186145. lajstromszámú szabadalom • Pillangószelep

1 186145 2 A találmány tárgya pillangószelep, amely főleg nagy nyomáson áramló közegek szállítására szolgáló csővezetékekben használható előnyösen, A nagy nyomású áramló közegeket, például vizet és hasonlót szállító csővezetékek áramlási útjának zárá­sára és nyitására előnyösen használhatók a pillangó­szelepek, azonban a pillangószelepek alkalmazásá­nak — előnyös tulajdonságaik ellenére — korlátái vannak. Ezek a korlátok gyártástechnológiai, szilárd­sági, merevségi és tömítési okokra vezethetők vissza. A pillangószelepek akkor működnek megfelelően, ha zárt állapotban a csővezetékben szállított közegből semmit nem engednek át magukon. Ennek eléréséhez szükséges, hogy a szeleptányér kerületén levő felület, illetve rugalmas tömítőgyűrű szorosan hozzáfeküdjön a pillangószelep házának belső záró felületéhez. A szoros fölfekvés csak akkor valósítható meg, ha a sze­leptányér kerületi felületének geometriai alakja és mé­rete pontosan illeszkedik a ház zárófelületének geo­metriai alakjához és méretéhez. Mindez gyártási pon­tossági probléma. A gyártási pontossági követelmények kielégítése azonban még nem elegendő a kellő zárás biztosításá­hoz. Ezenkívül további követelmény, hogy a szeleptá­nyér olyan merev, olyan szilárd is legyen, ami kizárja a szeleptányér terhelés közbeni alakváltoztatását, de­­formálódását. Zárt állapotban ugyanis a szeleptányér általában csak egyik oldalán van nyomás alatt, és ha ez az egyoldali nyomás olyan nagy, amit a szeleptá­nyér nem tud deformálódás nélkül tartani, akkor a pillangószelep zárt állapotban átereszt. Az ismert pillangószelepek túlnyomó része önt­vényből készült szeleptányérral van kialakítva. Az öntvény anyaga szürke-vasöntvény, gömbgrafitos vasöntvény és acélöntvény. Ezeknek hibája, hogy az öntvény gyakran hibás szerkezetű, benne lyukak, zár­ványok lehetnek, amik az öntvény szilárdságát nagy­mértékben leronthajták, annyira, hogy a számított szilárdsági értékeket nem érik el. Hibájuk az is, hogy — minden hőkezelés ellenére — idők múltával alakju­kat változtatják és ezért az elkészítés időpontjában még megfelelő alakú és méretű szeleptányér bizonyos idő múlva alakját és méreteit megváltoztatja, áteresz­tővé válik. Ezek a hibalehetőségek annál nagyobbak és gyakoribbak, minél nagyobb méretű a szeieptá­­nyér, ezért egy meghatározott átmérőnél nagyobb át­mérőjű csővezetékben — minden előnyös tulajdonsá­guk ellenére — nem alkalmaznak pillangószelepeket. Az öntött szeleptányérok kellő szilárdságának, alaktartóságának biztosítására az öntött szeleptányé­rokat vastagsági szempontból túlméretezik, vastagra készítik. Ennek hátrányos következménye, hogy a szeleptányér nehézzé válik, mozgatása aránylag sok energiát igényel, az egész pillangószelep súly megnő, kezelése, szerelése nehézkessé válik, sok és drága anyagot igényel, főként saválló anyagból levő önt­vény esetén. A vastag szeleptányér a pillangószelep nyitott állapotában rajta keresztüláramló közeg útjá­ban aránylag nagy ellenállást fejt ki, részben a vastag­sága, részben az alakja következtében. A szeleptányér vastagítását ugyanis úgy végzik, hogy a szeleptányér egyik oldalát kupola alakúra képezik ki, ami áramlási szempontból jelentős ellenállást fejt ki. Ismertek olyan pillangószelepek is, amelyek húzott vagy hengerelt csövekből, lemezekből, rudakból van­nak kialakítva, és amelyek egyes részeit hegesztéssel erősítik egymáshoz. Az ilyen pillangószelepeknél az öntvényhibákból és idő múltán fellépő deformálódás­­ból keletkező problémák elmaradnak ugyan, azonban megmaradnak azok a problémák, amelyek abból származnak, hogy — főként nagy átmérőjű pillangó­szelepeknél — az egyoldalún nagynyomással terhelt szeleptányér alakját megváltoztatja, deformálódik és nem zár megfelelően. Ezeknél a típusoknál a szilárdság, merevség növelé­sét ugyanolyan módon igyekeznek elérni, mint az ön­tött anyagú szeleptányéroknál, azaz a szeleptányért az egyik oldalán vastagítják. Az egyik oldalára általában háromszög keresztmetszetű idomot hegesztenek és így próbálják a szeleptányér merevségét növelni, a defor­málódás lehetőségét csökkenteni. Ez a megoldás is az­zal a hátrányos következménnyel jár, hogy a nyitott állapotban levő szeleptányér az áramló közeg útjában jelentős ellenállást jelent, továbbá a szilárdság, me­revség növelését csak nagy anyag- és súlytöbblet árán lehet elérni. Az ismert pillangószelepek zárásbiztonsága hiányá­nak oka lehet a ház és szeleptányér közötti rést lezáró tömítés is. A kellő záráshoz a tömítőanyagban megfe­lelő feszültségnek kell lenni, ez a feszültség azonban nem lehet a szükségesnél nagyobb, mert ez túlterhelést okoz. A rugalmas tömítőanyag általában gumi vagy tef­lon. A gumianyag előnye a nagy rugalmassága, hátrá­nya azonban az aránylag gyors öregedés, keménye­­dés, szennyezési hajlam, nagy súrlódási ellenállás (n = 0,3 -0,6). A teflon anyag előnye az öregedés hiánya, a fizikai és kémiai szerkezete 230 °C-ig semmilyen közeg hatá­sára nem változik, rendkívül tiszta, nem szennyez, súrlódási ellenállása kicsi (p = 0,02 - 0,08). Hibája azonban, hogy nincs rugalmassága, plasztikus anyag, nem ragasztható. így akár gumiból, akár teflonból készül a tömítő­gyűrű, velük tartósan tömör zárást nem lehet elérni. Bármelyik anyagból levő, ismert tömítőgyűrű hibája az is, hogy — főként nagyobb szelepeknél és nagyobb nyomásoknál — a tömítőgyűrűk tömítő szakaszai a nyomás elől kitérnek és szennyeződnek, ami a kellő zárásbiztonság elérését lehetetlenné teszi. A találmány feladata olyan pillangószelep létreho­zása, amely gyakorlatilag tetszőlegesen nagy méret­ben és nagy közegnyomásokhoz használható, egysze­rű technológiával és olcsón előállítható, aránylag kis súlyú, magán a közeget zárt állapotban az előforduló legnagyobb üzemi nyomások esetén sen hagyja átszi­várogni, szeleptányérja nagymértékben szilárd és me­rev, nem deformálódik, alakját hosszú idő után sem változtatja és nyitott állapotban szeleptányérja a rajta átárainló közeg áramlási útjában jelentős ellenállást nem fejt ki. A találmány a kitűzött feladatot olyan pillangósze­lep létrehozása révén oldja meg, amely húzott vagy hengerelt csövekből, rudakból és lemezekből van ki­alakítva, és amelynek jellemzője, hogy hengerelt acél­lemezből levő szeleptányérjának egyik oldalfelületére a szeleptányér középpontján átmenő merőleges vonal­lal párhuzamosan és egymással párhuzamosan he­gesztett, a szeleptányér középpontján átmenő merőle­ges vonal két oldalán és ettől egyenlő távolságokban 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom