186187. lajstromszámú szabadalom • Térbgeli dúcolat

1 186 187 2 A találmány tárgya térbeli dúcolat talajfelszín aiatt elhelyezkedő, a talajfelszínről lemélyített munkaárkok földfalainak ideiglenes megtámasztá­sára, amely a föld falak mentén elhelyezkedő bizto­sító elemekkel, valamint az egymással szemben lévő földfalak biztosító elemeit egymáshoz képest kitá­masztó stabilizáló tagokkal rendelkezik. A talajfelszín alatt készülő műtárgyak jelentős részénél - a talaj adottságoktól és a műtárgy mély­ségbeli elhelyezkedésétől függően - szükség van a kiemelt talajrészek mentén a megmaradó termett talaj megtámasztására. Ez legtöbbször a termett talaj „falának” ideiglenes megtámasztásával törté­nik. Különösképpen jellemzőnek tekinthető ez a módszer a talajfelszín alatti vonalas műtárgyak, pl. csővezetékek számára kiemelt ún. munkaárkok esetében. A viszonylag nem nagy szélességű munkaárkok falait azoknak egymáshoz való kölcsönös kitá­masztásával szokták dacolni. Az idők folyamán a munkaárkok dúcolásának számos módszere fejlő­dött ki. A legutóbbi évtizedekben terjedtek el azok a fejlettebbnek tekintett nagytáblás és térelemes dúcolatok, amelyek a dúcolat beépítését és eltávolí­tását a hagyományos faanyagú dúeolatokhoz ké­pest egyszerűsíti és egyben „iparosíthatóvá” teszik. Az ismert korszerű dúcolatoknak egy sajátságos megoldása ismerhető meg a 159 026 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból. A termett talaj meg­támasztására térbeli rácsozat szolgál, amely tábla­ként kialakított síkelemeket szorít a munkaárok belső tere felől a stabilizálandó földfalakhoz. A szerkezeti kialakítás sok jó gondolatot tartalmaz, bonyolultsága miatt azonban nem tudott elterjed­ni. Ehhez járul az a körülmény, hogy több művelet végrehajtása árán - fokozatos közelítéssel - lehet csak kívánt helyzetébe beszabályozni. A dúcoló táblák és az azokat megtámasztó térrácsok együtt­dolgozása is rejt bizonytalanságokat. Az utóbbi szempontból és a beszabályozhatóság egyszerűbb volta miatt kedvezőbbnek tartják a 165 560 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás­ban található ugyancsak térbeli kialakítású dúcola­­íot. Az egymással szomszédos a földfalat megtá­masztó ún. biztosító elemek vezető sínek útján kap­csolódnak egymáshoz. Ezért elhelyezésük során azok peremeit szabatosan össze kell illeszteni, ma jd gondos vezetéssel egymásba ereszteni. Ez a művelet lassú és nehézkes. Maga a térbeli szerkezet nagy teherbírású, de éppen ezért robusztus és bonyolult is. Ennek tudható be - továbbá annak a körül­ménynek, hogy a szerkezeti kialakítás specialitása folytán a más típusú dúcolatokkal való kombinál­hatóság szinte teljesen kizárt -, hogy ez a megoldás sem tudott általánosan elterjedni. Ugyancsak szellemes az a „kettős biztosításéi dú­colat”, amelyet a 2 605 661 lajstromszámú NSZK közzétételi irat tartalmaz. Ennél a dúcolási módnál a részekből összeállított táblaegyüttes egyes tagjait íeleszkópszerűen lehet egymás alá ereszteni. Ennek érdekében a táblasíkok belső oldalán a lefelé továb­bítandó lábiatagok számára sajátságos vezclöszcr­­vek vannak kialakítva. Ugyancsak tartalmaz ez a megoldás is jó gondolatokat, és különleges felada­tok megoldására valóban alkalmas. Szerkezeti bo­nyolultsága és nehézkes kezelhetősége miatt azon­ban alkalmazása ritkán jön szóba. A fentebb említettek mellett számos további szerkezeti kialakítás is született az elmúlt évtizedek­ben. Közös sajátosságuk, hogy jobbára táblák, dú­coló tagok és beállító szervek együtteséből vannak összeállítva. Ugyancsak közös jellemzőjük - csak­úgy mint a hivatkozott szabadalmi leírásokban sze­replő dúcolatoknak -, hogy a munkaárok falai mentén egymással szemben elhelyezkedő táblafelü­letek síkjai egymással párhuzamosak és ezért a süllyesztés során törvényszerűen beszorulnak. Az ilyen „állandóan párhuzamos síkú” tábláknak azonban a visszanyerése is nehézkes és bonyolult. A belülről történő megtámasztás ugyanis a táblá­kat kisebb-nagyobb szögelfordulásra kényszeríti, és ezért beépített helyzetükben óhatatlanul befe­szülnek. A találmány célja olyan térbeli dúcolat kifejlesz­tése, amely megőrzi a korábban már ismert megol­dások jó tulajdonságait, kiküszöböli azonban egy­részt azok bonyolultságát, másrészt az elhelyezés és a visszanyerés nehézségeit A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a táblák szögelforduiásának jelensége, amely eddig nehézséget okozott, voltaképpen a kívánt cél érdekében ki is használható, és így mód van a beépítés és visszanyerés nagyfokú megkönnyítésé­re. Más szóval kifejezve: „a szükségből erényt ko­vácsolunk" azáltal, hogy szándékoltan olyan szög­elfordulásokat idézünk elő, amelyeknél a szemben lévő táblaelemek lesüllyesztéskor talpaiknál szét­tartanak, visszanyeréskor pedig egymás felé köze­lítve összetartanak. Ez egyfelől annyit jelent, hegy a táblák és a megtámasztott földfal között csökken a súrlódás, ami a mozgatást megkönnyíti, másrészt, hogy a visszanyerést még a megtámasztott talaj által kifejtett földnyomás is segíti. A felismeréshez tartozik az is, hogy a nagytáblás térelemes dúcolatokal voltaképpen „fordított zsa­luzatoknak” lehet tekinteni. A zsaluzatok - mint köztudott - az általában képlékeny utószilárduló anyagok ideiglenes megtámasztására szolgálnak, míg a dúcolatnak a meglévő földfalak között kell valamely munkateret szabadon tarianiok. Az említett gondolatmenetből adódott, hogy a beton és vasbeton szerkezetek előállítására hasz­nált, valamilyen okból már elhasználódott és erede­ti szerepének betöltésére meg nem felelő zsalutábiá­­kat igen jól lehet hasznosítani dúcolattáblákként. így az igényesebb tevékenység szempontjából már kiselejtezett szerkezeti elemeket újból hasznosítani lehet, mégpedig sokszorosan megismételhető beépí­téssel és visszanyeréssel. Ez. azért is lehetséges, mert a nagytáblás fémzsaluzatok teherbírása és méretei az. esetek többségében megegyezik a nagytáblás dúcolatokéval. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti térbeli dúcolat talajfelszín alatt elhelyezkedő, a talajfelszínről lemélyített munkaárkok földfalai­nak ideiglenes megtámasztására - amely a földfa- Uik mentén elhelyezkedő biztosító elemekkel, vala­mint az. egymással szemben lévő földfalak biztositó elemeit egymáshoz képest kitámasztó stabilizáló tagokkal rendelkezik - oly módon van kialakítva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom