186175. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet
1 186 175 2 A találmány zárószerkezet folyadéktárolókhoz, főleg palackokhoz a tárolt cseppfolyós halmazállapotú tartalom kiszivárgásának meggátlására. A zárószerkezetnek a folyadéktároló nyilasára, pl. a palack nyakára illeszkedő eltávolítható sapkája, a palack nyakához belülről hozzászoruló és ezáltal azt lezáró legalább egy lömítő idomja, valamint a tömítő idom beszorulását kiváltó és föloldó feszítő szerve van. A tömítő ido.m célszerűen gumigyűrű, amely a feszítő szerv segítségével létrehozott alakváltozása következtében palástfelülete mentén a palacknyak belső falához folyadéktömören hozzátapad. A cseppfolyós halmazállapotú anyagokat tároló, elsősorban háztartási jellegű edények pontos és megbízható lezárása igen fontos. Ennek egyik oka az, hogy a tárolt anyag állagának romlásához vezet a pontatlan lezárás sok esetben még akkor is, ha az edényt hűtött térben tartják. Számtalanszor van szükség a tárolt anyag szállítására is, ami ugyancsak nagy pontosságú lezárást kíván. Különösen kényes a hőpalack jellegű edények lezárása, mivel ezeknél a pontos zárás a tárolt anyag hőfokának hathatós megőrzésében is szerepet játszik. Bonyolítja a helyzetet, hogy a hőpalackok kettősfalú - de igen vékonyfalú - üvegedények, amelyek palástfelületükből kinyúló „gyártási csőrrel” rendelkeznek. Ezek rendkívül érzékenyek minden mechanikai igénybevételre, és ezek hatására könynyen letörnek. Emiatt a hőpalackok kettősfalú betétjét nem szabad a palackot befogadó tokba becsavarással rögzíteni, mert a gyártási csőr óhatatlanul letörnék. Hasonló okból a kettősfalú betét töltő nyílását sem szabad csavarással beerősíthető lezáró szervvel ellátni. A hőpalackok nyak nyílásának lezárására régebben szinte kizárólag parafa dugót használtak. A parafa dugó egyszerű és elvileg megbízható. Hátránya azonban, hogy méretpontosságának igen fontos szerepe van. Ha ugyanis akárcsak néhány tized mm-rel nagyobb a szükségesnél, akkor a nyílásba nehezen helyezhető be, és a nagy erőhatással való dugaszolási művelet könnyen maga után vonhatja a gyártási csőr megsérülését, és ezáltal a palacktest tönkremenetelét, itt jegyezzük meg, hogy a palackcsőr elkeskenyedő csúcsban végződő csücskének a megsérülése is még akkor is káros, ha maga a palack test épségben marad. Ha ugyanis a palack test kettős üvegfalán belüli, célszerűen légritkitott tér a palacktest és a befogadó tok közötti térrel közlekedik, akkor elveszti hőszigetelő képességét. Természetesen a dugó méretének nemcsak nagyobbnak, hanem kisebbnek sem szabad lennie a szükségesnél. A kisebb méretű vagy a zárási palástfelülete mentén megsérült dugó ugyanis nem képes zárási funkciójának betöltésére. A parafa dugó azért is kedvezőtlen, mert anyagában kiszáradás jellegű „öregedési jelenség” játszódik le. Ezért a korábban jól működő parafa dugók is egy idő után elveszthetik záróképességüket. A parafa dugók fogyatékosságai miatt évtizedek óta kísérleteznek olyan egyéb - általában gumi vagy műanyag - dugókkal, amelyek méreltartóak és így időállóbbak. A tapasztalatok nem voltak azonban ezekkel sem kedvezőek. Ennek legfőbb oka az, hogy míg a parafa dugó anyagának tulajdonságából adódóan az étel- és italféleségek ízét, zamatét nem károsítja, ez a műanyag és gumi dugókról már nem mondható el. Az utóbbi időkben sikerült kifejleszteni olyan gumi és műanyagféleségeket, amelyek a savas és lúgos kémhatású anyagoknak egyaránt ellenállnak és ízrontó hatásuk sincs. Ezek tehát elvileg dugaszolásra alkalmasak. Fennmaradt azonban a nehézségnek az a része, hogy a dugók erőszakos behelyezése a palack testek épségét továbbra is veszélyezteti. Az említett okok miatt fejlesztették ki a legkülönbözőbb olyan palackzáró dugókat, amelyek behelyezéskor kisebb átméröjüek, a beszorításuk pedig a behelyezés után azáltal valósul meg, hogy a záróidomot valamilyen erőhatás segítségével átmérőnövekedésre késztetik. Ennek következtében a zárótest beleszorul a palacknyakba, és hatásos zárást eredményez. A helyes elgondolás azonban egy sor olyan termék piacra kerülését is eredményezte, amelyek - előnyei mellett - nem megfelelő használati értékük miatt bosszúságokat is okoztak. Létezik pl. olyan zárószerkezet, amelynél kidugaszoláskor vízszintes helyzetbe kell a palackot fektetni. Ilyenkor az könnyen kicsúszik a kézből, és eltörik. Vannak olyan befeszíthető dugófajták, amelyekkel igen egyszerű a be- és kidugaszolás végrehajtása, de sok és bonyolult alkatrészből állnak, és ezért a gyártásuk gazdaságtalan, ismeretes olyan ún. excenter-csatos dugó is, amelynél egy karnak forgáspont körüli mozgatásával lehet a befeszítést és kioldást végrehajtani. Az alapgondolat helyes volta ellenére a megoldás kedvezőtlen, mert szorosabb záráskor a csat letörhet vagy az általa mozgatott ún. húzóz.ár elszakadhat. Az előbbiekhez képest fejlettebbnek mondhatók azok a palackzáró szerkezetek, amelyek egyik része a használat közbeni nyitásokkor benne marad a palacknyakban, és a palack tartalmának ürítése e bennmaradt részen való átfolyatással történik. Az alapgondolat itt is helyes, kedvezőtlen azonban, hogy a zárószerkezet tisztántartása sokszor csak igen nehézkesen valósítható meg. Egyes esetekben az átfolyó kiöntő nyílás hajlamos az eldugulásra. Ismertek olyan zárószerkezetek is, amelyeknél centrális elhelyezkedésű feszítő orsó szorítja az egy vagy több gumi tömítést a palack nyakához. Az orsó rendelkezik olyan nyakkal, vállal, tárcsával vagy egyéb alkatrésszel, amely a tömítőgumit alakváltozásra és ezáltal beszorulásra készteti. Hátránya ezeknek az ismert megoldásoknak, hogy nem hatékony a szorulás. Az általában gyűrű alakú tőmítőgumi és a feszítő orsó között ui. légrés van, ami a gumigyűrű befelé való kitérését megengedi. Sok esetben előfordul, hogy az orsó forgatása a gumigyűrű elfordulását váltja ki, ami viszont a tömítés bizonytalanságát vonja maga után. Az ilyen jellegű zárószerkezeteknél külön gondot okoz a kidugaszoláskor szükséges meglazítás, ami az orsó menetének szorulása miatt nem mindig hajtható végre. Ezért sokszor kel! a dugóra húzóerőt is kifejteni, és ilyenkor a palack tartalma könnyen kiborulhat. Ennek ellensúlyozására készültek olyan zárószerkezetek is, amelyeknél az orsó saját „ellendarabjából” teljesen kicsavarható volt. Az 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65 2