feltételeket biztosítanak, amelyek gátolják a lucerna silózásánál az előzetesen leírt kedvezőtlen körülmények kialakulását. Vizsgálataink során beigazolódott, hogy a hidrolízis során képződő xilóz növeli a szénhidrát-tartalmat, a képződő szerves savak (ecetsav, hangyasav) pedig kedvező pH-tartományt biztosítanak. Az. eljárásunk szerinti módon készített silótakarmány igen kedvező tulajdonságú, az erjedési veszteség igen kis mértékű, a hemolitikus szaponin-tarlalom is olyan kis mértékű, hogy minden károsodás nélkül a takarmány etethető. A találmány szerinti adalékkompozíció adott esetben alkalmazott (iv) komponenseként elsősorban nátrium-kloridot hasznosítunk, de használhatunk egyéb ásványi eredetű kiegészítő anyagokat, például foszfortartalmú adalékokat is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
