186474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eszenciális fémkelátok előállítására
8 18817.1 9 anyagokat, például szalmát, rizshéjat, kukoricacsutkát, nádat, kukoricaszárat, nádőrleményt, faforgácsot vagy fűréBzport, illetve növényi hulladékanyagok elófeldolgozáBa után kapott, lignocellulóz-tartalmú melléktermékeket (például a kukoricacsutkából kiinduló furfurolgyártás során visszamaradt ún. furfurolkorpát). Amennyiben a kiindulási anyag cellulózvagy hemicellulóz-komponensl is tartalmaz, a kiindulási anyagot az oxidáció előtt előfeltárásnak kell alávetnünk. Az előfeltáráshoz az említett korábbi eljárások során alkalmazott savakon kívül tömény, túltelített (38-45%-ob) sósavoldatol is felhasználhatunk. Minél töményebb savoldatot használunk fel, annál alacsonyabb hőmérsékleten hajthatjuk végre az elöfeltárást. Abban az esetben például, ha 70-80%-os kénsavoldatot alkalmazunk, az elöfeltárást 0-38 6C-on, célszerűen 15-30 °C-on, különösen előnyösen szobahőmérsékleten végezzük. Az elófeltárás ilyen körülmények között - a kiindulási anyag szemcseméretétől, a keveréB intenzitásától, a jelenlévő cellulóz-komponensek típusától és polimerizációfokától és hasonló tényezőktől függően - rendszerint 3-20 órát igényel. Ha az elöfeltárást híg, például 5-15%-os kénsavoldattal végezzük, a lignocellulóz-lartalmú kiindulási anyagot 110-180 °C-on kezeljük, míg ha igen híg (0,5-2%-os) kénsav- vagy sósavoldatot alkalmazunk, a kezelést atmoszferikusnál nagyobb nyomáson, 180-250 °C-on végezzük. A reakció ilyen körülmények között általában 5-15 órát igényel. Ha a kénsavoldat helyett 38-45%-os sósavoldatot használunk fel, az elöfeltárást rendszerint 5 órán át 10-15 °C-on végezzük. Az előfeltáráshoz felhasználható savoldat mennyiségének felső határát gazdaságossági tényezők szabják meg. Minél nagyobb menynyiségü savoldatot használunk fel, annál több lúgra van szükség az oxidáció pH-értékének beállításához. Gazdaságossági megfontolások alapján 1 kg kiindulási szárazanyagra vonatkoztatva előnyösen legföljebb 2 liter kénsavoldatot, illetve legföljebb 10 liter sósavoldatot használunk fel az eljárásban. A kiindulási szárazanyag és a kénsav-, illetve sósavoldat egymáshoz viszonyított aránya célszerűen 1 : (0,8—1,5) súlyrész/térfogatrész lehet. Nyilvánvaló, hogy ha a kiindulási anyag nem tartalmaz cellulóz- vagy hemicellulóz-komponenst, az előfeltárásra nincs szükség. Az adott esetben előfeltárásnak alávetett kiindulási anyagot a találmány értelmében aktív klórtartalmú vegyületekkel oxidáljuk. Ha oxidálószerként klórossavat vagy kloritokat használunk fel, a reakciói célszerűen 3 és 6,5 közötti pH-értékű közegben végezzük, míg ha oxidálószerként hipokloritokat alkalmazunk, a közeg pH-ját előnyösen 7 és 12 közötti, célszerűen 8 és 11 között értékre állítjuk be. 1 g kiindulási anyagra vonatkoztatva előnyösen 0,01-0,03 mól hipokloritot használunk fel az oxidációhoz. Az oxidációt célszerűen 100 °C-nál alacsonyabb hómérBék- 5 leien végezzük; abban az esetben ugyanis, ha a hőmérséklet a reakcióelegy forráspontja körüli érték, már tetemes oxidálószer-veszteséggel kell számolnunk. Az oxidációt különösen előnyösen szobahőmérsékleten vagy ah] ) hoz közel eső hőmérsékleteken (így 10- -50 °C-on) végezzük. Az oxidációs lépésben a kiindulási anyagokból bonyolult összetételű kelátorok képződnek, amelyek pontos kémiai jellegét nem 17 ismerjük. A kapott kelátorok savi kapacitása és komplexképző kapacitása eléri vagy meghaladja a korábban idézeti magyar szabadalmi leírások szerint előállított termékekét. A találmány szerint előállított kelátorok a salél- 20 romsavas oxidációval kialakított kelátoroktól szerkezetileg abban térnek el, hogy a klór beépül a találmány szerint előállított kelátorok ba. A találmány szerint előállított kelátorok a klórt rendkívül stabilan kötött álla- 25 pótban tartalmazzák, ób még igen erélyes körülmények között sem adnak le klórt; így klórérzékeny növények kezelésére is biztonsággal felhasználhatók. A találmány szerinti eljárás utolsó lépé- 30 sében a kelátorokat a korábban idézett szabadalmi leírásban ismertetett módon reagáltaljuk a megfelelő féinvegyülelekkel. A fémvegyületek mennyiségének, minőségének és egymáshoz viszonyított arányának megfelelő 35 megválasztásával olyan fémkomplexekel alakíthatunk ki, amelyek az eszenciális fémionokat a kezelendő növényi szervezet szempontjából optimális arányban tartalmazzák. Az esszenciális fémionokat optimális arányban 40 tartalmazó nyomelem-kompozíciókat természetesen külön-külön lépésekben előállított fémkomplexek összekeverésével is kialakíthatjuk. A találmány szerint előállított fémkomplexekből kultúrnövények esszenciális fémion- 4 5 -szükségletének kiegészítésére alkalmas mikroelem-kompozíciókat állíthatunk elő. Ezek a kompozíciók egy vagy több, a találmány szerint előállított fémkomplexet tartalmaznak összesen 0,01-95 súly/£ mennyiségben, hordo- 50 zóanyagokkal, higítóanyagokkal és/vagy egyéb ismert agrokémiai segédanyagokkal együtt. A növénytermesztésben felhasználható kompozíciók folyékony hígító-, illetve hor- 57 dozóanyagként célszerűen vizet tartalmazhatnak. A vizes készítményeket előnyösen az esszenciális fémion-forrás oldhatósága által megszabott lehető legnagyobb töménységű koncentrátum formájában hozzuk forgalomba, 60 és közvetlenül a felhasználás helyén hígítjuk vízzel a kívánt végső koncentrációra. A felhasználásra kész vizes kompozíciókul - az esszenciális fémion-forrást általában 0,01- -1 súly% mennyiségben tartalmazzák 67 célszerűen gyökértrágyázásra vagy magcsá-6
