186187. lajstromszámú szabadalom • Térbgeli dúcolat
1 186 187 2 A találmány tárgya térbeli dúcolat talajfelszín aiatt elhelyezkedő, a talajfelszínről lemélyített munkaárkok földfalainak ideiglenes megtámasztására, amely a föld falak mentén elhelyezkedő biztosító elemekkel, valamint az egymással szemben lévő földfalak biztosító elemeit egymáshoz képest kitámasztó stabilizáló tagokkal rendelkezik. A talajfelszín alatt készülő műtárgyak jelentős részénél - a talaj adottságoktól és a műtárgy mélységbeli elhelyezkedésétől függően - szükség van a kiemelt talajrészek mentén a megmaradó termett talaj megtámasztására. Ez legtöbbször a termett talaj „falának” ideiglenes megtámasztásával történik. Különösképpen jellemzőnek tekinthető ez a módszer a talajfelszín alatti vonalas műtárgyak, pl. csővezetékek számára kiemelt ún. munkaárkok esetében. A viszonylag nem nagy szélességű munkaárkok falait azoknak egymáshoz való kölcsönös kitámasztásával szokták dacolni. Az idők folyamán a munkaárkok dúcolásának számos módszere fejlődött ki. A legutóbbi évtizedekben terjedtek el azok a fejlettebbnek tekintett nagytáblás és térelemes dúcolatok, amelyek a dúcolat beépítését és eltávolítását a hagyományos faanyagú dúeolatokhoz képest egyszerűsíti és egyben „iparosíthatóvá” teszik. Az ismert korszerű dúcolatoknak egy sajátságos megoldása ismerhető meg a 159 026 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból. A termett talaj megtámasztására térbeli rácsozat szolgál, amely táblaként kialakított síkelemeket szorít a munkaárok belső tere felől a stabilizálandó földfalakhoz. A szerkezeti kialakítás sok jó gondolatot tartalmaz, bonyolultsága miatt azonban nem tudott elterjedni. Ehhez járul az a körülmény, hogy több művelet végrehajtása árán - fokozatos közelítéssel - lehet csak kívánt helyzetébe beszabályozni. A dúcoló táblák és az azokat megtámasztó térrácsok együttdolgozása is rejt bizonytalanságokat. Az utóbbi szempontból és a beszabályozhatóság egyszerűbb volta miatt kedvezőbbnek tartják a 165 560 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található ugyancsak térbeli kialakítású dúcolaíot. Az egymással szomszédos a földfalat megtámasztó ún. biztosító elemek vezető sínek útján kapcsolódnak egymáshoz. Ezért elhelyezésük során azok peremeit szabatosan össze kell illeszteni, ma jd gondos vezetéssel egymásba ereszteni. Ez a művelet lassú és nehézkes. Maga a térbeli szerkezet nagy teherbírású, de éppen ezért robusztus és bonyolult is. Ennek tudható be - továbbá annak a körülménynek, hogy a szerkezeti kialakítás specialitása folytán a más típusú dúcolatokkal való kombinálhatóság szinte teljesen kizárt -, hogy ez a megoldás sem tudott általánosan elterjedni. Ugyancsak szellemes az a „kettős biztosításéi dúcolat”, amelyet a 2 605 661 lajstromszámú NSZK közzétételi irat tartalmaz. Ennél a dúcolási módnál a részekből összeállított táblaegyüttes egyes tagjait íeleszkópszerűen lehet egymás alá ereszteni. Ennek érdekében a táblasíkok belső oldalán a lefelé továbbítandó lábiatagok számára sajátságos vezclöszcrvek vannak kialakítva. Ugyancsak tartalmaz ez a megoldás is jó gondolatokat, és különleges feladatok megoldására valóban alkalmas. Szerkezeti bonyolultsága és nehézkes kezelhetősége miatt azonban alkalmazása ritkán jön szóba. A fentebb említettek mellett számos további szerkezeti kialakítás is született az elmúlt évtizedekben. Közös sajátosságuk, hogy jobbára táblák, dúcoló tagok és beállító szervek együtteséből vannak összeállítva. Ugyancsak közös jellemzőjük - csakúgy mint a hivatkozott szabadalmi leírásokban szereplő dúcolatoknak -, hogy a munkaárok falai mentén egymással szemben elhelyezkedő táblafelületek síkjai egymással párhuzamosak és ezért a süllyesztés során törvényszerűen beszorulnak. Az ilyen „állandóan párhuzamos síkú” tábláknak azonban a visszanyerése is nehézkes és bonyolult. A belülről történő megtámasztás ugyanis a táblákat kisebb-nagyobb szögelfordulásra kényszeríti, és ezért beépített helyzetükben óhatatlanul befeszülnek. A találmány célja olyan térbeli dúcolat kifejlesztése, amely megőrzi a korábban már ismert megoldások jó tulajdonságait, kiküszöböli azonban egyrészt azok bonyolultságát, másrészt az elhelyezés és a visszanyerés nehézségeit A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a táblák szögelforduiásának jelensége, amely eddig nehézséget okozott, voltaképpen a kívánt cél érdekében ki is használható, és így mód van a beépítés és visszanyerés nagyfokú megkönnyítésére. Más szóval kifejezve: „a szükségből erényt kovácsolunk" azáltal, hogy szándékoltan olyan szögelfordulásokat idézünk elő, amelyeknél a szemben lévő táblaelemek lesüllyesztéskor talpaiknál széttartanak, visszanyeréskor pedig egymás felé közelítve összetartanak. Ez egyfelől annyit jelent, hegy a táblák és a megtámasztott földfal között csökken a súrlódás, ami a mozgatást megkönnyíti, másrészt, hogy a visszanyerést még a megtámasztott talaj által kifejtett földnyomás is segíti. A felismeréshez tartozik az is, hogy a nagytáblás térelemes dúcolatokal voltaképpen „fordított zsaluzatoknak” lehet tekinteni. A zsaluzatok - mint köztudott - az általában képlékeny utószilárduló anyagok ideiglenes megtámasztására szolgálnak, míg a dúcolatnak a meglévő földfalak között kell valamely munkateret szabadon tarianiok. Az említett gondolatmenetből adódott, hogy a beton és vasbeton szerkezetek előállítására használt, valamilyen okból már elhasználódott és eredeti szerepének betöltésére meg nem felelő zsalutábiákat igen jól lehet hasznosítani dúcolattáblákként. így az igényesebb tevékenység szempontjából már kiselejtezett szerkezeti elemeket újból hasznosítani lehet, mégpedig sokszorosan megismételhető beépítéssel és visszanyeréssel. Ez. azért is lehetséges, mert a nagytáblás fémzsaluzatok teherbírása és méretei az. esetek többségében megegyezik a nagytáblás dúcolatokéval. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti térbeli dúcolat talajfelszín alatt elhelyezkedő, a talajfelszínről lemélyített munkaárkok földfalainak ideiglenes megtámasztására - amely a földfa- Uik mentén elhelyezkedő biztosító elemekkel, valamint az. egymással szemben lévő földfalak biztositó elemeit egymáshoz képest kitámasztó stabilizáló tagokkal rendelkezik - oly módon van kialakítva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
