186476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ligninalapú fémkelátok előállítására
2 186470 3 A találmány tárgya eljárás az új fémkelátok előállítására. Közismert, hogy az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés következtében a termőtalajok egyre inkább kimerülnek, aminek egyik jele az, hogy fokozatosan csökken a termőtalajokban lévő, a növények számára könnyön ős gyorsan felvehető esszenciális fém vegyülelek (pl. vas-, cink-, réz-, mangán-, magnézium-, bőr- és molíbdénvcgyületck) mennyisége. Ezek az esszenciális mezo- és inikro-férnvegyület.ek a növények normális fejlődéséhez éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a makroolemek (N, P, K, fa, S), és hiányuk nővényklorózist, nvomelemhiány-tünoteket és betegségeket, a növény kártevőivel (pl. gombakártevőkkel) szembeni csökkent, védekezőképességet, a termés mennyiségének és minőségének romlását, sût a kultúrnövények elhalását is eredményezheti. Ezért igen nagy szükség van arra, hogy a termőtalajokban, illetve a növények termesztésére alkalmazott más közegekben (például vízkultúrákban) biztosítsuk a növények normális fejlődéséhez szükséges esszenciális fémvegyületek megfelelő koncentrációját és a növények által könnyen és gyorsan felvehető formáját. . A növények esszenciális fémion-szükségletének kielégítésére, illetve a mező- és mikroelem-hiány pótlására alkalmazható mezőgazdasági kezelési eljárások három fő csoportra oszthatók. Az egyik eljárásmód szerint a mikroelem-forrást a növények leveleire viszik fel (levél- vagy lombtrágyázás), míg a másik megoldás szerint a növények gyökereire vagy azok környezetébe, tehát a termesztő közegbe juttatják a mikroelem-forrást (gyökértrágyázás), végül közvetlenül a magra vihetik fel a mikroelem-forrást (magcsávázás). Ismert, hogy a levélzel kezelésére csak híg mikroelem-oldatok alkalmazhatók, mert a túl tömény oldatok leperzselik a leveleket. Ismert, az is, hogy lcvélzelen keresztül csak viszonylag kis mennyiségű tápion juthat, a növény szervezetébe íA.Wallace: „Regulation of the micronutrient status of plant by chelating agents and other factors", UCLA 34P51-53, Los Angeles, California, 20 7, 242 (1971)], ezért a levéltrágyázással elsősorban csak a kisebb mikroelem-hiányok pótolhatók. A súlyosabb mikroelem-hiányok pótlására mindenekelőtt a gyökértrágyázás és a roagcsávázás alkalmas. A gyökértrágyázásra és magcsávázásra felhasználható mikroelem-kompozíciókkal szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy az esszenciális fémionokat a növény számára jól és gyorsan hasznosítható formában tartalmazzák; pontosabban az, hogy a mikroelem-kompozíciók formájában bevitt esszenciális fémionok lehetőleg teljes mennyisége a növényi szervezet számára abszorbeálható és trunszlokálható, jól hasznosítható állai >olhan legyen jelen. További követelményt jelen!, hogy a mikroelem-kompozíciók anyagai könnyen hozzáférhetőek legyenek, és a mikroelem-kompozíciók no szennyezzék a környezetet és ne veszélyeztessék a kezelőszemélyzet egészségét. A gvökórtrágyázásra és magcsnváznsra jelenleg alkalmazott mikroelem" kompozíciók ezeknek a követelményeknek nem lesznek rr arudéklnlnnul elegei. A gyökértrágyázásra kezdetben felhasznált, vízben oldódó szerveikül féinsók, illetve k’s stabilitású fémkomplexek (például fémklor klók, fournit rátok, fémacetálok, ligninszulfonsavak fémkomplexei slb.) egyszerűen előállítható, könnyen hozzáférhető anyagok. Hátrányt jelent azonban, hogy az ilyen anyagok formájában n talajba juttatott fémionokkal a talaj és a természetes növényi tépközogek (pl. istállólrágya, tőzeg slb.) nagy molekulasúlyú humuszanyagai vízben oldhatatlan, igen nagy stabilitású, belsőszférés, kelát-típusú komplexeket képeznek flásd például Acta Agron. Hung. 20, 259 (1977), 27 31 és 313 (1978), 28, 75 és 335 (1979); Geoderma 15, 231 (1976), 19, 149 és 319 (1977); Szőlő- és gyümölcstermesztés 1, 75 (1976)], amelyekből a növények már nem képesek a számukra szükséges mikroelemeket felvenni. Ezért észlelhető hatás eléréséhez a mikroelem-forrást olyan nagy - a tényleges szükséglet ezerszeresét is meghaladó - mennyiségben kell alkalmazni, ami a nagyüzemi felhasználás szempontjából rendkívül gazdaságtalan, és egyúttal környezetszennyezéshez is vezethet [Soil Sei. Soc. Amer. Proc. 15, 97 (1151); J.M. Mortvedt, F.M. Giordani, W.L. Lindsay: Micronutricrits in Agriculture (kiadó: Soil Sei. Soc. Amer., Madison, Wisconsin, USA) 1972, 357-358. és 516. oldal]. A fenti vegyülolekböl humuszos, meszes, illetve lúgos talajokban oldhatatlan fémvegyületek képződnek, amelyekből a növények egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen és lassan képesek felvenni a szükséges fémionokat. IProc. Nauk. Inul. Techti. Nieorg.-i Naw. Min, Politechn. Wroclaw, 197.7, No. 6, 98, J. Sei. Agr. Soc. Finland 51, 51 (1979); Ann. Rep. Agr. Hort. Res. Station, Long As! hon, Bristol 1955, 87-92, cf. C.A. 51, 15 19g I. A nagy stabilitáséi, vizoldékony kelát-lipusú fémkomplexek, elsősorban az EDTA-k implexek (lásd például Soll Sei. Soc. Am. J. 4J(3), 531 (1977); Mortvedt id.m. 351-387. oldalai], az EDTA-komplexek fenil-analógjai, így az F.DRHA ]J. Am. Chem. Soc. 79, 2024 (1957); So 1 Sei. 84, 51 (1977); 2 921 847, 3 038 793 és 3 248 207 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], valamint az egyéb vizoldható nehézfémkelálok (151 287 és 162 649 sz. magyar szabadalmi leírás) a vízben oldódó szervetlen fémsóknál, illetve kis stabil táséi fémkomplcxekriél lényegesen kedvezőbb eredménnyel használhatók fel a termesztőközeg mikroelem-hiányának pótlására. A jelenlévő ligandumok ugyanis széles pll-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
