186151. lajstromszámú szabadalom • Félvezető detektor különböző fajtájú radioaktív sugárzások egyidejű, egymástól független mérésére és eljárás ilyen detektorok előállítására

1 186 151 2 szerint válogató berendezésbe (ún. jelalakdiszkri­­minátorba) vezetve lehetővé válik a különböző faj­tájú radioaktív sugárzásoknak egyetlen félvezető detektorral történő egyidejű, egymástól független mérése. A találmány szerinti detektor kis térerősségű tar­tományának kialakítása a detektor anyagába kí­vülről bejuttatott elektromosan aktív (az alap­anyagtól függően akár p-típusú, akár n-típusú) szennyezésekkel történhet. A szennyezéseket olyan mélységbe kell bejuttatni, hogy a detektor felületén kialakuló „belépő ablak” (holt réteg) vastagsága minimális legyen. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt két kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra az első példa szerinti detektor metszete, a 2. ábra a második példa szerinti detektor metsze­te. A példák szerinti detektorok alapanyagaként p-típusú szilíciumot alkalmazunk. A szilíciumlapka egyik oldalára alumíniumot vákuumgőzölünk, majd a lapkát diffúziós kályhába helyezzük. Az alumínium - a hőmérséklettől és a diffúzió idejétől függő mértékben - behatol a szilíciumba, és abban erős p-tipusú szennyezéssel diffúziós D réteget hoz létre. Lényeges, hogy a lapkára gőzölt alumínium mennyisége ne lépje túl a szilícium kellő mértékű szennyezéséhez (vagyis a kis térerősségü tartomány kialakításához) szükséges értéket, mivel ellenkező esetben vastag „holt réteg” alakul ki a detektor felületén, ami lehetetlenné teszi bizonyos szintnél kisebb energiájú töltött részecskék detektálását. A detektor másik oldalára lítiumot vákuumgő­zölünk, majd ugyancsak diffúzió útján lítiumdiffú­ziós B tartományt, illetve n-p átmenetet alakítunk ki. A lítiumot ezután az ismert ún. driftelési eljárás­sal juttatjuk a szilícium belsejébe, ahol megtörténik a szilíciumban eredetileg jelenlevő p-típusú szeny­­nyezések kompenzálása és a közel sajátvezetésü (intrinsic) érzékeny C térfogat kialakítása. Ezen folyamatnak ugyancsak lényeges eleme, hogy a líti­­umdriftelést egészen az alumíniumdiffúzió határfe­lületéig kell végezni, hogy ne maradjon kompenzá­­latlan szilíciumréteg. Az ily módon előállított félvezető detektor belé­pő ablakának (A holt réteg) vastagsága olyan kicsi, hogy a detektor alkalmas kis energiájú alfa részek vagy protonok mérésére, sőt energia-spektroszkó­piára is. A detektor alkalmassá tehető (főleg lassú) neut­ronok detektálására is, ha a detektor A ablakára vékony rétegként l0B-ban dúsított E fóliát teszünk (2. ábra). A 10B-ban a neutronok hatására elsősorban az ismert l0B + n->7Li + ‘'He + 2,31 MeV magreakció alakul ki. A maximálisan 1,5 MeV energiájú alfa-részek a detektor segítségével jól de­tektálhatok még nagy (néhányszor 10~8 A/kg) erős­ségű gamma-háttérsugárzás egyidejű jelenléte ese­tén is, megfelelő jelaiakdiszkriminátor alkalmazá­sával. Hasonlóképpen mérhető a gamma sugárzás in­tenzitása is egyidejűleg, a neutron sugárzástól füg­getlenül. A detektor kimenetén megjelenő elektromos im­pulzusok felfutási ideje gamma sugárzás detektálá­sa esetén kisebb mint 100 nanoszekundum, míg neutron (alfa) sugárzás detektálásánál a felfutási idő ezen érték többszöröse (az alumíniumdiffúzió mélységétől függően). A szennyező anyag mennyiségének, minőségé­nek és a szennyezett (kis térerősségü) réteg vastag­ságának alkalmas megválasztásával lehetséges béta és gamma sugárzás egyidejű, egymástól független mérése is a találmány szerinti detektorral. Szabadalmi igénypontok 1. Félvezető detektor különböző fajtájú radioak­tív sugárzások egyidejű, egymástól független méré­sére, amelynek - célszerűen szilíciumból kialakított - érzékeny térfogata és ennek egyik oldalán holt rétege van, azzal jellemezve, hogy az érzékeny térfo­gatban különböző elektromos térerősséggel rendel­kező tartományok vannak kialakítva, és a kis tér­­erősségű tartomány vastagsága összemérhető a de­tektálni kívánt kisebb hatótávolságú ionizáló ré­szecskének a detektor anyagában mérhető hatótá­volságával, a holt réteg (A) vastagsága pedig ki­sebb, mint a detektálni kívánt legkisebb energiájú töltött részecske hatótávolsága a detektor anyagá­ban. 2. Az 1. igénypont szerinti detektor kiviteli alak­ja, azzal jellemezve, hogy a holt réteg (A) alumíni­umból van, és alatta alumíniumdiffúziós réteg (D) var kialakítva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti detektor kivi­teli alakja, azzal jellemezve, hogy a holt réteggel (A) ellentétes oldalon lítiurnréteg van, és alatta lítium­diffúziós tartomány (B) van kialakítva. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti de­tektor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a holt réteg (A) fölött l0B-ban dúsított fólia (E) van. 5. Eljárás különböző fajtájú radioaktív sugárzá­sok egyidejű, egymástól független mérésére alkal­mas félvezető detektor előállítására, azzal jellemez­ve, hogy szennyezett szilíciumlapka egyik oldalára alumíniumot, másik oldalára lítiumot vákuumgő­zölünk, a szilíciumlapka belsejében diffúzió útján alumíniumdiffúziós, illetve lítiumdiffúziós réteget hozunk létre, a szilíciumlapka belsejébe drifteléssel lítiumot juttatunk, amellyel kompenzáljuk a szeny­­nyezéseket, és közel sajátvezetésü érzékeny térfoga­tot alakítunk ki. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a lítiumdriftelést az alumíniumdiffúzió határfelületéig végezzük. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti eljárás fogana­tosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alumíni­­u nréteg fölé I0B-ban dúsított fóliát viszünk fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2 db ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom