186426. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás védőcsatornában elhelyezett vagy meglévő csővezeték hővédelmére

3 186426 4 A találmány szerkezet védőcsatornában elhelyezett új vagy meglévő csővezeték hő­­védelmére, pl. talajfelszín alatt elhelyezett hőtávvezeték hószigetell ágyazására. A védő­­csatorna célszerűen előregyártóit elemekből, pl. aljzatelemekből és fedélelemekből van összeállítva. A védócsatorna belsejében egy vagy több csővezeték helyezkedik el, ezek külső palástfelülete és/vagy a védőcsatorna fala pedig adott esetben hőszigetelő burko­lattal van vagy volt ellátva. Tárgya a talál­mánynak a szerkezet előállítására irányuló eljárás is. A talajfelszín alatt elhelyezett csővezeté­kek esetében gyakori feladat arról gondos­kodni, hogy a vezetékben áramló légnemű vagy folyékony halmazállapotú közeg hötar­­talmát minél teljesebb mértékben megőrizze. Szinte kivétel nélkül ez a helyzet a nagy hőmérsékletű fűtőközeget szállító hólávveze­­tékek esetében. A hőtávvezetékek csöveit ún. védócsator­­nában szokták elhelyezni. A védócsatorna ál­talában előegyártott vasbeton elemekből van összeállítva, amelyekben pl. ún. csőbölcsőkkel vannak a vezetékek megtámasztva. Az ener­giatakarékossági vagy egyéb okból, pl. a fagyveszély csökkentése érdekében elhelye­zett hőszigetelő réteg az ismert megoldások­nál az ún. haszoncső külső palástfelületén és/vagy a védócsatorna belső falán van el­helyezve. Számos ismert megoldás közül csupán számszerűen utalunk a 167.642, a 168.429, a 168.586, a 171.130, a 171.903, a 172.113 és a 174.868 lajstromszámú, valamint a H/2468 közzétételi számon megjelent magyar szaba­dalmi leírásokra. Ezen kívül egy sor külön­böző szakirodalmi helyen is megtalálhatók a csővezetékek hővédelmére vonatkozó korábbi megoldások. Mind a szakirodalomban, mind a szabadal­mi leírásokban föllelhető szerkezeti kialakí­tások közös jellemzője, hogy a csővezetékek palástfelülete és a védőcsatornák belső fala között jelentős vastagságú összefüggő légtér alakul ki. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy a fennálló hőmérsékletkülönbség következtében - amely adott esetben még szintkülönbséggel is párosul - konvektiv hőátadás valósul meg, ami a csővezeték höszigeteltségének haté­konyságát jelentősen rontja. Figyelemre méltó körülmény, hogy a cső­vezetékek, a védőcsatornák, valamint a hoz­zájuk használt szigetelésnek élettartama 2-3 évtized vagy még annál is több, míg a szige­telések, főleg az ún. nem járható csatornák­ban már néhány év alatt tönkremennek. A tönkremenetel azzal jár, hogy a hőszigetelő képesség eredeti értékének tört részére csők ken. A csővezetékek építésekor a hószigetelés mértékéi az építés idején érvényes anyag­­költségek és energiahordozók árának ismere­tében optimalizálják. A költségarányok a ve­zeték hosszú élettartama alatt többnyire je­lentős mértékben eltolódnak, és ilyenkor szá­mos esetben szükség lehet a hőszigetelés fo­kozására. A hőszigetelés megújítására vagy haté­konyságának növelésére irányuló munkáknál mindenképpen kívánalom volna az, hogy a csak nagy költséggel és rombolással meg­bontható védőcsatornához lehetőleg ne kell­jen hozzányúlni. Sajnálatos módon az ismert csővezetékek és azok szigetelési megoldásai esetében ezt az egyébként kézenfekvő köve­­te'ményt nem lehel kielégíteni. Hő- és vízszigetelésre egyaránt ajánlják azt az osztrák találmányt, amelynél a közeget szállító ún. haszoncső fémből van, és azt - nagyobb belBŐ tér szabadon hagyásával - rugalmas és ütésálló, célszerűen PVC-ből ké­szült védőburkolat fogja körül. A védőbur­kolat és a haszoncső közötti szabadon mara­dd belső tér nagy hőszigetelő képességű anyaggal, előnyösen poliuretán habbal van kitöltve. A módszer segítségével üzemben előregyártóit csőszakaszok készülnek, ame­lyeket a helyszínen lehet a védőcsatornában elhelyezni és összekapcsolni. Az összekap­csolás a védőburkolaton túlnyúló csővégek összehegesztésével, majd a védőburkolaton ugyancsak már az üzemben előre elhelyezett karmantyúknak a kapcsolódó helyekre való rátolásával, végül pedig a karmantyú és az összehegesztett csővégek közötti belső tér utólagos behabositáBával történik. Mód van arra is, hogy a karmantyúk szélein zsugor­fólia elhelyezésével teljesen nedvességálló zárást hozunk létre. Az önmagában szellemes és fejlett megoldásnak hátránya az, hogy hő­­tágulási és statikai okokból csak korlátozott csőátmérő tartományban használható, amellett pedig a módszer alkalmazása jelentős beru­házást kíván. A találmány célja elŐBorban olyan szerke­zet és eljárás kifejlesztése, amely - szemben az eddig ismertekkel - nem csupán azt teszi lehetővé, hogy újonnan fektetett vezetékek hövédelméról gondoskodjunk, hanem azt is, hogy már meglévő védőcsatornában esetleg régebben üzemelő vezetékek hővédelmét utólagos beavatkozással, de a védócsatorna megbontása nélkül fokozni lehessen. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása, hogy mind az új vezetékek hövédelmét, mind a régiek fölújitására szol­gáló utólagos beavatkozást technológiailag egyszerű módon, egyszerű eszközökkel és könnyen gépesíthető módon lehessen végre­hajtani. A kitűzött célhoz tartozik az is, hogy vá­rosi vezetékek esetén, ahol a forgalmi vagy egyéb okok miatt a vezetékek fektetésére csak igen szűkös idő áll rendelkezésre és a munkaárok mielőbbi betemetése és az útbur­kolatok gyors helyreállítása kívánatos, a hő­­szigetelési munkát az építést követően a for­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom