186445. lajstromszámú szabadalom • Gáztüzelésű boyler

isr.445 ■1 ,T A találmány tárgya gázfűtésű boyler, mely hőszigetelt tartályból külön-külön gáz­égővel ellátott függőleges füstcsövekből és a felső végén füstgázgyűjtő ernyőből, füslgáz­­cHÓből, hidegvíz bevezető- és melegvíz kive­zető csőcBonkból áll. A technika mai szintjén számos vízmelegí­tő berendezés ismeretes. Csoportosításaikat tekintve vannak nyomás nélküli és nagynyo­mású berendezések. A fűtési mód szerint ta­lálható szilárd tüzelőanyaghoz kialakított, il­letve olajtüzelésű, továbbá gáztüzelésű és elektromos fűtésű vízmelegítő. A továbbiakban csak a nagynyomású és gáztüzelésű vízmelegítők sajátosságaira té­rünk ki. A gázüzemű vízmelegítő berendezések - melyek átfolyós rendszerűek voltak - első műszaki megoldásai csupán manuális, a keze­lőtől függő mechanikus biztonsági berende­zéseket tartalmaztak. Ezen megoldásokat kö­vették a mechanikus reteszeléssel ellátott vízmelegítők. A műszaki fejlődés során fel­merült az az igény, hogy a vízmelegítők „távvezérelhető" fűtésűek legyenek, hogy a hőátadó közeg ki- és bekapcsolását a vé­telezés helyéről lehessen elvégezni. Ezen igényeket az ismert és napjainkban is hasz­nálatos, többnyire membránvezérlésű, a bejö­vő hidegvíz útjába elhelyezett szelepekkel oldották meg. (Venturi elv alapján) A fokoza­tosan fejlődő biztonságtechnikai igények ki­elégítésére ezeket a berendezéseket ki kel­lett egészíteni a láng - gyújtóláng őrzésére szolgáló berendezésekkel ún. lángőrökkei. Ezeknek két típusa terjedt el, egyrészt a fé­mek alakváltozásán alapuló bimetálos, más­részt a fémek között melegítés hatására fel­lépő termoelektromos feszültségkülönbség ha­tására működő termoelektromos lángór. Ezen égésbiztosítók a főgézáram bekapcsolását csak abban az esetben tették lehetővé, ha a lángőr lángot érzékelt. A berendezések sajátossága volt továbbra is azojiban a viszonylag lassú működés, ami főleg a tüzelés - vízmelegítés - közvetlen megszüntetése után volt kritikus, hiszen a hosszú regenerálódási idő alatt elégtelen tü­zelőanyag áramolhatott a berendezés tüzte­­rébe. Ezeket a hiányosságokat a ma érvény­ben lévő szabványok és előírások igényei szerint ki kell küszöbölni. Az alkalmazott rendszerek további hátránya volt, hogy a nyomáskülönbség hatására működő szelepek biztonságos üzemeltetéséhez a szükséges mi­nimális viznyomást igen magas értéken kel­lett tartani, ami lehetetlenné tette - még megfelelő vízhozam esetén is - a vízmelegítők gravitációs és kisnyomású házi vízellátó rendszerekben történő alkalmazását. Ezen túlmenően a vételezett víz hőmérséklete az elvétel helyén nagymértékben függött a mindenkori nyomásviszonyoktól. Újabb megoldások alkalmazása segített ezen hibák kiküszöbölésében, úgymint a fógázáram hőmérsékletfüggő vezérlése, valamint a vízmelegítő csőkígyójának ill. az abban lévő víznek elvételtől független felmelegítése. A találmányunk tárgykörébe tartozó sza­badalmi leírások tanulmányozásakor azt ta­­lálLuk a DE 2 120 432 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban, hogy a vízmelegítő berendezések gáztüzelésű csoportját három szerelési egység kialakításával fejlesztették a vezérlés, a szabályozás és biztonságtechnikai területeken, azonban ezt csupán az átfolyós rendszerű berendezésekhez és ott is korlá­tozott energiatakarékossággal. Az eddig ismertetett megoldások hiányos­sága abban összegezhető, hogy a berende­zések igen kis vizlérrel rendelkeztek, nyo­­másfüggóek, a hőmérsékletről vezérelt elvé­teltől független átfolyós rendszerű vízme­legítők megoldása igen költséges és bonyo­lult, sok a hibalehetőségük és egyszerre több helyen jelentkező véLelezés esetén az igényeket, csak csökkentett hőfokon képes kielégíteni. A nyomás hatására működő mechanikus egységek korrózióveszéllyel is járnak, ami végül a biztonságos üzemeltetés rovására mehet és növeli a karbantartási igényt. Az alkalmazott hőtárolós, elektromos üze­mű vízmelegítő berendezésekből nagyobb mennyiségű, közel azonos hőmérsékletű - az adott kapacitáson beiül - melegvíz nyerhető, de ennek kimerítése után a felfűtési idő hosszúsága (amely 4-6 óra) miatt kényszerű üzemszünet következik be. A találmány célja a fentiekben ismerteteti hiányosságok megszüntetése. Teljesitményük meghaladják a 150, 300 ill. 500 1/h vízho­zamot és a bevezetett víz nyomáshatárai 1-6 bar között vannak. A találmány feladata a gáztüzelésű boylerek új szerkezeti kiala­kítása az energiatakarékosság a hőtárolós rendszerű, automatikus vezérlésű vízmele­gítők fejlesztése a korszerű előírások és gyakorlati igények szerint. A találmány szerinti megoldás tehát gáz­fűtésű boyler, amely höszigetelt tartályból és annak vízierében koncentrikusan elhelyezett függőleges füstcsövekből, ezek alatt elren­dezett gázégőkből, b tartály felső végén el­helyezett füBlgázgyű jtő ernyőből és füBl­­csőből, a tartályon alsó csatlakozású hideg­­vizbevezelő és felső csatlakozású melegvíz­­elvezetó cBÖcsonkból áll, olyan sajátossággal, hogy a tartály vizterébon meghatározott szá­mú koncentrikusan elhelyezett és furatában áramlásterelő lánccal ellátott füstcsö van, a füstcsövek mindegyike alatt előkeveréses atmoszférikus, nagyfeszültségű földfűggellen ívű gyújtószerkezetű, ionizációs lángórrel ellátott és meghatározott vízhőmérsékletre állítható kettős hőmérsékletszabályozóval ve­zérelt gázégő van elrendezve és a hömérsék­­letszabályozó és a gázégők között mágnes­­szelep, gyújtómágnesszelep, gyújtótranszfor­­mátor, gyújtóelektróda, gyújlóógő és ionizá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom