186422. lajstromszámú szabadalom • Foszfortart herbicid készítmények
3 186-122 •1 A találmány olyan herbicid készítményekre vonatkozik, amelyek hatóanyagként (I) képletű D,L-homoalanin-4-il-metil-foszf insavat, ennek rövid szénláncú alkil-észterét, illetve savakkal vagy bázisokkal alko-tott sóját tartalmazzák kókuszzsír-alkil-benzil-dimelil-ammónium-klorid-dal, vagy (Cu-Ci6-alkohol)-poli-(glikoléter-szulfát)alkáli- vagy ammóniumsójával kombinálva. A 4 168 963. számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásból már ismeretes, hogy a (I) képletű vegyülelek és származékaik széles spektrumú hatást mutatnak számos nővénycsaládhoz tartozó gyommal szemben. Ezek az anyagok tehát alkalmasak olyan, nemkívánatos növények kipusztítására, amelyek például mezőgazdaságilag megművelt területeken, ipartelepeken és vasúti pályákon tenyésznek; felhasználhatók továbbá a gyümölcs- és szőlőtermesztésben is. Ismeretes továbbá, hogy a herbicidek hatékonysága számos esetben fokozható felületaktív anyagok hozzáadásával (erre vonatkozóan lásd a 27 25 823. és a 25 54 532. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratokat). Erre a célra különösen gyakran alkalmaznak Cu-Cis-zsíralkohol-poliglikolétereket. A (I) képletű vegyületek esetében is fokozza a hatást a felületaktív anyagok hozzáadása. Ennek során azonban kiszereléstechnológiai problémák merülnek fel, melyek lehetetlenné teszik ennek a kívánt hatásnak gyakorlati kiaknázását, amint ez az alábbiakból látható. A (I) képletű vegyületet és fenti származékét vizoldékonyságuk következtében vizesoldatok formájában szerelik ki és alkalmazzák. A hőmérséklet csökkenése során azonban e vegyületek vízben való oldhatósága erősen csökken, és már 0 °C körüli hőmérsékleten kikristályosodik a hatóanyag a vizes oldatból. Ennek következtében ezek a kiszerelési formák már nem felelnek meg a CIPAC és WHO stabilitási előírásainak, amelyek többek között azt is megkövetelik, hogy fagy beálltakor a hatóanyagot tartalmazó oldatok tárolhatók, kezelhetők és alkalmazhatók legyenek, és ebből a célból előírják a -10 °C hőmérsékleten végzett stabilitási vizsgálatokat is. Csekély mennyiségű poláris, szerves oldószer, igy például dioxán (DO), dimetilformamid (DMF), dimetil-szulfoxid (DMSO) vagy metilglikol hozzáadásával az oldékonyság növelhető. Ha azonban olyan felületaktív anyagokat, amelyeket általánosan használnak növény védőszerek kiszereléséhez, így például zsíralkohol-poliglikolétereket, így izo-tridecil-alkohol-poliglikolétert, dodecil-alkohol-poliglikolétert és (Cis-Cis-alkohol)-poliglikol-étert, továbbá például a lauril-szulfát-nátrium-sót, izodecil-szulfo-borostyánkősav-mono-észter-nátrium-sót, olajsav-N-metil-taurid-nálrium-sót vagy lauril-poli-glikoléter-foszfát-nátrium-sót, adunk az (I) képletű vegyület vizes, vagy vízzel és szerves oldószerre) képzett oldatához, akkor az oldat különálló fázisokra válik szét, mert a hatóanyag kisózza a felületaktív adalékanyagot. Ennek következtében az oldat megzavarosodik, illetve cseppfolyós vagy szilárd anyag különül el. A fentebb említett felületaktív anyagok ellenére, hogy esetenként a hatékonyságot fokozzák, az (I) képletű hatóanyag vagy ennek származékai stabilis készítményeinek előállítására nem alkalmasak. A felületaktív anyagok egy másik csoportját, igy például az alkil-fenol-poliglikoléiert, a kvaterner ammóniumsókat, továbbá a hosszú szénléncú alifás etilénoxiddal alkotott kondenzációs termékeit a hatóanyag nem sózza ki. Ezeket a felületaktív anyagokat azonban nagy mennyiségben kell hozzáadni az oldatokhoz a hatás említésre méltó fokozása céljából (legalább 2-3 részt kell alkalmazni 1 rész hatóanyagra számítva). Ennek az a következménye, hogy az ilyen típusú készítmények hatóanyag-tartalma viszonylag alacsony. Ezen a módon csak olyan, cseppfolyós, fagygyal szemben stabilis hatóanyag-koncentrátumokat készíthetünk, melyek hatóanyagtartalma legfeljebb 10 sX, 20-30 s% felületaktív szer mellett. Ezekből a koncent-rátumokból hektáronként körülbelül 10 liter szükséges, hogy (megfelelő vizes hígítás utáni alkalmazással) a kívánt herbicid hatást elérjük. Elz azonban ellentétben áll azzal az igénnyel, hogy a hatóanyag-koncentrátumot a lehető legmagasabb hatóanyag-tartalommal állítsuk elő, hogy így a szállítás és a csomagoló anyag költsége csökkenjen. A (I) képletű vegyület és származékai cseppfolyós készítményeivel szemben gyakorlati szempontból tehát a következő három követelmény áll fenn: 1. A készítményeknek (kiszerelési formáknak) hőstabilnak kell lenniük; 2. A készítmények (kiszerelési formák) hatóanyag-tartalmának a lehető legnagyobbnak kell lennie; 3. A készítmények felületaktív anyagtai— talmának a lehető legcsekélyebbnek kell lennie, egyidejűleg azonban fokoznia kell a herbicid hatékonyságot. Az eddig általánosan alkalmazott szerekkel a fenti három követelmény együttesen nem valósítható meg. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy, ha adalékanyagként viszonylag csekély mennyiségű 8-18 szénatomos kókuszzsír-alkil-benzil-dimetil-ammónium-kloridot (kereskedelmi neve <R>Dodigen), vagy (Cii-Cis-alkohol)-poliglikoléter-szulfátok ammóniumsóit (kereskedelmi neve <R)Genapol LRO) alkalmazzuk, akkor az (I) képletű anyagot illetve ennek származékait viszonylag magas koncentrációban tartalmazó vizes, illetve vizes-szerves oldatok herbicid hatékonysága nagyon jelentősen javul, a faggyal szembeni stabilitás változása nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
