186217. lajstromszámú szabadalom • Gördülő jászol kérődző állatoknak a tömegtakarmány tárolóhalmazából történő közvetlen etetésére

186217 A találmány kérődző állatoknak a tömegtakar­mány nagyobb, pl. éves mennyiségét tartalmazó, cél­szerűen szalmával borított tárolóhalmazából (kazalsi­lóból, eltávolítható falú falközi silóból) történő köz­vetlen etetését szolgáló gördülő jászolra vonatkozik. A betakarítás, szállítás, raktározás, manipulálás, kiosztás, etetés műveletei terén már bevált módon gé­pesített abraketetéssel szemben az újabban előtérbe került, gazdaságosabb tömegtakarmány-etetésnek még több megoldandó kérdése van. Ez a tömegtakar­mány szilázsból, szenázsból, szénából, takarmány­szalmából, répaszeletből, kukoricaszárból, leveles ré­pafejből és hasonlókból állhat. E tömegtakarmány etetését kezdetben sok külön­­külön munkafázis sorozatával oldották meg, mint amilyenek a kitárolás, felrakás, takarmányosba szállí­tás, lerakás, manipulálás, újabb felrakás, beszállítás, kiosztás. A műveletek egyszerűsítését célozza az ún. Taurina rendszer. Ezt zárt területen, kötetlen állattartásnál al­kalmazhatják és lényege, hogy a tömegtakarmány nagyobb pl. éves mennyisége a fedett, zárt területen falközi silóban van tárolva, amely siló két végén sík­ban rácsozott határolóidom csúszhat a két oldali fal tetejére támaszkodó görgőkön. Az állatok fejükkel a rácsozott határolóidom rácsozatán keresztülnyúlva közvetlenül téphetik ki a takarmányt s ehetik még; ahogy fogy a takarmány, úgy csúszik utána a határo­lóidom. Az ilyen berendezésnek azonban megvan az a hát­ránya, hogy a falközi silónak két végén, ahol az etetés történhetik, viszonylag kis felülete van s ezeken sok állat nem fér el egyszerre; az állatok a fal tetején to­vábbgördülő görgőket egyenlőtlenül nyomják s ezért a határolóidom elferdül, a görgők vagy megszorulnak a falon, vagy lecsúsznak a falról. Hasonló jelenségek lépnek fel az ugyancsak falközi silóknál kísérletképpen alkalmazott, acélcsőkarámok­nak elnevezett függesztett acélcső jászolok, a talpon­­csúszó etetőjászlak, elektromos kizáró pásztorok stb. esetében is. E hátrányok miatt sokfelé azt a megoldást alkal­mazták, amelynél a fedett zárt területen kívül külön etetőjászlakat építettek s az etetés idejére az állatokat ide engedték ki. Ez a módszer meglehetősen munka­­igényes volt: minden etetéshez ki kellett adagolni a ta­karmányt a jászlakba. A jelen találmány célja e hátrányok kiküszöbölésé­vel olyan megoldást létesíteni, amelynél az állatok nagyobb számban közelíthetik meg a hosszabb időre, pl. éves időre kiszámított tömegtakarmány tárolóhal­mazát s amelynél a közvetlen etetés közben a szabá­lyozó jászol önműködően követi az etetés következté­ben fogyó tárolóhalmaz beljebb kerüld szélét s amely egyben kényszeríti az állatokat a teljes, különbözően kedvelt összetevőjű anyagok feletetésére anélkül, hogy az etetés után jelentős betaposott takarmány­anyag veszne kárba. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ez akkor valósítható meg, ha a jászlat nagyobb átmérőjű gördülő felületekkel ellátva olyan rácsos testből álló gördülő jászolként képezzük ki, amelynek mélységé­vel (átmérőjével) szabályozhatjuk, hogy az etetendő állat rajta átnyúlva elérje a takarmányhalmazt, vagy éppen ne érje el és ehelyett csak a jászolba kiadagolt takarmányt fogyaszthassa el. Ezesetben a tömegtakarmányt nem kell többé fal­közi silóban tárolni, hanem hosszabb időre szóló pl. éves mennyiséget oldalt is hozzáférhető halmazba le­het rakni s akár a fedett zárt területben pl. istállóban, akár külső nyitott terület pl. karámban, — célszerűen külön fedéllel ellátva — elhelyezni. Ennek megfelelően a találmány szerinti szerkezet — 1 a gördülő jászol — lényege, hogy az állatok felső evő­szintjéig számított méretnek megfelelő, pl. átlagos termetű szarvasmarháknál 90 vagy 110 cm átmérőjű, legalább kétoldalt gördülő, pl. kerékként kiképzett köridomból és ezeket összekötő, az állatok fejét befo- 1 gadó mérettávolságban, pl. ugyancsak átlagos terme­tű szarvasmarháknál 45—55 cm-re elrendezett, alko­tóirányú hosszrudakból összetett hengerrácsozatból áll. Az etetés közben kihagyott — pl. az állat által ke­­■'; ' vésbé kedvelt összetevőből álló — takarmánymarad­vány összegyűjtésére szolgál a szerkezetnek az a kivi­teli alakja, amely a fentieken kívül két köridom ke­rékagyához csuklósán csatlakoztatott, vonókarokból és ezeket a végükön összekötő, a talajra élével neheze­dő kaparólécből álló gyűjtőkészülékkel van ellátva. Ha különösen nagyszámú állat etetését kell egyidő­­ben végeznünk s ennek megfelelő hosszúságú a tö­megtakarmány tárolóhalmaza, akkor a fentiekben le­írt szerkezetet azonos tengelyvonalban történő össze­­-;i kapcsolás által megtöbbszörözhetjük. A fentiekben említett 90 vagy 110 cm átmérőjű átla­gos termetű szarvasmarhákra lehet érvényes; mégpe­dig a kisebb, 90 cm átmérőjű gördülő jászlat alkal­mazhatjuk, ha azt kívánjuk, hogy az állat átnyúlhas­son rajta és maga válassza meg az elfogyasztandó ta­karmány mennyiségét míg a nagyobb, 110 cm átmérő­jű gördülő jászlat akkor, ha magunk kívánjuk ebbe a gördülő jászolba a kimért mennyiséget beadagolni. A nagyobb, — pl. 110 cm — átmérőjű gördülő jászolon ugyanis az átlagos termetű szarvasmarha nem tud már átnyúlni és csak a jászolba beadagolt takarmányt ké­pes elfogyasztani. A példa csak az átlagos termetű szarvasmarhára vonatkozik; nagyobb termetű állat — pl. nagyobb fajtájú szarvasmarha — vagy kisebb ter­metű állat — pl. növendék marha, kecske stb. — ese­tén a méretek hozzájuk igazodnak. így az átmérő mé­retek mintegy 50—150 cm között változhatnak s en­nek megfelelően változhatnak az alkotóirányú hossz­­rudak egymástól való távolsága is, mintegy 25—80 cm között. A következőkben találmányunkat annak egy példa­képpen! kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is megmagya­rázzuk. Az ábra egy egyetlen tagból álló gördülő jászolt távlati képben mutat be. A gördülő jászol áll a kétoldali kerékként kialakí­tott 1 köridomból, amely az la abroncsból, az lb ke­rékagyból és az le küllőkből van összetéve, valamint az 1 köridomokat összekötő alkotóirányú 2 hosszru­dakból. Az 1 köridőm átmérője a jelen esetben 90 cm, míg a hosszrudak egymástól mért távolsága mintegy 45 cm. A két 1 b kerékagyhoz csuklósán van csatla­koztatva a két 3 vonókar, amelyeket végükön a 4 ka­paróléc köt össze, s amelyek együttesen a gördülő 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom