186198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés félképazonosító jel előállítására összetett szinkronjelből
1 2 186 198 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés félképazonosító jel előállítására a szabványnak minden szempontból megfelelő összetett szinkronjel sorozatból, ameiy kapcsolási elrendezésben két, összetett szinkronjel szorzat bemenetű időmérő áramkör van és az egyik időmérő áramkör félsordetekíorra csatlakozik. Mint ismeretes a televíziós mérőműszerekben segédjelek előállítására gyakran alkalmaznak monostabil áramköröket tartalmazó olyan kapcsolásokat, amelyek félképazonosítót is szolgáltatnak. Más eljárásoknál a vizsgált szinkronjel sorozattal PLL segítségével azonos fázisba hozott olyan szinkrongenerátort működtetnek, amelynek belső segédjeleiből félképazonosító jel nyerhető. További ismert eljárás szerint az ún. válogató típusú azonosítóknál azt használják fel, hogy a két félkép közül az egyik egész sorral, míg a másik félsorral végződik. így a kiegyenlítő jelekkel együtt a második félkép végén hat, míg az első félkép végén öt félsor van. Ennek detektálásához le keli választani a félképváltó impulzusokat és számolni kell előtte a félsorokat. A félsorok számlálása helyett az. egész sorokkal szinkronban futó billenőáramkör állapota a félképváltás idején megmutatja, hogy páratlan vagy páros félsor volt-e a félképváltó jel előtt. Az említett ismert eljárások hátránya, hogy a félképazonosítás a félkép kezdete után, általában a félképváltó jel felhasználásával jön létre, rendszerint nem egyetlen impulzus, ahol két külön félképazonosító jel van, ott azok egymáshoz képest eltolt helyzetűek, továbbá a félképazonosító helye és éle nem stabil. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a félképazonosítást nem a képváltás ideje után, hanem korábban az első kiegyenlítő impulzus hátsó élénél végezzük, akkor a jelsorozat pontosan meghatározható helyhez van kötve és a szinkronjel sorozat bármely éle (pl. a félképváltást meghatározó éle), vagy bármely sor, ill. félsor azonosító, ill. kijelölhető anélkül, hogy a teljes képtartományt le kellene tapogatni. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy mérjük a szinkronszintű impulzusok rövidülését valamint az ismétlődési idejük rövidülését és a megrövidülések sorrendjének detektálásával azonosítjuk a félképet. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek az a lényege, hogy a másik időmérő áramkör előkiegyenlítő jeidetektorra van kötve és a féisordetektor valamint az előkiegyenlitő jeldetektor kimenetei félképazonosító tárra csatlakoznak. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük, az 1. ábrán a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy kiviteli példájának blokkvázlatát szemléltetjük, a 2. ábrán a találmány szerinti eljárás során felhasznált és létrejött jelek alakjai láthatók. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésben szinkronjel bemenetű 1 időmérő áramkör 2 félsordetektorra van kötve, míg egy másik szinkronjel bemenetű 3 időmérő áramkör 4 előkiegyenlítöjel detektorra csatlakozik. A 2 féjsordetektor és a 4 előkiegyenlítöjel detektor kimenetei 5 félképazonosító tár bemeneteire vannak kötve. Az 1 időmérő áramkör, a 2 féisordetektor, a másik 3 időmérő áramkör és a 4 kiegyenlítőjel 5 detektor vezérlő bemeneteire 6 vezérlő egység csatlakozik. Az 5 félképazonosító tárnak félképazonosító kimenete egyúttal a kapcsolási elrendezés kimenete. A találmány szerinti eljárás a példaképpeni el- 10 rendezéssel a 2. ábrán követhetően a következőképpen valósítható meg: Logikai szempontból az összetett szinkronjel két logikai szint váltakozásával írható le. Az egyik a szinkron impulzusok L szintje, a másik a soridőhöz 15 tartozó H szint. Mint ismeretes a képszínkron impulzuson befűrészelések valamint előtte és utána kiegyenlítőjelek vannak elhelyezve fél soridő ismétlődéssel. így a félképváltás környezetében az impulzusok ismétlő- 20 dési periódusa felére csökken, azaz a szinkronszintű jelek közti H szint időtartama megrövidül. Mivel a kiegyenlítő jelek keskenyebbek, a képszinkron jel alatti L szintek pedig szélesebbek a szabványos sorszinkrorijeleknél, az L szinten mérhető jelszéles- 25 ségek is változnak. Mindkét szint tartamát mérve és az aktív soroknál mérhető időknél valamivel kisebb komparálási szintet szabva a két szint tartamaiból a 2. ábrán látható ST soridőjel és SZ szinkronidőjel nyerhető. Látható, hogy ST soridőjel 33 minden élét megelőzi vagy követi az SZ szinkronidőjel azonos előjelű éle, de a két él időrendje félképenként váltakozik. Ez lehetőséget ad a félképazonosításra oly módon, hogy az egyik él mint clock felhasználásával a másik szintet egy tárba íratjuk. 35 Ezzel egy a félképre jellemző jelet kapunk, mely minden félképnél az adott éllel meghatározott időpontban vált. A blokkolásra használt él az adott felhasználás függvényében választható meg, általános célra legkedvezőbb SZ szinkronidőjel első ne^ gatív éle, mivel ez mindkét félképen azonos helyen van, mégpedig kedvezően a képkioltási tartomány elején. Ennél a megoldásnál azonban biztosítani kell, hogy SZ szinkronidőjel második lefutása ne okozzon hibás beírást. ‘15 Az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezéssel a találmány szerinti eljárás a következőképpen hajtható végre: A 6 vezérlő egység a szinkronjelsorozat H szintjének megjelenési időtartama alatt engedélyezi a 2 50 féisordetektor működését. A szinkronjel H szint-L szint átmenetekor az I időmérő áramkör jelét a 6 vezérlő egység beírja a 2 félsordetektorba és igy annak kimenetén megjelenik az ST, a soridőjel hosszát jellemző logikai szint. A szinkronjelsorozat 55 L szintjének megjelenési időtartama alatt a vezérlés az eddig nullázott másik 3 időmérő áramkört kapcsolja be, így az előbbivel analóg módon jön létre a 4 előkiegyenlítöjel detektor kimenetén az SZ szinkronidőjel. Ez alatt az időszakasz alatt termé- 60 szetesen az 1 időmérő áramkör van nullázva. Az ST soridőjelet és az SZ szinkronidöjelet az 5 félképazonositó tér jel-, ill. órabemenetére vezetve az 5 félképazonosító tár kimenetén létrejön a félképazonosító jel. 65 Ha az SZ szinkronidőjel az 5 félképazonosító tár 2
