186445. lajstromszámú szabadalom • Gáztüzelésű boyler
isr.445 ■1 ,T A találmány tárgya gázfűtésű boyler, mely hőszigetelt tartályból külön-külön gázégővel ellátott függőleges füstcsövekből és a felső végén füstgázgyűjtő ernyőből, füslgázcHÓből, hidegvíz bevezető- és melegvíz kivezető csőcBonkból áll. A technika mai szintjén számos vízmelegítő berendezés ismeretes. Csoportosításaikat tekintve vannak nyomás nélküli és nagynyomású berendezések. A fűtési mód szerint található szilárd tüzelőanyaghoz kialakított, illetve olajtüzelésű, továbbá gáztüzelésű és elektromos fűtésű vízmelegítő. A továbbiakban csak a nagynyomású és gáztüzelésű vízmelegítők sajátosságaira térünk ki. A gázüzemű vízmelegítő berendezések - melyek átfolyós rendszerűek voltak - első műszaki megoldásai csupán manuális, a kezelőtől függő mechanikus biztonsági berendezéseket tartalmaztak. Ezen megoldásokat követték a mechanikus reteszeléssel ellátott vízmelegítők. A műszaki fejlődés során felmerült az az igény, hogy a vízmelegítők „távvezérelhető" fűtésűek legyenek, hogy a hőátadó közeg ki- és bekapcsolását a vételezés helyéről lehessen elvégezni. Ezen igényeket az ismert és napjainkban is használatos, többnyire membránvezérlésű, a bejövő hidegvíz útjába elhelyezett szelepekkel oldották meg. (Venturi elv alapján) A fokozatosan fejlődő biztonságtechnikai igények kielégítésére ezeket a berendezéseket ki kellett egészíteni a láng - gyújtóláng őrzésére szolgáló berendezésekkel ún. lángőrökkei. Ezeknek két típusa terjedt el, egyrészt a fémek alakváltozásán alapuló bimetálos, másrészt a fémek között melegítés hatására fellépő termoelektromos feszültségkülönbség hatására működő termoelektromos lángór. Ezen égésbiztosítók a főgézáram bekapcsolását csak abban az esetben tették lehetővé, ha a lángőr lángot érzékelt. A berendezések sajátossága volt továbbra is azojiban a viszonylag lassú működés, ami főleg a tüzelés - vízmelegítés - közvetlen megszüntetése után volt kritikus, hiszen a hosszú regenerálódási idő alatt elégtelen tüzelőanyag áramolhatott a berendezés tüzterébe. Ezeket a hiányosságokat a ma érvényben lévő szabványok és előírások igényei szerint ki kell küszöbölni. Az alkalmazott rendszerek további hátránya volt, hogy a nyomáskülönbség hatására működő szelepek biztonságos üzemeltetéséhez a szükséges minimális viznyomást igen magas értéken kellett tartani, ami lehetetlenné tette - még megfelelő vízhozam esetén is - a vízmelegítők gravitációs és kisnyomású házi vízellátó rendszerekben történő alkalmazását. Ezen túlmenően a vételezett víz hőmérséklete az elvétel helyén nagymértékben függött a mindenkori nyomásviszonyoktól. Újabb megoldások alkalmazása segített ezen hibák kiküszöbölésében, úgymint a fógázáram hőmérsékletfüggő vezérlése, valamint a vízmelegítő csőkígyójának ill. az abban lévő víznek elvételtől független felmelegítése. A találmányunk tárgykörébe tartozó szabadalmi leírások tanulmányozásakor azt találLuk a DE 2 120 432 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban, hogy a vízmelegítő berendezések gáztüzelésű csoportját három szerelési egység kialakításával fejlesztették a vezérlés, a szabályozás és biztonságtechnikai területeken, azonban ezt csupán az átfolyós rendszerű berendezésekhez és ott is korlátozott energiatakarékossággal. Az eddig ismertetett megoldások hiányossága abban összegezhető, hogy a berendezések igen kis vizlérrel rendelkeztek, nyomásfüggóek, a hőmérsékletről vezérelt elvételtől független átfolyós rendszerű vízmelegítők megoldása igen költséges és bonyolult, sok a hibalehetőségük és egyszerre több helyen jelentkező véLelezés esetén az igényeket, csak csökkentett hőfokon képes kielégíteni. A nyomás hatására működő mechanikus egységek korrózióveszéllyel is járnak, ami végül a biztonságos üzemeltetés rovására mehet és növeli a karbantartási igényt. Az alkalmazott hőtárolós, elektromos üzemű vízmelegítő berendezésekből nagyobb mennyiségű, közel azonos hőmérsékletű - az adott kapacitáson beiül - melegvíz nyerhető, de ennek kimerítése után a felfűtési idő hosszúsága (amely 4-6 óra) miatt kényszerű üzemszünet következik be. A találmány célja a fentiekben ismerteteti hiányosságok megszüntetése. Teljesitményük meghaladják a 150, 300 ill. 500 1/h vízhozamot és a bevezetett víz nyomáshatárai 1-6 bar között vannak. A találmány feladata a gáztüzelésű boylerek új szerkezeti kialakítása az energiatakarékosság a hőtárolós rendszerű, automatikus vezérlésű vízmelegítők fejlesztése a korszerű előírások és gyakorlati igények szerint. A találmány szerinti megoldás tehát gázfűtésű boyler, amely höszigetelt tartályból és annak vízierében koncentrikusan elhelyezett függőleges füstcsövekből, ezek alatt elrendezett gázégőkből, b tartály felső végén elhelyezett füBlgázgyű jtő ernyőből és füBlcsőből, a tartályon alsó csatlakozású hidegvizbevezelő és felső csatlakozású melegvízelvezetó cBÖcsonkból áll, olyan sajátossággal, hogy a tartály vizterébon meghatározott számú koncentrikusan elhelyezett és furatában áramlásterelő lánccal ellátott füstcsö van, a füstcsövek mindegyike alatt előkeveréses atmoszférikus, nagyfeszültségű földfűggellen ívű gyújtószerkezetű, ionizációs lángórrel ellátott és meghatározott vízhőmérsékletre állítható kettős hőmérsékletszabályozóval vezérelt gázégő van elrendezve és a hömérsékletszabályozó és a gázégők között mágnesszelep, gyújtómágnesszelep, gyújtótranszformátor, gyújtóelektróda, gyújlóógő és ionizá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
