186375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin-származékok előállítására
5 186375 6 D/4-es hely A pepiid 4-es helyén para-helyzetben fluoratommal helyettesített L-fenil-alanin [Phe(F)J áll. E/5-ös hely Az I általános képletű vegyületek C-terminális helyén valamely aminosav-amid-származék áll. A pentapeptid 5-ös helyén levő aminosav-egység aszimmetria centrumának konfigurációja lehet L, D vagy D, L. Ezen aminosav-egység aszimmetria-centrumának konfigurációja előnyösen L. A peptid 5-ös helyén például az alábbi amínosavak, illetve ezeknek a fentiek szerinti származékai állhatnak : fenilglicin (Pgl) (R4 jelentése fenilcsoport) vagy etionin (Eth) (R4 jelentése etilmerkapto-etil-csoport). A találmány szerinti vegyületek egy további előnyös csoportjában R5 jelentése hidrogénatom és R4 jelentébe fenilcsoport vagy p-hidroxi-fenil-csoport. Ezen terminális aminosav aminocsoportja lehet helyettesítetlen vagy metilcsoporttal helyettesített. Az I általános képletű vegyületeket a peptidszintézis szokásos módszereivel állítjuk elő. Egyes I általános képletű vegyületek előállítása során részleges racemizáció következhet be. Ha ilyen racemizáció be is következik, ez sohasem olyan mértékű, hogy az I általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatása ezáltal szignifikánsan megváltozzék. Az I általános képletű vegyületeket előállíthatjuk szilárd fázisú, vagy klasszikus oldatban lefolytatott peptidszintézis útján. Ha a szilárd fázisú módszert követjük, akkor a peptidláncot valamely gyanta hordozón fokozatosan építjük ki, általában valamely benzhidril-amin típusú gyantán, vagy klórmetilezett polisztirol-gyantá n. Végül a terméket hidrogén-fluoriddal körülbelül 0 rC hőmérsékleten hasítjuk le a gyantáról, és általában kromatográfiás úton tisztítjuk. Bármelyik módszert is követjük, az I általános képletű vegyületek előállítása abban áll, hogy aminosavakat vagy peptidfragmenseket reagáltatunk egymással cly módon, hogy az egyik aminosav vagy peptidfragmens karboxilcsoportját a másik aminosav vagy peptidfragmens aminocsoportjával reagáltatva amidkötést hozunk létre. A hatékony kapcsolás érdekében kívánatos, hogy egyrészt a reakcióban közvetlenül részt nem vevő valamennyi reakcióképes csoportot megfelelő védőcsoportok segítségével inaktiváljuk, másrészt pedig, hogy a kapcsolni kívánt karboxilcsoportot a kapcsoláshoz megfelelő módon aktiváljuk. Ennek érdekében gondosan kell meghatározni mind az egymást követő reakciók sorrendjét és reakciókörülményeit, továbbá megfelelő védőcsoportokat kell alkalmaznunk ahhoz, hogy a kívánt peptidet elő tudjuk állítani. Az I általános képletű vegyületek előállítása során felhasznált valamennyi aminosavat, amely a szükséges védőcsoportokat és aktiváló csoportokat tartalmazza, a peptidszintézisben szokásos, ismert módszerekkel állítjuk elő. Az I általános képletű vegyületek totálszintézisének minden egyes lépéséhez a védőcsoportok meghatározott kombinációját alkalmazzuk. Azt találtuk, hogy a szintézist ezen kombinációk alkalmazásával lehet a legkönnyebben végrehajtani. Alkalmazhatnánk az I általános képletű vegyületek szintézise során más kombinációkat is; azonban feltehetőleg kevesebb sikerrel. így például az I általános képletű vegyületek szintézise során amin-védőcsoportként használhatunk például benziloxi-karbonil-, tercier-butoxikarbonil-, tercier-amiloxikarbonil-, p-metoxi-benziloxi-karbonil-, adamantiloxi-karbonil-, és izoborniloxi-karbonil-csoportot, továbbá a tirozin hidroxilcsoportjának védésére általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár jó eredménnyel alkalmazhatunk más csoportokat is, például p-nitrobenzil (PNB), p-metoxi-benzilcsoportot (PMB) és más hasonló csoportokat. Az I általános képletű vegyületek előállítása során a karboxilcsoportok védésére használhatunk bármilyen tipikus észterképző csoportot, így például metil, etil, benzil, p-nitrobenzil, p-metoxibenzil, 2,2,2-triklór-etilcsoportot és más hasonló csoportokat. Az I általános képletű vegyületek előállítása során valamely, az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) megfelelően védett aminosavat vagy peptidfragmenst úgy kapcsolunk össze valamely, a karboxilcsoportján védett aminosavval vagy peptidfragmenssel, hogy az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) védett aminosav vagy peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk. Ezt végrehajthatjuk többféle ismert módszer bármelyikével. Az egyik ilyen aktiválási módszer során a karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. E célból a szabad karboxilcsoportot valamely más sav, általában a szénsav valamely származékával, például savkloridjával reagáltatjuk. A vegyes anhidridek előállításához savkloridként használhatunk például klórhangyasav-etil-észtert, klórhangyasav-fenil-észtert, klórhangyasav-szekunder-butil-észtert, klórhangyasav-izobutil-észtert, pivaloil-kloridot vagy más hasonlókat. Előnyösen klórhangyasav-izobutil-észtert alkalmazunk. Egy másik módszer szerint a kapcsolási reakcióhoz úgy aktiváljuk a karboxilcsoportot, hogy valamely aktív észterré alakítjuk. Ilyen aktív észterek például a 2,4,5-triklór-fenil-észter, a pentaklór-fenil-észter, a p-nitro-fenil-észter és más hasonló észterek. Egy további alkalmazható kapcsolási módszer a jól ismert azidos kapcsolási módszer. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az I általános képletű vegyületek előállítása során a szabad karboxilcsoportokat N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) aktiváljuk a kapcsoláshoz. Ezt az aktiválást és kapcsolást úgy végezzük, hogy a kapcsolni kívánt aminosav vagy peptidfragmens menynyiségével molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és az átalakítást 1-hidroxi-benzotriazol (HBT) molárisán azonos mennyiségének jelenlétében végezzük. Az 1-hidroxi-benzotriazol segítségével visszaszoríthatjuk a nem-kívánatos mellékreakciókat; így a racemizációt is. Az I általános képletű vegyületek előállításának bizonyos fázisaiban le kell hasítanunk a védőcsoportokat. Egy átlagosan képzett peptidkémikus könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azon csoportokat, amelyek egymással összeférhetők olyan értelemben, hogy az adott aminosavon vagy peptidfragmensen levő egy vagy több védőcsoportot (de nem az összesei) szelektíven le lehessen hasítani. Ezek a módszerek a peptidkémiában jól ismertek. A védőcsoportok szelektív lehasításának módszereit az irodalom részletesen ismerteti, lásd például Schröder és Lübke, The peptides (A peptidek), I. kötet, Academic Press, New York (1965), és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
