186475. lajstromszámú szabadalom • Gyomormedvekben oldódó vagy duzzadó bevonóanyag
1 ti64?f' 0 pH-érték 8,9 minimális filmképzóhőmérséklet 24 °C fehérpont. 18 °C 3. példa A 2. példában leírt módon konfekcionálunk, de 21 g ugyanazon addíciós termék 50 g vízzel készített oldatát alkalmazzuk. Ily módon kis viszkozitású diszperziót kapunk. Szilárdanyagtartalom 30 súly% pH-érték 8,8 minimális filmképzóhőmérséklet 24 °C fehérpont 18 °C 4. példa Keveróvel és fűtő- ill. hűtőköpennyel ellátott polimerizáló edényben feloldunk 0,4 g nátriumlaurilszulfátol 580 g vízben és az oldatot 80 °C-ra melegítjük. Ezután 0,7 g 4,4- -azobisz-(4-cianovaleriánsav)-nátriumsó 25 g vízzel készített oldatát adjuk hozzá. Ebbe az elegybe 4 óra leforgása alatt belecsepegtetünk olyan emulziót, amely a kővetkező anyagokból áll: 120 g 3-dimetilamino-benzilmetakrilát 270 g elilakrilál 210 g metilmetakrilát 3 g nátriumlaurilszulfát 2 g 4,4-azobisz-(4-cianovaleriánsav)nátriumBÓ 800 g teljesen ionmentesített víz. A hőmérsékletet a reakcióedényben 80 °C-on tartjuk. A hozzáadás befejezése után a hőmérsékletet még további 2 óra hosszat 80 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűljük és így kis viszkozitású, koagulátummentes diszperziót kapunk. Szilárdanyagtartalom 30 súly% pH-érték 7,5 minimális filmképzőhóinérséklet 22 °C fehérpont 17 °C 5. példa Az 1. példában leírt módon járunk el és a következő anyagokat használjuk fel: 4 g polioxietilén-szorbitán-monooleát 0,7 g 4,4-azobisz-(4-cianovaleriánsav>-nálriumsó 600 g teljesen sómentesitett víz Emulzió: 300 g N,N-dimetilamino-2,2-dimetilpropilmelakrilát 180 g etilakrilát 120 g metilmetakrilát 12 g políoxietilén-szorbitán-monooleát 2 g 4,4-azobisz-(4-cianovaleriánsav)~ nálriumsó 800 g teljesen sómentesitett víz Ily módon koagulációtól mentes kis viszkozitású diszperziót kapunk. Szilárdanyagtartalom 29 súly% minimális filmképzóhőmérséklet 15 °C fehérpont 5 °C Összehasonlítás céljából azonos módon két emulziós polimerizálumol állítottunk elő, amelyek az N,N-dimelilamino-2,2-dimelilpropil-metakrilát helyett ugyanolyan mennyiségű 1-dimetilamino-izopropil-metakrilálot, illetve 3-dimetilamino-propil-metakrilálot tartalmaztak. Stabilizációs okokból ezekhez valamivel nagyobb mennyiségű polioxietilén-szorbitánmonooleátot alkalmaztunk. A találmány szerinti diszperzió és a két, összehasonlítás céljaira szolgáló diszperzió mintáiban meghatároztuk az aminoészterek hidrolízisével keletkezett szabad aminoalkoholok mennyiségét. Erre a célra a diszperziók vizsgálandó mintáját acetonban oldottuk, a polimerizátumot hexánnal lecsaptuk és a szűrletben gázkromatográfiásán meghatároztuk az aminoalkohol-tartalmat. Az aminoalkohol-tartolom a következő volt: 5. példa szerinti termék: 74 ppm 1. jelű, összehasonlítás céljára szolgáló diszperzió: 3400 ppm 2. jelű, összehasonlítás céljára szolgáló diszperzió: 2300 ppm A fenti adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a találmány szerinti emulziós polimerizátum hidrolízis-érzékenysége 30-50-szer kisebb, mint az egyéb aminoészterek emulziós polimer izáluináé. A szag vizsgálatára 250 g, 5 mm átmérőjű üveggyöngyöt három összehasonlítandó diszperzió 12,5-12,5 g mennyiségével vontuk be. Erre a célra az üveggyöngyöket drazsírozó üstben mozgattuk, hozzáadtuk a diszperzió megfelelő mennyiségét és meleg levegő befúvatásával szárítottuk. Ennek során a 2. jelű, összehasonlítás céljára szolgáló diszperzió nehezen feldolgozhatónak bizonyult, mivel a bevonatok ragacsossá váltak. A szagot zárt edényben 37 °C-on való egynapos tárolás után határoztuk meg. A vizsgálat azt eredményezte, hogy a találmány szerinti d szperzióval bevont gyöngyök szaga gyenge és nem aminszerű volt, míg az összehasonlítás céljára alkalmazott diszperziókkal bevontak jól érzékelhetótól erős aminszagig terjedő szaggal rendelkeztek. 6. példa Az 1. példában leírt módon járunk el és az olt megadott anyagokat alkalmazzuk. A hozzáadott emulzió a következő összetételű: 180 g N,N-dimetilamino-2,2-dimeülpropil -metakrilát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 GO 65 6
