186493. lajstromszámú szabadalom • Érintkezésmentes kapcsoló hálózat
5 18f 493 6 sokkal szabadabban választható elemek felhasználásával hasznosítható, ha az N darab energiaierjedési pályából K darabot mátrix soraiként és b darabot mátrix oszlopaiként alakítjuk ki (vagyis K + L = N, mimellelt K I L) és - az így kapott, K sorból és L oszlopból álló mátrix csomópontjaiban elrendezve K x L darab lolórekeszt - kiértékelő egységként olyan logikai hálózatot alkalmazunk, amely a csomópontonként egymást keresztező energiaterjedési pályák együttes állapotváltozására érzékeny. Egy ilyen kapcsoló mezőben az energiaterjedési pályák bármely olyan energiatípushoz alakíthatók ki, amely mechanikus árnyékoló testekkel reteszelhető (pl. pneumatikus energiaterjedési pályákat csatolhatunk pneumatikus jeladókkal, illetve jelvevókkel), a kívánt hatás úgy is elérhető, hogy ugyan N darab jelvevőt alkalmazunk, de annál kevesebb, esetleg egyetlen közös energiaforrásról táplálunk energiát valamennyi enegiaterjedési pályába, ugyanakkor pályánként is alkalmazhatunk külön pályaadót energiaforrásként és modulációt alkalmazhatunk egyfelől a jeladóknál [pl. eltérő fázisú jelek programvezéreit adásával kizárhatjuk hamis jelek (téves niátrixpontok) érzékelését], másfelől a tolórekeszeknél (pl. többcsatornás energiaterjedési pályákat alkalmazva, pályánként! individuális kód szerint kialakított lolórekeszek kódolt jelhalmazt bocsátanak tovább). A találmány’ szerinti, mátrix-szervezésű kapcsoló hálózat tehát egységes alapvető felépítés ób működési elv mellett a kiépítés széleskörű változatosságát engedi meg a mechanikai szervek bonyolítása nélkül, az alapvetően egyező működésmód funkcionális sokrétűségével. A találmányt néhány előnyös kiviteli alak részletesebb ismertetésével magyarázzuk tovább. Az 1. ábra egycsatornás energiaierjedési pályákkal kialakított, közös energiaforrásról táplált kapcsoló hálózat vázlatát mutatja, amelynél a jelhordozó előnyösen fényenergia. A 2. ábra pályánkénli pályaadókka’ kialakított hálózat vázlatát mutatja, amelyné: eltérő fázisokban kiadott jelek szolgálnak e hibás érzékelés kizárására. A 3. ábra az oszlopmenti jelvevők multiplikálásával kapót, többcsatornás (a példa szerint kétcsatornás’ pályákkal kialakított hálózatot mulat. A 4. ábra egycsatornás pályákkal kialakított kap csoló hálózatot mutat, amelynél a sorok és az oszlopok eltérő szintekben vannak kialakítva, előnyösen pneumatikus energiaierjedési pályákhoz. Az 5. ábra energiaflexióra érzékeny kapcsoló hálózatot mutat.A 6. ábra olyan többkörös kapcsoló hálózatot mutat amelynél mind a jeladó, mind a jelvevő pályánként multiplikált. A 7. ábra szerinti kivite'i alaknál a sorirányú energiaierjedési pályáK ASCII kódnak megfelelő bitszámú csatornákkal vannak kialakítva és a tolórekeszek -csomópontonként más-más adatot reprezentáló - individuális kódok szerint vannak kialakítva. A 8., 9. ábrák a kiértékelő egység egyegy kiviteli alakjának tömbvázlalui, inig a működés közben ezekben fellépő egyes jelalakokat megfelelően a 10., illetve 11. ábrák mutatják. Az la ábrán látható, hogy az oszlopirányú L darab energiaterjedési 110 pálya kimeneteivel szemben L durab 12 jelvevő van elrendezve, a sorirányú K darab energialerjedéBÎ Ils pálya kimenetéivel szemben K darab 12 jelvevő van elrendezve. E példánál L = 3 és K = 2, így K ± L = 5 darab jelvevőt alkalmazunk és K ± L = 6 durab csomópontban rendezünk el egyezően kialakított egyegy 14 tolórekeszt. Az lb ábrán látható, hogy a sorok és oszlopok keresztezési pontjaiban elrendezett 14 tolórekeszek ütközősapkában végződő rudak. A sorok és oszlopok bemenetel felé közös 13 fényforrás sugároz energiái. Az öt darab 12 jelvevő a kiértékelő 15 egység egy-egy bemenetére csatlakozik. A kiértékelő 15 egység szerkezeti kialakítása ennél a kiviteli alaknál kézenfekvő; a szakember sokféle módon és könnyűszerrel képezhet olyan logikai hálózatot, amelynek igazságtáblázata más-más függvényértéket eredményez állói függően, melyik sor és oszlop kimenetein tűnik el egyszerre a fényjel. A 2. ábrán látható, hogy az energiaterjedési 21o és 21 s pólyák és a 22 jelvevők száma, a 24 lolórekeszek alkalmazásának módja nem változott, de egyetlen homogén 13 fényforrás helyett csatornánkénti 23 pályaadókat alkalmazunk, amelyek eltérő (pl. 0j, O2, ..., 0s) fázisú jeleket adnak szekvenciális üzemű programvezérlő 26 egység indítójeleinek hatására. Ebből következik, hogy a kiértékelő 25 egység is el fog térni az 1. ábra szerintitől, hiszen az nein csak az egyes csomópontoknak megfelelő eltérő párosítás szerint együttes állapotváltozást mutató pályapárokra lesz érzékeny, hanem arra is, hogy az állapotváltozás milyen fázisban mutatkozik. A 3a ábrán látható, hogy most már K = 3 és L = 3, összesen K + L = 6 darab 33 jeladót alkalmazunk (négyzetes mátrix), de a sorkimenetekkel szemben megelégedve az egycsatornás érzékeléssel és így három darab 32s jelvevőt alkalmazva, az oszlopkimenetekkel szemben az érzékelés kétcsatornás, így hat darab 32o jelvevót, vagyiB három darab ikerjelvevöt alkalmazunk. A csomópontok száma K x L = 9, mint a teljesen szimmetrikus négyzetes mátrixnál, de minthogy az oszlopmenti 31o pályák kétcsatornásak, a somién ti 31s pályák egycsatornásak, a hálózat nem szimmetrikus négyzetes mátrix. A kiértékelő 35 egység érzékeny lesz egyfelől a megfelelő sorkimenelen elrendezett 32s jelvevő és n megfelelő oszlopkimeneten elrendezett egyik 32o jelvevő jelkimaradásónak koincidenciájára, másfelől a megfelelő sorkime-5 :o 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
