186474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eszenciális fémkelátok előállítására
2 186474 3 A találmány tárgya eljárás új fámkelátok előállítására. Közismert, hogy az egyre íntezívebbé váló mezőgazdasági termelés következtében a termőtalajok egyre inkább kimerülnek, aminek egyik jele az, hogy fokozatosan csökken a termőtalajokban lévő, a növények számára könnyen és gyorsan felvehető esszenciális fémvegyületek (1. vas-, cink-, réz-,mangán-, magnézium-, bór- és molibdénvegyületek ) mennyisége.Ezek az eszeciális mező- és mikrofémvegyületek a növények normális fejlődéséhez éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a makroelemek (N, P, K, Ca, S), és hiányuk nővényklorózist, nyomelemhiány-lüneteket és betegségeket, a növény kártevőivel (pl. gombakártevőkkel) szembeni csökkent védekezőképességet, a termelés mennyiségének és minőségének romlását, sőt a kultúrnövények elhalását is eredményezheti. Ezért igen nagy szükség van arra, hogy a termőtalajokban, illetve a növények termesztésére alkalmazott más közegekben (például vízkultúrákban) biztosítsuk a növények normális fejlődéséhez szükséges eszenciális fémvegyületek megfelelő koncentrációját és a növények által könnyen és gyorsan felvehető formáját. A növények eszenciális fémion-szükségletének kielégítésére, illetve a mező- és mikroelem-hiány pótlására alkalmazható mezőgazdasági kezelési eljárások három fő csoportra oszthatók. Az egyik eljárásmód szerint a mikroelem-forrást a növények leveleire viszik fel (levél- vagy lomb trágya zás) míg a másik megoldás szerint a növények gyökereire vagy azok környezetébe, tehát a termesztő közegbe juttatják a mikroelem-forrást (gyókértrágyázás) végül közvetlenül a magra vihetik fel a mikroelem-forrást (magcsávázás). Ismert, hogy a levélzet kezelésére csak híg mikroelem-oldatok alkalmazhatók, mert a túl tömény oldatok leperzselik a leveleket. Ibmert az is, hogy a levélzeten keresztül csak viszonylag kis mennyiségű lápíon juthat a növény szervezetébe [A. Wallace: „Regulation of the mikronutrient status of plant by chelating agents and other faktoré”, UCLA 34P51-53, Los Angeles, California, 267, 242 (1971)J, ezért a levéltrágyázással elsősorban csak a kisebb mikroelem-hiányok pótolhatók. A súlyosabb mikroelem-hiányok pótlására mindenekelőtt a gyökértrágyázás és a magcsávázás alkalmas. A gyökértrágyázásra és magcsávázásra felhasználható mikroelem-kompozíciók kai szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy az esszenciális fémionokat a növény számára jól és gyorsan hasznosítható formában tartalmazzák; pontosabban az, hogy a mikroelem-kompozíciók formájában bevitt eszenciális fémionok lehetőleg teljes mennyisége a növényi szervezet számára abszorbeálható és transzlokálható, jól hasznosítható állapotban legyen jelen. További követelményt jelent, hogy a mikroelem-kompozíciók anyagai köny-nyen hozzáférhetőek legyenek, és a mikroelem-kompozíciók ne szennyezzék a környezetet és ne veszélyeztessék a kezelőszemélyzet egészségét. A gyökértrágyázésra és magcsávázásra jelenleg alkalmazott mikroelem-kompozíciók ezeknek a követelményeknek nem tesznek maradéktalanul eleget. A gyökértrágyázésra kezdetben felhasznált, vízben oldódó szervetlen fémsók, illetve kin stabilitású fémkomplexek (például fémkloridok, fémnitrátok, fémacetátok, ligninszulfoisavak fémkomplexei stb.) egyszerűen előállítható, könnyen hozzáférhető anyagok. Hátrányt jelent azonban, hogy az ilyen anyagok formájában a talajba juttatott fémionokkal a talaj és a természetes növényi tépkőzegek (pl. istáliótrágya, tőzeg stb.) nagymolekulasúlyú humuszanyagai vízben oldhatatlan, igen nagy stabilitású, belsőszférás, kelét-típusú komplexeket képeznek [lásd például Acta Agron. Hung. 26, 259 (1977), 27, 31 és 313 (1978), 28, 75 és 335 (1979); Geoderma 15, 231 (1976), 19, 149 és 319 (1977); Szőlő- és gyümölcstermesztés 1, 75 (1976)], amelyekből a növények már nem képesek a számukra szükséges mikroelemeket felvenni. Ezért észlelhető hatás eléréséhez a m.kroelemforrést olyan nagy - a tényleges szükséglet ezerszeresét is meghaladó mennyiségben kell alkalmazni, ami a nagyüzemi felhasználás szempontjából rendkívül gazdaságtalan, és egyúttal környezetszennyezéshez is vezethet [Soil Sei. Soc. Arner. Proc. 15, 97 (1951; J. M. Mortvedt, P. M. Giordani, W. L. Linsdsay: Micronutrients In Agriculture (kiadó: Soil Sei. Soc. Amer., Madison, Wisconsin, USA) 1972, 357-358. és 5:6. oldal]. A fenti vegyületekböl humuszos, meszes, illetve lúgos talajokban oldhatatlan fémvegyöletek képződnek, amelyekből a növények egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen és lassan képesek felvenni a szükséges fémionokat [Proc. Nauk. Inst. Techn. Nieorg.-i Naw. Min. Polilechn. Wroclaw, 1973, No. 6, 98; J. Sei. Agr. Soc. Finland 51, 51 (979); Ann. Rep. Agr. Hort. Res. Station, Long Asthon, Bristol 1955, 87-92, cf. C. A. 51, 1519g]. A nagy stabilitású, vizoldékony kelátlipusú fémkomplexek, elsősorban az EDTA-komplexok (lásd például Soil Sei. Soc. Am. J. 41 (31), 531 (1977); Mortvedt id.ni 351-387. oldalai], az EDTA-komplexek fenil-analóg jai, így az EDDHA [.). Am. Chem. Soc. 79, 2024 (1957); Soil Sei. 84, 51 (1957); 2 921 847, 3 038 793 és 3 248 207 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás], valamint sz egyéb vízoldható nehézféinkelátok (154 287 és 152 649 sz. magyar szabadalmi leírás) a vízben oldódó szervetlen fémsóknál, illetve kiB stabilitású fémkomplexeknél lényegesen kedvezőbb eredménnyel használhatók fel a termeszlöközeg mikroelem-hiányának pótlására. A jelenlévő ligandumok ugyanis széles pH-r. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
