186422. lajstromszámú szabadalom • Foszfortart herbicid készítmények

3 186-122 •1 A találmány olyan herbicid készítmények­re vonatkozik, amelyek hatóanyagként (I) képletű D,L-homoalanin-4-il-metil-foszf insa­vat, ennek rövid szénláncú alkil-észterét, il­letve savakkal vagy bázisokkal alko-tott só­ját tartalmazzák kókuszzsír-alkil-benzil-dime­­lil-ammónium-klorid-dal, vagy (Cu-Ci6-alko­­hol)-poli-(glikoléter-szulfát)alkáli- vagy am­­móniumsójával kombinálva. A 4 168 963. számú Amerikai Egyesült Ál­­lamok-beli szabadalmi leírásból már ismeretes, hogy a (I) képletű vegyülelek és származé­kaik széles spektrumú hatást mutatnak szá­mos nővénycsaládhoz tartozó gyommal szem­ben. Ezek az anyagok tehát alkalmasak o­­lyan, nemkívánatos növények kipusztítására, amelyek például mezőgazdaságilag megművelt területeken, ipartelepeken és vasúti pályákon tenyésznek; felhasználhatók továbbá a gyü­mölcs- és szőlőtermesztésben is. Ismeretes továbbá, hogy a herbicidek ha­tékonysága számos esetben fokozható felület­aktív anyagok hozzáadásával (erre vonatko­zóan lásd a 27 25 823. és a 25 54 532. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebo­­csátási iratokat). Erre a célra különösen gyakran alkalmaznak Cu-Cis-zsíralkohol-po­­liglikolétereket. A (I) képletű vegyületek esetében is fokozza a hatást a felületaktív anyagok hozzáadása. Ennek során azonban kiszereléstechnológiai problémák merülnek fel, melyek lehetetlenné teszik ennek a kívánt hatásnak gyakorlati kiaknázását, amint ez az alábbiakból látható. A (I) képletű vegyületet és fenti szárma­zékét vizoldékonyságuk következtében vizes­oldatok formájában szerelik ki és alkalmaz­zák. A hőmérséklet csökkenése során azon­ban e vegyületek vízben való oldhatósága erősen csökken, és már 0 °C körüli hőmér­sékleten kikristályosodik a hatóanyag a vizes oldatból. Ennek következtében ezek a kisze­relési formák már nem felelnek meg a CIPAC és WHO stabilitási előírásainak, amelyek többek között azt is megkövetelik, hogy fagy beálltakor a hatóanyagot tartalmazó oldatok tárolhatók, kezelhetők és alkalmazhatók le­gyenek, és ebből a célból előírják a -10 °C hőmérsékleten végzett stabilitási vizs­gálatokat is. Csekély mennyiségű poláris, szerves ol­dószer, igy például dioxán (DO), dimetilfor­­mamid (DMF), dimetil-szulfoxid (DMSO) vagy metilglikol hozzáadásával az oldékonyság nö­velhető. Ha azonban olyan felületaktív anya­gokat, amelyeket általánosan használnak nö­vény védőszerek kiszereléséhez, így például zsíralkohol-poliglikolétereket, így izo-tride­­cil-alkohol-poliglikolétert, dodecil-alkohol-po­­liglikolétert és (Cis-Cis-alkohol)-poliglikol­­-étert, továbbá például a lauril-szulfát-nátri­­um-sót, izodecil-szulfo-borostyánkősav-mono­­-észter-nátrium-sót, olajsav-N-metil-taurid­­-nálrium-sót vagy lauril-poli-glikoléter-fosz­­fát-nátrium-sót, adunk az (I) képletű vegyü­let vizes, vagy vízzel és szerves oldószerre) képzett oldatához, akkor az oldat különálló fázisokra válik szét, mert a hatóanyag kisóz­za a felületaktív adalékanyagot. Ennek kö­vetkeztében az oldat megzavarosodik, illetve cseppfolyós vagy szilárd anyag különül el. A fentebb említett felületaktív anyagok ellené­re, hogy esetenként a hatékonyságot fokoz­zák, az (I) képletű hatóanyag vagy ennek származékai stabilis készítményeinek előállí­tására nem alkalmasak. A felületaktív anyagok egy másik cso­portját, igy például az alkil-fenol-poliglikol­­éiert, a kvaterner ammóniumsókat, továbbá a hosszú szénléncú alifás etilénoxiddal alkotott kondenzációs termékeit a hatóanyag nem sóz­za ki. Ezeket a felületaktív anyagokat azon­ban nagy mennyiségben kell hozzáadni az ol­datokhoz a hatás említésre méltó fokozása céljából (legalább 2-3 részt kell alkalmazni 1 rész hatóanyagra számítva). Ennek az a kö­vetkezménye, hogy az ilyen típusú készítmé­nyek hatóanyag-tartalma viszonylag alacsony. Ezen a módon csak olyan, cseppfolyós, fagy­­gyal szemben stabilis hatóanyag-koncentrá­­tumokat készíthetünk, melyek hatóanyagtar­talma legfeljebb 10 sX, 20-30 s% felületaktív szer mellett. Ezekből a koncent-rátumokból hektáronként körülbelül 10 liter szükséges, hogy (megfelelő vizes hígítás utáni alkal­mazással) a kívánt herbicid hatást elérjük. Elz azonban ellentétben áll azzal az igénnyel, hogy a hatóanyag-koncentrátumot a lehető legmagasabb hatóanyag-tartalommal állítsuk elő, hogy így a szállítás és a csomagoló anyag költsége csökkenjen. A (I) képletű vegyület és származékai cseppfolyós készítményeivel szemben gyakor­lati szempontból tehát a következő három kö­vetelmény áll fenn: 1. A készítményeknek (kiszerelési for­máknak) hőstabilnak kell lenniük; 2. A készítmények (kiszerelési formák) hatóanyag-tartalmának a lehető legnagyobb­nak kell lennie; 3. A készítmények felületaktív anyagtai— talmának a lehető legcsekélyebbnek kell len­nie, egyidejűleg azonban fokoznia kell a her­bicid hatékonyságot. Az eddig általánosan alkalmazott szerek­kel a fenti három követelmény együttesen nem valósítható meg. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy, ha adalékanyagként viszonylag csekély mennyi­ségű 8-18 szénatomos kókuszzsír-alkil-ben­­zil-dimetil-ammónium-kloridot (kereskedelmi neve <R>Dodigen), vagy (Cii-Cis-alkohol)-po­­liglikoléter-szulfátok ammóniumsóit (kereske­delmi neve <R)Genapol LRO) alkalmazzuk, ak­kor az (I) képletű anyagot illetve ennek származékait viszonylag magas koncentráció­ban tartalmazó vizes, illetve vizes-szerves oldatok herbicid hatékonysága nagyon jelen­tősen javul, a faggyal szembeni stabilitás változása nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom