186436. lajstromszámú szabadalom • Laposlángú gázégő
5 186436 6 levegőeső kúpos részén. A levegő a kényszerpálya hatására forgásba jön és az égőfejből kilépve keveredik az égőfej tengelyével párhuzamosan kiáramló gázzal. E megoldás alapvető hibája, hogy az égőfejből kiáramló levegő csak később az égőn kívül az égéstérben keveredik a gázzal és a gyújtás - főleg túlnyomásos térben - problémát jelent. A laposlángú égők másik alapvető típusánál a perditetl levegő azon tulajdonságát használják ki, hogy tehetetlensége folytán igyekszik követni az égőkő geometriáját, s így kellő perdület és égőkő kiképzése esetén lapos láng keletkezik. A 176 169 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás olyan tányérlángú gázégőt ismertet, mely az égő tengelyére merőleges síkban kialakuló lángot és füstgázáramlást biztosít, miáltal kiküszöböli az égő környezetében a hőmérsékletre érzékeny szerkezeti részek túlhevilését. A találmány szerinti gázégőnek házban elrendezett betétje, a ház és betét közölt levegőtere, a betétben kialakított langenciális elrendezésű legalább kettő nyílássora az égéslevegő perdítésére, a betétben kiképzett előkeverőégetőlere, az elókeverő égetőtérbe és/vagy az égőszájtól távolabb levő nyílássorba vezető legalább három gázfúvökája van. A találmány szerinti tányérlángú gázégő tehát előkeveréses égő, az égéslevegő teljes mennyiségét két lépésben kapja meg. Mivel éghető gáz-levegő keverék az égőkő belső részében rendelkezésre áll, az égés már itt megkezdődik, sőt kis teljesítmények esetében szinte teljes egészében itt megy végbe, az égő belső szerkezeti elemei hamar tönkremennek. A 156 315 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból magas hőmérsékletű égő ismerhető meg radiális lángkiterjesztéssel a tüzelőanyagnak és levegőnek vezetésére szolgáló koaxiális csövekkel, melyek kilépő végükön tölcsérszerűen kibővülnek és amelyeknél a levegő vezetésére szolgáló lölcsérszerű rész nyílásokkal van ellátva, továbbá tölcsérszerűen kibővülő égöcsalornával, amelynek belső felületére az izzó gázok intenzíven forgásban lévő sugara áramlik, ami állal az égőlengelyhez viszonyított axiális kiömlés radiálisra alakul át. Az említett nyílások legalább három síkban vonnak elrendezve és a IcvegöbevczeLó cső hengeres részéhez legközelebb fekvő nyílások szélei és a legtávolabb fekvő nyílások szélei közötti távolság legalább 1/3-a az égöcsatorna belső átmérőjének, továbbá, hogy a csövek kilépő végei kél síkban fekszenek és ezen síkok távolsága legalább fele, de legfeljebb ötszöröse az égöcsatorna belső átmérőjének. A helyileg elosztott tüzelőanyag és levegő bevezetés révén fellépő nyomásveszleségck a keverés közben csökkenthetők és ugyancsak az izzó gázok kiáramlási sebessége, minek következtében a láng radiális kiterjesztése nő. Ezen égő alapvető hibája, hogy kis teljesítményértékek mellett - mivel a lcvogőbevozetó cső kúpos kialakítású fejrészében már gáz-levegő keverék van - az égés visszahúzódik és a belső szerkezeti elemeket elégeti. A Szovjetunióban elterjedten alkalmazzák az olyan kialakítású laposlángú égőket melynek levegóbevezető csöve szűkülő kialakítású és a középen elrendezett gázbevezelö cső elején lévő gázbevezetés környezetében párhuzamos falazatú. A levegő perditÓBe langenciális bevezetéssel és/vagy a gázbevezető csövön elhelyezett spirálalakú perdilővel történik. A különbség a gázbevezelö fúvókák, furatok kiképzésében és elrendezésében van. Közös tulajdonságuk, hogy a gáz beáramlás! iránya merőleges a levegő haladási irányára, azaz a fúvókák, furatok tengelye az égő tengelyére merőleges síkban helyezkedik el. A 343 111 és a 431 366 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítványban leírt égő gázbevezető csövének elején paláslfelületbo fúrt két sor furat található. A furatok a gáz bevezető sugarával szöget bezáró tengellyel vannak elkészítve, igy a gáz kismértékű perdülolcl is kap. Az 561 839 lnjslromszáinú szovjet szerzői tanúsítványban szereplő égő esetében a 431 366 lajstromszámú találmány továbbfejlesztéseként nemcsak furatok, hanem ovális alakú hasítékok is találhatók a gázbevezető csövön. Az ovális hasítékok úgy vannak elrendezve, hogy hol a hossztengelyük, hol a kis tengelyük párhuzamos az égő tengelyével köztük egy egy furattal. Mindez három sorban egymás után elhelyezve. Az 544 830 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítványba foglalt találmány szintén a 431 366 lajstromszámú találmány továbbfejlesztése. Itt már a gázbevezelö cső fejrészébe helyezett fúvókák találhatók. A fúvókák három sorban vannak elrendezve a tengely hossztengelyére merőleges síkban és a sorok egymáshoz viszonyítva el vannak fordítva. A fúvókák szög alatt vannak megdöntve, a gáz kismérvű perdületbe hozására. Az 595 589 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítványból megismerhető megoldás szintén a 431 366 lajstromszámú találmány továbbfejlesztése. E megoldásnál a gázbevez.ető cső végén két síkban hosszabb és/vagy rövidebb, szög alatt elrendezett fúvókából álló sor található. A rövidebb fúvókák nagyobb, a hosszabbak kisebb átmérójűek. A 603 805 lajstromszámú Bzovjet szerzői tanúsítvány olyan laposlángú égőt ismertet melynek egy sor az égő tengelyére merőleges síkban elrendezeti tengelyű fúvókasora van. A fúvókák radiális irányban helyezkednek el, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
