186480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-(trifluor-metil)-anilin előállítására

5 186480 6 a klórozás után reagálatlanul visszamaradt (trifluor-raetil)-benzol elválasztásáról. A desztillációs művelet hátránya ebben az eset­ben is jelentkezik. Az adott területen jártas szakember azt feltételezné, hogy a diklór-származékok jelenléte gazdasági és műszeki problémákat okoz a későbbi eljáráslépések során. Arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy az első lépésben kapott diklór-szárma­­zékokat előnyösnek tekinthetjük, mivel a későbbi reakciólépések során elősegítik az o­­(trifluor-metil)-anilin, vagyis a kívánt termék képződését. Ez más szóval azt jelenti, hogy míg az adott területen jártas szakember az eljárás megvalósítása szempontjából a legna­gyobb akadálynak tekintette volna a diklór­­-származékok képződését, ez meglepő módon mind műszaki, mind gazdasági szempontból előnyösnek bizonyult. Az eljárás hozama ugyanis megnöveke­dett, kivitelezése pedig egyszerűvé vált an­nak következtében, hogy fölöslegessé vált az egyeB lépések közötti desztilláció. Pontosabban azt állapítottuk meg, hogy a diklór-származékok nitrálását meglepő mó­don ugyanolyan körülmények között lehet végrehajtani, mint a monoklór-származékok nitrálását. Megállapítottuk továbbá azt az ed­dig ugyancsak ismeretlen tényt, hogy a nit­­ro-diklór-származékok redukciója és de­­hidroklórozÓ8a enyhe körülmények között is végrehajtható. A találmány szerinti eljárást oly módon hajtjuk végre, hogy a klórozáshoz egy halo­gén-átvivő katalizátort, előnyösen ferri-klo­­ridot é8/vagy antimon-pentakloridot haszná­lunk katalizátorként, de használhatunk vasat és/vagy antimont is, mivel e két fémből a reakció körülményei között a fent említett két vegyület képződik. Legelőnyösebb halogén átvivő katalizá­tornak az antimon-pentakloridot és a ferri­­kloridot találtuk. A katalizátor koncentrációja szempontjá­ból előnyösen úgy járunk el, hogy a (triflu­­or-metil)-benzol súlyára számítva mintegy 0,1-10%, előnyösen mintegy 0,5-5% katalizá­tort használunk. A klórozást oldószer használata nélkül hajtjuk végre. Elvégezhetjük azonban a kló­rozást egy szerves oldószer jelenlétében is. A klórozást előnyösen mintegy 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, még előnyöseb­ben mintegy 10 ®C és 80 °C közötti hőmér­sékleten és légköri nyomáson hajtjuk végre. Alkalmazhatunk azonban a találmány szerinti klórozási művelethez a légkörinél kisebb vagy annál nagyobb nyomást is. A (trifluor-metil)-benzol konverziója általában 95% fölött van. Elérheti azonban a 100%-ot is. A nitrálást oldószer használata nélkül végezzük, bár a reakciót oldószer jelenlété­ben is végrehajthatjuk. A nitráláshoz a reakcióelegyben lévő klór-(trifluor-metil)-benzolok egy súlyrésznyi mennyiségére számítva mintegy 0,5-5 súly­rész, előnyösen mintegy 0,7-2 súlyrész kénsavai és mintegy 0,5-5 súlyrész, előnyösen 0,7-2 súlyrész salétromsavat használunk. A nitrálást mintegy 0 °C és 80 °C közötti, előnyösen mintegy 10 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten és légköri nyomáson hajtjuk végre, bár ettől eltérő nyomást is .alkalmazhatunk a művelet során. A nitrálási reakció után kapott szerves fázist moshatjuk például vízzel vagy egy lúgoldattal. A találmány szerinti eljárás egyik elő­nyös kiviteli módja az, hogy az eljárás har­madik lépésében az első' hidrogénezést mint­egy 10 és 50 bar közötti, előnyösen 10 és 30 bar közötti nyomású hidrogénnel hajtjuk végre. Ezt a műveletet előnyösen 20 °C és 100 °C, még előnyösebben 40 ®C és 80 #C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az elBŐ hidrogénezéshez katalizátorként Raney-nikkelt és/vagy krómmal módosított Raney-nikkelt használunk. Krómmal módosí­tott Raney-nikkelen olyan Raney-nikkel kata­lizátort értünk, amely mintegy 0,5-5 súly% krómot tartalmaz. Ezt a katalizátort a klór-nitro-(trifluor­­-metil)-benzol izomerek súlyára számítva mintegy 3-10%, előnyösen mintegy 4-8% mennyiségben használjuk. Oldószerként előnyösen metanolt, eta­­nolt, vagy propanolt használunk. Legelőnyö­sebbnek a metanolt találtuk. A második hidrogénezést ugyanolyan hőmérsékleten, nyomáson és ugyanolyan oldószerben hajtjuk végre, mint az elsőt. A reakcióelegybe azonban az eredetileg jelenlévő klór-(trifluor-metil)-benzolra számítva legalább 1 mól bázikuB alkáli vegyületet viszünk be. Bázikus alkáli vegyületként nátrium­vagy káliumhidroxidot használunk. Előnyösen nátrium-hidroxidot használunk bázikus alkáli vegyületként. A második hidrogénezés során a reakci­­óelegyhez egy vagy több alkalommal hozzá­adunk az eredetileg jelenlévő klór-nitro-(lri­­fluor-metil)-benzol izomerek súlyára számítva 8-20%, előnyösen 9-15% Raney-nikkel katali­zátort. A találmányt az alábbi példákkal illuszt­ráljuk az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa Egy keverővei, gézbevezetővel és só­­sav-adBZorberrel felszerelt reaktorba betöl-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom