186482. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyékonyv, v. gáznemű közegek áramlási sebességének, egyben mennyiségének mérésére, illetve szabályozására

3 186482 4 A találmány tárgya olyan mérési eljárás, és ennek fo­ganatosítására olyan készülék, amely alkalmas zárt csa­tornában (előnyösen csővezetékben) áramló folyékony v. gáznemű közeg áramlási sebességének (akár térfogat­sebesség, akár tömegáramlási sebesség, akár az ezekkel összefüggésben álló közeg-mozgás sebessége) villamos jellé való átalakítás útján történő mérésére, illetve az áramlás elektromos szabályzórendszeren keresztül való vezérlésére (pl. legegyszerűbb esetben időben konstans értéken tartására). A mérési elv egyszerű, alacsony költségű, megfelelően pontos készülék kialakítását teszi lehetővé. Ilyen igények a legkülönbözőbb műszaki területeken fellépnek, mint például ipari folyamatok szabályzása, automatizálása, másrészt pl. egyszerű áramlásmérő be­rendezésekre legújabban a gépjárművek közvetlen-mu­tatós fogyasztásmérőiként is szükség van. Áramlások mérésére rendkívül sok megoldás létezik. Ezek egy részénél azt az elvet használják ki, hogy egy függőleges felfelé táguló csőben egy az áramló közegnél nagyobb fajsúlyú anyagból készült hengeres test az áramlásnak megfelelő magasságba emelkedik. (Rota­­méter-elv.) A 17 34 13 lajstromszámú magyar szabadalom szerint ez a csőben elmozduló hengeres test egy tekercs impe­danciáját változtatja. E megoldásnál az áramlások közbeni turbulenciák miatt és más elektromos szempontok miatt is nehéz az áramlás és az impedanciaváltozás közötti lineáris kap­csolatot biztosítani. A megoldás erős érzékenységet mu­tat helyzetváltozásokkal szemben is. Pontos, ezzel szemben költséges megoldást ismertet a 24 29 822 lajstromszámú német szövetségi köztársaság­beli szabadalom. Ez a Doppler-effektust felhasználva ultrahangos adó-vevő rendszerrel mér. Ennek elsősor­ban a költségessége hátrányos. A létező megoldások nagy csoportjánál termikus ha­tások alapján történik a mérés. Ennek legáltalánosabb elve, hogy az áramló közeget az áramlás egy szakaszában melegítik, majd egy későbbi szakaszban a felmelegedett áramló közeg hőt veszít. Ez utóbbi szakaszban két különböző helyen mérve a közeg hőmérsékletét, ebből az áramlás sebességére lehet követ­keztetni. E megoldások tipikus képviselői a 16 48 008, a 23 50 848, a 27 08 564 lajstromszámú német szövetségi köztársaságbeli, valamint pl. az 1 489 874 és a 14 14 112 lajstromszámú angol szabadalmak. E megoldások általában három fő hátránnyal rendel­keznek. Először : A széles határok között változó környezeti hőmérséklet hatása ellen csak költséges és kényes kiegé­szítő berendezésekkel védhetők. Másodszor : A melegítés és hőelvonás szakaszában a hőátadási viszonyok teljesen invariáns értéken tartása szinte megoldhatatlan az adott problémakörön belül. Harmadszor: A megoldások működésében a külön­féle termikus időállandók is zavarólag hatnak. Létezik egy olyan megoldás is, amelyben az áramlás nyomáskülönbséget létesít egy rugalmas mágneses anyagból készült membrán két oldala között, melynek hatására a membrán egy tekercshez közeledvén megvál­toztatja annak impedanciáját. A megoldást a 24 42 155 lajstromszámú német szövetségi köztársaságbeli szaba­dalom írja le. Ennek hátránya, hogy széles nyomástartományban még megközelítően sem adódik lineáris kapcsolat az áramlás és az impedancíaváltozás között. Emellett ké­nyes finommechanikai elemeket tartalmaz. Más megoldások kis adagokban továbbítják a méren­dő közeget, é: az adagok gyakoriságát számolják. Egy erőmérő-cellás megoldást írnak le a 17 47 98 lajst­romszámú magyar szabadalomban. Ezek a megoldások kis mennyiségek adagolásánál válnak pontatlanná, amel­lett, hogy eleve szakaszos a működésük. Elektromosan vezetőképes közegek áramlásának mé­résére léteznek olyan megoldások, amelyek a mágneses tér jelenlétében az áramlás hatására keletkező potenciál­­különbség mérésén alapulnak. Egy ilyen megoldást is­mertet a 22 12 334 lajstromszámú német szövetségi köz­társaságbeli szabadalom. A legfőbb hátrány ez esetben az, hogy a módszer csak vezetőképes közegek áramlásának mérésére alkalmas. Az áramló közeg által mozgásba hozott testek segítsé­gével többféle áramlásmérőt készítettek. Ezek egy cso­portja a turbina elvet hasznosítja, mint például a W 081/004 53 Int. Publ. Nr. alatt közzétett angol meg­oldás. Ennél a turbinalapátok megfelelő kiképzésével csökkenteni igyekeznek a turbinakerék áramlást zava­ró hatását, ez azonban mégis mérési hibákhoz vezet. Az áramlás útjába tett rugalmas nyelvnek az örvény­lés okozta rezgési frekvenciájából következtet az áram­lási sebességre a WO 80/00 186 Int. Publ. Nr. alatt is­mertetett amerikai szabadalom. A megoldás feltehetően igen érzékeny a rezgő nyelv által, annak nyugalmi hely­zetében szabadon hagyott áramlási keresztmetszetre, az esetleges lerakódásokra, a rezgő nyelv tömegére, rugal­massági együtthatójára stb. A mérés pontossága, linea­­ritása, hosszú idejű stabilitása várhatóan kicsi. Vezetékbe periodikusan injektált légbuborék sodró­dási sebességét méri a 20 22 396 lajstromszámú német szövetségi köztársaságbeli szabadalom szerinti készülék. Ennek hátránya, hogy a megfigyelésre szolgáló veze­tékszakasznak igen pontosan vízszintesnek kell lennie, valamint a buborék eltávolításáról is gondoskodni kell. Egy alkalmas geometriájú csővezeték szakaszban kényszerpályán keringő műanyaggolyó keringési frek­venciájából állapítják meg az áramlás intenzitását a 20 30 795 lajstromszámú német szövetségi köztársaság­beli szabadalom szerint. Itt a golyó és a kényszerpályát biztosító vezetékszakasz fala közötti súrlódási erő vezet­het jelentős mérési hibákhoz. A Venturi-cső elvének felhasználásával mér a 16 48 173 lajstromszámú német szövetségi köztársaság­beli szabadalom szerint készített áramlásmérő. A meg­oldás Bernoulli törvényére épül, de nem számol azzal, hogy a különböző keresztmetszetű csővezeték-szaka­szokban az áramlási sebesség radiális eloszlása más, és általában sebességfüggő is. Mivel pedig a készülék által érzékelt hidrodinamikai nyomáscsökkenés az áramlási sebesség négyzetével arányos, az ilyen készülék csak bi­zonyos, és az áramlástól függő nagyságú hibával közelít egy az áramlás négyzetével arányos karakterisztikájú áramlás-nyomás átalakítót. A megoldás hátránya tehát a nem lineáris átalakítási karakterisztika, és az áramlás intenzitásától függő méré­si hiba. További hátrány, hogy nem keletkezik az áram­lásra utaló nagyságú elektromos jel, amely a modem al­kalmazások alapvető feltétele. Gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának mérésére 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom