186420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csaknem emulziómentes olaj kinyerésére földalatti tározókból
6 ]86420 7 A lenzides elárasztást célszerűen egy vizes elárasztás előzi meg, ahol eláraszlási folyadékként a keletkezett képződmény vizet használjuk, melyhez a tenzidoldattal azonos koncentrációban alkálifőldfém-ionokat adagolunk. Itt az alkóliföldfém-ion koncentrációja a lenzid „slug”-hoz képest magasabb (5-10%) is lehet. A vizes „slug" nagysága 0,01-4-szeres, előnyösen 0,05-1,0-szeres PV, A lenzid „slug” után célszerű egy polimer „slugM-ot vezetni a lelőhelybe, hogy egyrészt a mobilitást csökkentsük, másrészt a lenzidoldatot védjük a betörő képződményvíztől. Ehhez a polimert vagy polimerkeveréket olyan koncentrációban oldjuk a képződményvízben, hogy a viszkozitás az olaj viszkozitásának 4-6-szorosa legyen. Közepes vagy magas sótartalmú (3-28 súly%) lelőhelyeknél főleg olyan biopolimereket, így poliszoharidokat vagy cellulózszármazékokat használunk, melyek a megemelt sókoncentrációnál is kielégítő viszkozitással rendelkeznek és csapadékképződés nem lép fel. A polimeroldathoz vagy előzőleg az oldószerként szolgáló képződményvizhez a tenzidoldattal azonos vagy közel azonos koncentrációban alkálifőldfém-ionokat adagolunk. A találmány szerinti eljárás során alkáliföldfém BÓként minden olyan alkáliföldfém vegyületel felhasználhatunk, amely egyedül vagy az eljárás során felhasznált egyéb anyagokkal csapadékot nem képez vagy más összeférhetetlenséget, például a viszkozitás extrém megváltozását nem okozza. Ilyenek például a kalcium-klorid, magnézium-klorid, kalcium-bromid, magnézium-bromid, kalciumnitrát, magnézium-nitrát vagy a stronciumklorid. Gazdasági és környezetkímélési okok alapján különösen előnyös a kálcium-klorid és a magnézium-klorid. A tenzidoldat adatékjeként felhasználhatjuk a karboximetilezett oxi-etilát alkáliföldfém sóját is. A polimeroldat befecskendezéséhez célszerűen vizes elárasztás kapcsolódik, melyet addig folytatunk, amíg az olaj gazdaságosan kinyerhető. A következő példák közelebbről megvilágítják a találmány szerinti eljárást: 1. példa (a PIT mérése) Egy folyadékok elektromos vezetőképességének mérésére alkalmas 150 ml-es duplafalú üvegedénybe 50 ml paraffinos nyersolajat (S 20 «0:0,863 g/cmJ, 0 20 «0:10 mP) valamint 50 ml 20 súly%-os konyhasóoldatot öntünk, melyben 1 g karboximetilezett nonil-fenol-oxi-etilátot diszpergáltunk mólonként 5,3 mól etilén-oxiddal. A keveréket egy magas fordulatszámú keverővel rövid ideig keverjük, majd a képződött nyersolajemulziói szokásos mágneses keverővei keverjük tovább az emulzió szétválásának megelőzése érdekében. Az elektromos vezetőképességet LP 42 WTW típusú, hómérséklelkompenzációs vezelóképességmérővel mérjük. A vezetőképességet a hőmérséklet függvényében mérjük. Az emulzió vezetőképessége 20 ®C-on 4.10* ps. Hómérsékletprogramozóval kombinált termosztátban lassan 100 ®C-ra melegítve 6.10* ps-re emelkedik. Ha a vizes konyhasóoldathoz 40 mg kalcium-kloridot adunk, akkor 83±1 ®C hőmérsékletnél fázisinverziót figyelhetünk meg, amikoris az elektromos vezetőképesség ugrásszerűen körülbelül 5.10« p8 értékről 1 ps érték alá csökken. Ha az emulziót lehűtjük, akkor 83 ®C hőmérsékleten az elektromos vezetőképesség az ellenkező irányban változik. Ezt a hőmérsékletet fázisinverziós hőmérsékletnek (PIT) nevezzük. Ha a kálciumion-koncenlrációt növeljük, úgy a PIT csökken. Hasonló effektus figyelhető meg magnéziumsó és stronciumsó hozzáadásakor is (lásd az ábrát). 2. példa (Összehasonlító példa) Mesterséges képződmény előállításához egy 70 cm hosszú és 5 cm átmérőjű, hőmérővel, manomélerrel, kapilláris bemenettel és nyomásszabályozó szeleppel ellátott, mindkét végén menetes csavarral zárható, termosztálható, magas nyomású csövet megtöltünk legömbölyített kvarchomokkal. Ezután a homoktöltetet nagynyomású pumpa segítségével képződményvízzel telítjük és termosztól segítségével a kívánt hőmérsékletre hozzuk. A perméabilités mérése után paraffinos nyersolajjal telítjük a rendszert és egyidejűleg meghatározzuk a tapadóvíz mennyiségét. Ezután következik a vizes elárasztás 4 m/d sebességgel. Mintegy 1,5 PV mennyiségű képződinényvíz beadagolása után, miközben 98-100%-os elárasztást érünk el, 2 súlyX-OB karboximetilezett nonil-fenol-oxetilát oldatot fecskendezünk be, amely mólonként 5,4 mól etilén-oxidot tartalmaz (70% karboxilát, 22% oxetilót, 8% konyhasót). A befecskendezést addig folytatjuk, míg a vizes elárasztás mértéke az olaj kitermelése után hosszabb időn keresztül 100% körül marad. Az adagolási sebesség itt 1,5 m/d. A vizsgálati hőmérséklet 55 ®C, a nyomós 60 bar. A tenzid oldószere ebben és minden következő példában egy szintetikus képződményvíz volt, mely 10 súly% NaCl-t, 0,5 súlyX KCl-t, 0,1 súly% MgCla-t, 0,2 súly% CaCla-t és 0,05 suly% SrCla-t tartalmaz. A megfelelő olajból, képződményvízből és tenzidoldatból álló, 1:1 térfogatarányú emulzió PIT értéke 85 ®C, és így lényegesen a képződményhőmérséklet felett van. A homoktöltet porozitása 53%, permcabilitása 5,2.10-® cm1, maradék víztartalom 20 súly%. A vizes elárasztással elért olajkilermelés 72%, és ez a tenzidoldat segítségével összesen 93%-ra emelhető, miközben a tercierolaj kizárólag „olaj-a-vizben emulzió" formájában nyerhető ki. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
