186481. lajstromszámú szabadalom • Készítmény és eljárás tüzelőber tűzoldali tisztítására
5 186481 6 szernek, az is csupán egy mikro vastagságú felületi védő réteget alkotva a berendezés falain. 3. A tisztítás utolsó fázisaként korábban szükséges vizes átmosást nélkülözhetővé tettük. 4. Olyan összetett hatású, nagy hatékonyságú nedvesítőszer-kombinációt adunk a készítményhez, amely az igen eltérő polaritású tűztéri lerakódások mindegyikét jól nedvesíti. A találmány szerinti készítményt az jellemzi, hogy a szer a savas alkotóinak semlegesítésére, valamint a tűztéri lerakódások semlegesítésére 5—50 s% 10—25%-os ammóniumhidroxidot és/vagy 0,1—10 s%, legfeljebb hat szénatomos — célszerűen primer és/vagy szekunder és/vagy tercier — amint és 0,5—5 s% salétromsavat, 0,2—3 s% foszforsavat és 2—20 s% szénsavat, valamint 0,0001—0,5 s%, az előbbi savakkal képezett rézsót, 0,001—0,5 s% nikkelsót —mindkettőből célszerűen többet mint 0,001 s%-ot — tartalmaz. A kationok katalitikus hatásának köszönhető, hogy a szer alkalmazásakor a tűztéri lerakódások bizonyos típusai sokkal alacsonyabb hőmérsékleten leéghetnek. Hasonló szerepet játszik a szerben levő mintegy 0,0001—1 %-nyi ammónium-kromát is. A felhasználáskor anionokat szolgáltató anyagok koncentrációját a szabad savra vonatkoztatva adjuk meg ; ezek közül fontos szerephez jut a 0,5—5 s% menynyiségű salétromsav, amelyből keletkező — példaként említhető — ammónium-nitrát szerepe közismert; a 0,2—3 s°/„ mennyiségű foszforsav, valamint a 2—20% - nyi szénsav, amely utóbbi a különböző bázisok kationjaival eltérő stabilitású, különböző hőmérséklet-tartományban — nevezetesen 80—250 C között — bomló, disszociáló karbonátokat alkot. A készítmény különösen előnyös kiviteli alakja foszforsavat és 0—1% hexametiléntetramint tartalmaz. A találmány szerinti készítmény további fontos alkotói azok, amelyek a tűztéri lerakódások nedvesítésében jutnak szerephez, nevezetesen 2,5—24 s% felületaktív anyag, nedvesítőszer adalék. Ezek megválasztásánál az játszik szerepet, hogy az adalék legalább 50—80 s%-a a már 100—300 °C tartományban kezdjen elbomlani. Erre a célra kevés anyag alkalmas, az anionos típusok közül bizonyos alkil-arilszulfonátok ammóniumsói, mono-ditrietanol-aminok foszfátészterei említhetők elsősorban. Tekintettel arra, hogy a tűztéri lerakódások igen eltérő polaritásúak lehetnek, a szernek kis koncentrációban nem ionos tenzidet is kell tartalmaznia ; mint ilyen, megemlíthetők az alkil-aril-poliglikoléterek. A szer hatásmechanizmusának következménye lehet egy erős habzás, amelynek kézbentartására szolgál 0,01—1 s% habzásgátló anyag. További tapasztalatunk, hogy 0,01— 20 s% mennyiségű kétértékű alkohol, vagy annak éterszármazéka, célszerűen etilén-glikol vagy etil-glikol is kedvezően hat a szer nedvesítési tulajdonságaira. A nedvesítőszerek egyik legfontosabb feladata, hogy a szer magas hőmérsékleten — 60—500 °C között — bomló alkotói minél mélyebben jussanak be a lerakódásokba és a tisztítási technológia szerinti, a felfűtéskor bekövetkező hőbomlás alkalmával keletkező gázok és gőzök tisztító, illetőleg feszítő hatása minél jobban érvényesüljön. Az utóbb említett célokat — nevezetesen a magas hőmérsékleten történő gáz- és gőzfejlődést — szolgálja az összesen 0,01—10 s%-ban a szerben levő, egy vagy több alábbi vegyület ; guanidin-karbonát, amino-guanidin-karbonát, ammónium-5,5-dietil-malonil-karbamid, karbamoil-azid, l,3-bisz-(metoxi-metil)-karbamid, N-oktil-szulfo-szukcinát díammónium sója, 5-(p-toluil-szulfonil-metiI)-tetrazol, 5-(metil-szuIfonil-metil)-tetrazol, 3,6-dihidro-5-fenil-l,3,4-oxadiazin-2-on, melamin -k arbonát, ammónium-karbamát, etil-karbonát, metil-karbamidsav-etilészter, mezoxalil-karbamid, oxalursav ammóniumsója. A szer fontos tulajdonsága, hogy közel semleges pH- ra állítható be és ezen körülmények között a gyenge bázisok oldatban tarthatók. A készítményt 100%-ra egészítjük ki vízzel és/vagy egyéb önmagában ismert poláros, vízzel korlátlanul elegyedő oldószerrel. A találmány szerinti készítményekkel a tűztéri tisztítást a következő eljárás szerint folytatjuk le ; a készítményt 2—25 súlyarányban csapvízzel hígítjuk és 30— 80 °C-os, lerakódásokkal szennyezett felületekre juttatjuk 0,2—35 atmoszféra túlnyomású szóróberendezéssel. 0—60 perc, előnyösen 10 perc várakozási idő letelte után — miközben a szer kifejti elsődleges hatását — a berendezést 100—600 °C-ra felfűtjük, ekkor a szer kifejti másodlagos hatását és bekövetkezik a viszonylag nagyobb hőstabilitású alkotók bomlása is. A találmány szerinti készítmény összetételét — anélkül, hogy ezáltal az oltalmi kört korlátoznánk — a következő példákkal szemléltetjük. 1. példa Az alábbi összetételű tisztítószer koncentrátumot állítjuk elő : folyamatos keverés mellett 590 g vízbe adagolunk 20 g 63%-os salétromsavat, 10 g 75%-os foszforsavat és 175 g 25%-os ammóniumhidroxidot. Az így nyert lúgos oldatban elnyeletünk301iter normál állapotú szén-dioxidot. Beadagolunk továbbá 0,1 g réz-szulfátot, 0,05 g nikkel-kloridot és 0,2 g kálium-kromátot. Továbbá feloldunk az oldatban 5 g hexametilén-tetramint. Külön edényben 75 g etilén-glikollal elkeverünk 10 g nonil-fenil-poliglikolétert (etoxi csoportok száma: 20) 25 g decil-benzol-szulfonsav ammóniumsót, 10 g dietanolamin-foszfátot és 3 g szilikon-alapú habzásgátlót. Az így nyert keveréket adjuk a vizes oldathoz. Befejezésképpen föloldunk még 25 g amino-guanidin-karbonátot is. Mindezt szobahőmérsékleten végezzük. Az így nyert koncentrátumot 15-szörpsére hígítjuk csapvízzel és az elszennyezett, 55—60 °C-os tűzteret beszórjuk vele. 10 perc eltelte után a tűzteret felfűtjük és normál üzemmódban üzemeltetjük a berendezést. 2. példa 625 g víz és 60 g izobutanol keverékében elkeverünk 25 g 63%-os salétromsavat, 15 g 75%-os foszforsavat. Az oldatot meglúgositjuk 100 g ammóniumhidroxiddal és 25 g monoetanol-aminnal. A lúgos oldathoz adunk még 75 g ammónium-karbonátot, 0,1 g réz-szulfátot és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
