186328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagypontosságő, képfelbontócsöves területmérésre és elrendezés az eljárás foganatosítására
3 186328 4 Eljárás és elrendezés nagypontosságú képfelbontócsöves területmérőhöz, amely területmérő eljárás előnyösen alkalmazható a konfekcióiparban, különösen papír szabásminták, szőrmés és egyéb bőrök, valamint kötött, szövött és más, tetszőleges síkbeli idomok területének meghatározására és összehasonlító mérésére. A területmérő eljárást megvalósító elrendezés statisztikai módszerekkel értékeli ki a mérési eredményt, és nagypontosságú, gyors működése révén automatizálható, pl. a mérés futószalagon is elvégezhető. A legáltalánosabban ismert területmérő eljárás a négyzethálós vizuális területbecslési eljárás, amelynek lényege, hogy a mérendő síkidomot 1 dmxl dm beosztású rácsozatra fektetjük és a letakart négyzeteket összeszámoljuk. A négyzethálós vizuális területbecslési eljárás hátránya, hogy az 1 dm2-es alapegység relatíve nagy, továbbá a személyes (szubjektív) hibára igen érzékeny. Az ilyen becslés hibája kb. ± 15%, ami igen nagy. Az eddig ismert mechanikus szerkezetet alkalmazó területmérő eljárások egyik fajtája a tapogatócsúcsos területmérő eljárás, ahol a mérendő síkidomon adott felületű hengerpalástot gördítünk végig, illetve a mérendő síkidom szalad el a hengerpalást előtt úgy, hogy a hengerpalásttal érintkezik. Ezen a hengerpaláston coll x coll méretű érzékelő kvadrátokat létesítünk, amelyek geometriai közepébe mechanikus tapogatócsúcsokat helyezünk. A mérendő síkidomot a hengerpaláston végigvezetjük és eközben a síkidom a hozzá illeszkedő tapogatócsúcsot benyomja. Az így elmozdított tapogatócsúcsok számát mechanikus közvetítéssel jelezzük ki. A tapogatócsúcsos területmérő eljárás általános hibája, hogy a mérendő síkidom minden egyes kvadrátjával mechanikus kapcsolatot kell létesíteni. A mérési tartomány az érzékelő kvadrátokkal ellátott hengerek) adott szélességi mérete miatt fix értékű. Az eljárás mérésé hibája erősen függ a mért terület nagyságától, pl.: 1600 coll2 terület esetén ±2%, míg 160 coll2 terület esetén ± 15%. Az ismert mechanikus szerkezetű területmérő eljárások másik fajtája a mechanikus planiméteres területmérő eljárás. E területmérő eljárás lényege, hogy a kiterített mérendő síkidom kerületén mechanikus planiméter mérőcsúcsát vezetjük körbe, és a mért terület mérőszámát a planiméter kijelzőjéről olvassuk le. A mechanikus planiméteres területmérő eljárás hátránya, hogy a mérőcsúcs végigvezetése az adott síkidom határán csak emberi közreműködéssel lehetséges, és ezért a mérési eljárás hosszadalmas és szubjektív hibával rendelkezik. Az eljárás mérési hibája — az előbb említett szubjektív hibán túl — további ± 1%. További ismert területmérő eljárás a fényérzékelős elektromechanikus területmérő eljárás, amelynek lényege, hogy a mérendő síkidomot átlátszó vagy nem átlátszó tárgyasztalra helyezzük, és áteső vagy visszaverődő fénysugár sort alkalmazunk. A mérendő síkidom fölött és/vagy alatt kézzel vagy gépi úton mozgatott hidat vezetünk végig, amely hídba építjük be a fényforrássort és az érzékelő- (fotodióda v. fototranzisztor) sort. Az eljárás hibája, hogy a tárgyasztal és a mozgatott híd geometriája a felépítésből eredően adott, és ezért a mérési tartomány korlátozott. A mozgatott híd alternáló mozgása miatt a mérési idő hosszú, továbbá az alkalmazott fotoérzékelők érzékenysége idővel változik, ezért a rendszer állandó karbantartást (beszabályozást) igényel, és erre az időre kiesik a termelésből. A fényérzékelős elektromechanikus területmérő eljárás hibája szintén erősen függ a mérendő síkidom nagyságától. A szakirodalom tanúsága szerint ismert még az elektromechanikus, forgóoptikás fotocellás területmérő eljárás, amely a Ruhaipari Kézikönyv (Műszaki Kiadó 1979) 55. oldalán van ismertetve. Az itt bemutatott eljárás és az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés hátránya, hogy működése lassú, a kényes forgóoptikai rendszer állandó karbantartást és beállítást igényel. A közölt eljárás és gépi berendezés a gyakorlatban nem terjedt el. A találmány szerinti nagypontosságú képfelbontócsöves területmérő eljárás létrehozásánál az eddig ismertetett eljárások hibáinak kiküszöbölését tűztük ki célul. A találmány szerinti területmérő eljárás az alábbi felismerésrendszeren alapszik: — a tárgyasztal, az objektív és a képfelbontó cső beállításával vagy cseréjével a mérési tartományt változtatjuk, — a mérendő síkidom körvonalának elhatárolására elkülönítő jelölést hozunk létre, — a mérési pontosság fokozására több mérés eredményét statisztikai módszerekkel dolgozzuk fel, — a reprodukáló képesség fokozására a mérendő síkidomokhoz képest a mérési tartományt elektronikus úton transzformáljuk, azaz tükrözzük, elforgatjuk, vagy ezek kombinációit alkalmazzuk és a mérést újra elvégezzük, — az elhatárolt mérendő síkidomot elektronikus úton tetszőleges léptékben és archiválható (mesterrajz, fénykép, mágneses memória) módon tároljuk és/vagy megjelenítjük, illetve sokszorosítjuk, végül — a mérési folyamat végeztével a tárgyasztal vezérlésére parancsot adunk, és ezzel automatizált mérési folyamatot valósítunk meg. A találmány szerinti területmérő eljárás az alábbi intézkedésekből áll: Az 1 tárgyasztalon elhelyezzük az ismert területű 2 mérendő síkidomot, és ezzel hitelesítést, kalibrációt végzünk, amely során először a 8 megjelenítő és/vagy kijelző egységen látható kép alapján beállítjuk a kívánt mérési tartományt és a képélességet. Ezután a 12 adatbeadó egységgel megadjuk és tároljuk az ismert területű síkidom területének mérőszámát az 5 feldolgozó egység számára. Ezután megindítjuk a hitelesítési folyamatot, amely során az 5 feldolgozó egység révén ellenőrizzük, hogy az ismert területű 2 mérendő síkidom teljes terjedelmével a beállított mérési tartományon belül helyezkedik-e el. Ha az ellenőrzés során az ismert területű 2 mérendő síkidom érinti vagy meghaladja a beállított mérési tartomány szélét, akkor az 5 feldolgozó egységgel leállítjuk a hitelesítési folyamatot, és egyidejűleg a 6 figyelmeztető, riasztó egységgel jelzést adunk. Ha az előbbi riasztás nem áll fenn, akkor a továbbiakban az 5 feldolgozó egységgel az ismert területű 2 mérendő síkidom területével arányos, statisztikai módszerekkel kiértékelt mérőszámot képezünk és ezt az 5 feldolgozó egységben a hiteles terület mérőszámaként tároljuk, és ezzel a hitelesítést befejeztük. Ezek után már a mérési tartomány és a képélesség beállítása nélkül egyenkénti vagy sorozatos méréseket végzünk az alábbiak szerint. A mérési folyamat első 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
