186320. lajstromszámú szabadalom • Berendezés pénz- és emlékérmék eszmei értéktől, különösen fizetőeszköz funkciójától való megfosztásához

3 186320 4 A találmány olyan berendezésre vonatkozik, amellyel pénz- és emlékérmék foszthatok meg eszmei értéküktől, illetve fizetőeszköz funkció­juktól. Mint ismeretes a megkopott pénzérméket a bankok kivonják a forgalomból, majd megsem­misítik. Ugyanígy a túl nagy darabszámban ki­bocsátott emlékérmék egy részét is meg szokták semmisíteni, hogy ezzel a megmaradók értékét növeljék. A megsemmisítés mindkét esetben úgy törté­nik, hogy az összegyűjtött érméket a bankból átszállítják egy fémöntödébe és ott hivatalos el­járás keretében beolvasztják. Bár maga a beolvasztás kétségtelenül eredmé­nyes, a vele járó hivatalos eljárás nagyon komp­likált és veszélyes, a szállítás ugyanis bűncse­lekményekre ad lehetőséget. Ismeretes a 170.290 sz. magyar szabadalmi le­írásból egy olyan berendezés tárcsaalakú tár­gyak (tehát érmék, ill. érmek) válogatására és osztályozására, ahol a függőleges síkhoz képest ferde, célszerűen előredőlt síkban elhelyezett, több törtvonalúan elrendezett zárt vagy egyol­dalúan nyitott csatorna alakú szakaszokból álló vezetőpálya van, amely előválogatóval, azonosí­tó szakasszal rendelkezik. Az azonosító szakasz vagy mérőcella végén gátszerkezet van. A pálya alsó részén terelő- kidobószerkezet vagy osztá­lyozó van. Az azonosító szakasz a vezető csator­na egyik szakaszán, annak két szélesebb oldalán elhelyezett állandóan rezgési állapotban levő hangolható oszcillátor kondenzátort képező ka­­pacitív elem van egyberendelve és ehhez továb­bi rezgőkörök, továbbá kimeneti logikai áram­körök vannak rendelve, amelyeknek egyik be­meneté a kiszolgáló berendezés visszajelző áramköréhez csatlakozik. Ez a berendezés elsősorban a fent körülírt tárcsaalakú pálya válogatására és osztályozásá­ra szolgál, az adagoló készülékhez csatlakozó ér­mevezeték kijelző egységekhez csatlakozik, a ki­jelzés csupán az esetleges érmehibákat jelzi, a hibás — és különösen forgalombahozatalt nem gátló hibákkal, kopásokkal rendelkező — érmék funkcióinak megfosztását végző eszközökkel nem rendelkezik. Fenti elven több műszaki megoldás ismeretes, így pl. az 1.449.277 sz. NSZK leírás, ahol tapin­tó érintkezős, valamint fotocellás érzékelő esz­közök vannak elrendezve. Más fejlesztési tendenciát képeznek a 1.449.114 és az 1.474.801 sz. NSZK szabadalmi leírások, ahol az általában rezgőkörrel összekap­csolt egy vagy több indukciós tekercs elhango­­lása kerül érzékelésre vagy pedig a csatolási té­nyező megváltozása kerül rögzítő jelként érzé­kelésre. Ezek a berendezések igen bonyolult elektro­mos, ill. elektronikus vezérlő és érzékelő eszkö­zökkel rendelkeznek, de mindezek ellenére a for­galomból kivonandó érmék megsemmisítését nem képesek elvégezni, mivel bonyolult felépí­tésük csak az érzékelést teszik lehetővé. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan műszaki megoldást hozzunk létre, ahol a hibásnak minősített érméket már a minősítés he­lyén használati értéküktől megfosszuk, így az érvényes értékű érmék használatát kiküszöböl­jük, hogy ennek révén a bankból már csak olyan érméket kelljen elszállítani, amelyeknek csak hulladékértéke van. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy az érmék eszmei értéküktől vagy fizető­­eszköz funkciójuktól úgy is megfoszthatok, hogy a?. érméket roncsoljuk, vagy legalább helyre­hozhatatlanul deformáljuk Ez sokféleképpen hajtható végre, pl. sajtolással, lyukasztással, da­rabolással, ezek azonban jelentős deformációs munkát igényelnek, és így a szerszámfelhaszná­lás is jelentős. Ügy találtuk, hogy a deformáció olyan berendezéssel hajtható végre, amely hen­gerléssel deformálja az érmeket. A találmány berendezésre vonatkozik, pénz- és emlékérmék eszmei értéktől, különösen fize­tőeszköz funkciójuktól való megfosztásához, amelynek önmagában ismert adagoló készüléke és ehhez csatlakozó érmevezetéke van, ennek a másik végénél két, egymással szemben forgó hengere van, a hengerek külső átmérője össze­ge felének és tengelytávjuknak a különbsége kisebb, mint az adott érme vastagsága, és leg­alább az egyik henger össze van kapcsolva egy meghajtó berendezéssel. A találmány szerinti berendezés másik elő­nyös kiviteli alakjánál legalább az egyik henger tengelye oldhatóan van rögzítve és előnyösen egy hézagbeállító-készülékkel van összekapcsol­va. A találmány egy kiviteli példa kapcsán a mel­lekéit rajzok segítségével ismerhető meg, ahol az 1. ábra a berendezés oldalnézetben, a 2. ábra sima hengerpárt, a 3. ábra fogaskerékpárt mutat. Az 1. ábrán látható berendezés la, lb henge­re a 2 gépállványban van csapágyazva oly mó­don, hogy az lb henger fixen van rögzítve, az la henger önmagával párhuzamosan elmozdít­ható. Helyzete a 3 hézagbeállító-készülékkel sza­bályozható a 4 kézikerék segítségével. Az la, lb hengerek tengelye egymással párhuzamos. A 2 gépállvány aljában van elhelyezve az 5 meghajtóberendezés, amely az ábrán nem jel­zett áttételen keresztül az lb hengert hajtja meg. Az 5 meghajtó berendezés energiaforrása a 6 villanymotor. A 2 gépállvány tetején (így 7 adagoló készü­lék van, amely egy — az érmeszámlálóknál jól bevált — rázóadagoló. A 7 adagoló készülékhez egy 8 érmevezeték csatlakozik, amelynek másik vége az la; lb hengerek közé nyúlik. A berendezés mellé egy 10 surrantóval ren­delkező 9 elevátor van építve, amelynek felső vége a 7 adagoló készülék fölé nyúlik. Az la, lb hengerek alatt egy 11 hulladékve­zeték van, amely alá a 12 konténer helyezhető el. Az la, lb hengerek beállítása a 2. ábrán lát­ható. Az la, lb hengerek között „4” hézag meg­egyezik az la, lb hengerek Da, Db külső átmérő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom