186311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés színek világosságának összehasonlításos mérésére

5 186311 6 Sőt ezen túlmenően, az ezen arány és a másik — azaz a fekete referenciáról és a színes referenciá­ról reflektált fénynyalábok intenzitásának ará­nya — közötti különbség képzése révén külön­böző parazita fénysugarak hatása is kiküszöböl­hető. Ilyen parazita fénysugárnak tekintendő az olyan fény, amely nem a mintáról, hanem vala­mi másról verődik vissza. Amennyiben a szín világosságát grafikusan ordinátaként ábrázoljuk, a találmány szerinti eljárással nyert értéket pedig abszcisszaként, akkor emelkedő egyenes vonalat kapunk, amely­nek meredekségét úgy változtathatjuk meg, ha az első arányt egy első konstanssal elektroniku­san megszorozzuk, kezdőpontját pedig a máso­dik aránynak egy második konstanssal való elektronikus szorzása révén tolhatjuk el. Ha egyszer ennek az egyenesnek a meredékségét és a kezdőpontját rögzítjük, akkor a későbbiekben a mérések során a kezdőpont nem változik. A fentiekben említett okok következtében beálló bármely eltérés minden mérési ciklusban kom­penzálódik és hatása kiküszöbölődik. Ennek kö­vetkeztében elmondható, hogy minden egyes mérési ciklusban automatikus kalibrálás és nul­lázás történik, mégpedig a fekete referenciával és legalább egy színes referenciával való össze­hasonlítás révén. A találmány szerint előnyös két hasonló színű referencia alkalmazása, amelyeknek világossága ismert, mégpedig az egyiké közepes, a másiké pedig nagy. Ilyenkor egyrészt a mintáról és a vi­lágosabb színes referenciáról reflektált fénynya­lábok intenzitásának arányát, másrészt a fekete referenciáról és a közepesen világos színes refe­renciáról reflektált fénysugarak intenzitásának arányát határozzuk meg. Ezen megoldásnak az az eredménye, hogy még jobban befolyásolha­tó a minta színének világossága és a találmány szerinti eljárás révén nyert mérőszám közötti egyenes arányosság. A valóságban a vonatkozó paraméterek jobban kézben tarthatók és feldol­gozásuk pontosabbá válik, aminek következté­ben a fentebb említett egyenes meredekség pon­tosabban beállítható, ha az nagy világosságú színes minta alapján történik. (A világosabb szí­nes referencia az egyenes végénél helyezkedik el.) Az egyenes kezdőpontjának helyzete is pon­tosabbá válik, ha közepes világosságú színes re­ferencia figyelembe vételével állítjuk be (az egyenes alsó részén található). A találmány szerinti eljárás előnyös fogana­­tosítási módjánál és ennek mgfelelően a beren­dezés előnyös kiviteli alakjánál szaggatott fény­sugarat alkalmaznak a megvilágításra. A szag­gatás előírt frekvenciával történik és a fényér­zékelés eredményeként kapott elektromos je­lekből azokat a jeleket, amelyeknek frekven­ciája eltér a szaggatás! frekvenciától, kiszűrjük. Ez az intézkedés különösen külső eredetű para­zita jelek kiküszöbölésére alkalmas. Ilyen pél­dául a természetes környezeti fény (amely ál­landó intenzitású összetevő), avagy mesterséges környezeti fény (amelynek intenzitása a hálóza­ti frekvencia kétszeresével változik). A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesebben, amelyen a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés ol­­tíalmetszete, a 2. ábra megvilágító tárcsát, a 3. ábra szinkronizáló tárcsát, a 4. ábra fényszaggató tárcsát mutat felülné­­zetben, az 5. ábra az elektronikus összehasonlító és különbségképző áramkörök blokkdiagramját tünteti fel. Az 1. ábrán vázlatosan bemutatott találmány szerinti berendezés fényzáró 1 készülékházában 2 fényforrás, 3 száloptikából és 4 fényelosztóból álló optikai szerkezet 5 fényérzékelő, és megvi­lágító 6 tárcsa van. Az 1. ábra szerinti beren­dezés 1 készülékházában, továbbá fényszaggató 8 tárcsa és pl. járulékos 10 fényforrásból, szink­ronizáló 9 tárcsából, valamint járulékos 11 fény­­érzékelőből kialakított szinkronizáló szerkezete van. A berendezés elektronikus részének erősítő 12 egysége van, amely az 1 készülékházon belül van elrendezve, kívül pedig 13 demodulátora, két összehasonlító 14, 15 egysége, különbség­képző 16 egysége, kijelző 17 egysége, szinkroni­záló 18 egysége és szabályozó 19 egysége van. A berendezés a következőképp működik. A 2 fényforrásról — amely pl. halogén lámpa is le­het— a fényt a 3 száloptika a körkörös 4 fény­elosztóra vezeti, amely kúpos fénynyalábot ala­kít ki, de legalábbis olyat, amelynek összetar­tó 20, 21 fénysugarai vannak, vagyis vannak olyan sugarai, amelyek ugyanazon kúpnak az alkotóival egybeesnek. A mérendő felületekről, vagyis a 22 mintáról és a 6 tárcsáról (25—27 re­ferenciák a 2. ábrán) reflektált fénynyalábot az 5 fényérzékelő detektálja, amely például szilí­cium fényelem és a 4 fényelosztóval koncentri­kusan van elrendezve. Az 5 fényérzékelő előtt 84 rács van, amely leárnyékolja azokat a fény­sugarakat, amelyek nem a mérendő felületről jönnek. A 2. ábra forgatható 6 tárcsaként kialakított megvilágító eszközt mutat, amelynek 24 nyitott szektora, további szektorain fekete 25 referen­cia és két hasonló színű szektora, azaz közepesen és nagyon világos színes 26, illetve 27 referen­cia van. A forgatható 6 tárcsa 7 tengelyre van erősítve, amely 28 motorral van hajtókapcsolat­ban. A 28 motor forgási sebessége fordulat/má­­sodpercben kifejezve a mérési frekvenciát ad­ja meg Hertz egységben. Amikor a 24 nyitott szektor 23 ablak felett halad el, a fényt a 22 minta reflektálja. A fényt ezután a fekete 25 referencia, majd színes 26, 27 referenciák ref­lektálják, amint a vonatkozó szektorok egymás után elhaladnak a 23 ablak és az 5 fényérzékelő között. A mérési frekvencia például mintegy 1 Hertz értékű lehet. A fordulatszámot szinkroni­záló szerkezet szabályozza. A 3. ábra a szinkronizáló szerkezet egy lehet­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom