186391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plasztiszolként vagy organoszolként feldolgozható keverékek előállítására

5 186391 6 60—80 K-értékű és 5—30 [Jim közepes szemcsenagyságú emulziós vinilklorid-homopolimer és/vagy a kopolimer mennyiségére számítva 1—10 sú\y% polimerizált vinil­­acetát egységet tartalmazó emulziós vinil-klorid/vinil­­-acetát kopolimer és/vagy mikroszuszpenziós vinil­­-klorid polimer összekeverése útján, amelyet az jelle­mez, hogy további komponensként 10—60 súlyrész mennyiségben olyan szuszpenziós ojtásos kopolimert alkalmazunk, amelynek K-értéke 50—80, közepes szem­csenagysága 20—60 [xm és amely az ojtásos kopolimer mennyiségére vonatkoztatva 99,5—88 súly% polime­rizált vinil-klorid egységet, 0,1—11,9 súly% polimerizált vinil-acetát egységet és 0,1—2,2 súly% polimerizált etilén egységet tartalmaz, azzal a megszorítással, hogy a polimerizált etilén egységek és vinil-acetát egységek mennyiségének összege az ojtásos kopolimer mennyi­ségének 0,5—12 súly%-át képezi. Abban az esetben, ha a keverékben jelenlevő poli­merek összmennyiségére vonatkoztatva 5 súly%-nál kevesebb ojtásos vinil-klorid-kopolimert alkalmazunk, akkor általában nem érünk el kielégítő viszkozitáscsök­kenést. 70 súlyzónál nagyobb mennyiségben történő alkalmazás esetén — a keverékben jelenlevő polimerek teljes mennyiségére vonatkoztatva —■ romlanak a plasz­­tiszol feldolgozási tulajdonságai. Az ojtásos vinil­­-klorid-kopolimerből túlságosan nagy mennyiség al­kalmazása a plasztiszol viszkozitását is növeli. A fentebb ismertetett ojtásos vinil-klorid-kopolimer­­ből előnyösen 10—60 súly% mennyiséget alkalmazunk, a teljes polimermennyiségre vonatkoztatva. Az ojtásos vinil-klorid-kopolimer K-értéke célsze­rűen 50—80. Ha olyan kopolimert alkalmazunk, amely­nek K-értéke a fenti tartományon kívül van, romlanak a plasztiszolból készített termékek mechanikai tulaj­donságai, illetőleg gélképződési nehézségek lépnek fel. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert hasz­nálunk, amelynek a K-értéke 55 és 77 között van. A találmány szerinti eljáráshoz olyan ojtásos vinil­­-klorid-kopolimert alkalmazunk, amelynek az átlagos részecskemérete 20—60 p.m. 20 (xm-nél kisebb részecs­kék esetén nem kielégítő a viszkozitáscsökkentő hatás, romlik a szabadon folyó tulajdonság és zavaró mérté­kűvé válik a porképződés. Ha a közepes részecskeméret nagyobb 60 ixm-nél, akkor egyre kevésbé lesz alkalmas a plasztiszol vékony bevonatok készítésére, s a felüle­tekre történő felvitelnél problémák jelentkeznek felületi egyenetlenségek és az ingadozó viszkozitás miatt, te­kintettel arra, hogy ülepedésre hajlamosak azok a plasztiszolok, amelyek nagyobb átlagos részecskemé­retű polimert tartalmaznak. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert hasz­nálunk, amelynek a közepes részecskemérete 30— 55 pm. Célszerű, ha az ojtásos vinil-klorid-kopolimer lágyí­tószer-felvétele — amelyet a későbbiek során ismertetett módon mérünk — lehetőleg kis értékű, mivel a nagyobb mértékű lágyítószer-felvétel csökkenti a plasztiszolok viszkozitását és a viszkozitás állandóságát a tárolás fo­lyamán. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopoli­mert alkalmazunk, amelynek a lágyítószer-felvétele 5—12%, különösen előnyösen 5—9%. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott ojtásos kopolimer 99,5—88 súly% polimerizált vinil-klorid egységet, s 0,5—12 súly% polimerizált etilén és vinil­­-acetát egységet tartalmaz, az ojtásos kopolimer meny­nyiségére vonatkoztatva. A leírásban az a kifejezés, hogy „az ojtásos kopolimer mennyiségére vonatkoz­tatva”, úgy értendő, hogy a megfelelő százalék szám­értékek a tiszta ojtásos kopolimerre vonatkoznak, amely nem tartalmaz már aktivátorokat, szuszpendáló segédanyagokat, emulgeátorokat és egyéb polimerizá­­ciós segédanyagokat. Ezért ezeknek a százalékos meny­­nyiségét előbb le kell vonnunk a százalékos arányok kiszámításánál. Ha a polimerizált etilén és vinil-acetát egység meny­­nyisége kisebb, mint 0,5 súly%, akkor az ojtásos kopo­limer nem biztosít a megadott részecskeméret-tarto­mányban kielégítő viszkozitáscsökkentést. Abban az esetben, ha a polimerizált etilén és vinil-acetát egység összege több mint 12 súly%, nehézségek mutatkoznak a viszkozitás állandóságát illetően a plasztiszol tárolása folyamán, és a plasztiszol keverékek általában túlságo­san könnyen gélesednek. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott ojtásos vinil-klorid-kopolimert úgy állítjuk elő, hogy vinil­­-kloridot vagy vinil-kloridból és vinil-acetátból álló monomerelegyet vizes szuszpenzióban polimerizálunk. A polimerizációt a kiindulási monomer vagy monomer­­elegy mennyiségére számított 0,45—2,5 súly% keverék­polimer jelenlétében végezzük, ahol a keverékpolimer 20—80 súly% polimerizált vinil-acetát egységből és 80—20 súly% polimerizált etilén egységből áll — a meg­adott súly% értékek a keverékpolimer mennyiségére vonatkoznak —, és az ozmotikusán mért molekula­­súlya 5000—200 000, előnyösen 10 000—100 000. Az etilén-vinil-acetát-keverékpolimer fentebb meg­adott alkalmazási mennyiségénél 90%-os termeléssel végbemenő polimerizációt vettünk alapul. A polime­­rizáció ennél nagyobb vagy kisebb termeléssel is végbe mehet, s ezt figyelembe kell vennünk az alkalmazott keverékpolimer mennyiségénél, mivel az teljesen a kép­ződött ojtásos kopolimerben marad, míg az alkalma­zott monomer, illetve monomerek a polimerizáció ter­melésétől függően kerülnek be az ojtásos kopolimerbe. Abban az esetben, ha az átalakulás mértéke csekély, például 80%-nál kisebb a polimerizáció termelése, nem gazdaságos az eljárás, így ez kevéssé jöhet szóba. Ha a felhasznált monomer mennyiségére vonatkoz­tatva 2,5 súly%, etilénből és vinil-acetátból álló keve­rékpolimer jelenlétében dolgozunk, akkor 90%-os nye­­redék esetén olyan ráojtásos kopolimer képződik, amely az eredetileg bevitt keverékpolimert 2,8 súly% körüli mennyiségben tartalmazza, a ráojtásos kopolimer meny­­nyiségére vonatkoztatva. Ha az ojtásos kopolimer en­nél nagyobb mennyiségben tartalmazza az eredetileg bevitt etilén-vinil-acetát-keverékpolimert, a találmány értelmében használható ojtásos kopolimert kapunk ugyan, azonban növekvő etilén-vinil-acetát-polimer­­tartalomnál nehezebbé válik a kívánt szemcseméret­tartomány és a kívánt szűk szemcseméret-eloszlás be­állítása, a kenési próba kedvezőtlenebb eredményeket mutat, és a kapott termék csak korlátozottan alkalmaz­ható vékonyabb bevonatok készítéséhez. Ennek követ­keztében a nagyobb mennyiségű etilén-vinil-acetát-ke­­verékpolimer alkalmazásával kapcsolatos ráfordítás­többlet az elért hatás figyelembevételével kevéssé fize­­tődik ki. Különösen kedvező eredményeket kapunk akkor, ha az ojtásos kopolimer előállításához olyan etilén-vinil­­-acetát-keverékpolimert alkalmazunk, amely 40—65 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom