186129. lajstromszámú szabadalom • Abszorbeáló képességű sebkötözőanyag és eljárás előállítására
1 186129 2 A legtöbb sebkötözőanyag szövet, illetve szövedék kivitelű rostos termék, azaz előre elkészített lapkészítmények formájában kerülnek alkalmazásra. Ritkán alkalmaznak a sebek fedésére olyan anyagokat, mint például a hintőpor vagy hasonlók, bár ezek éppen az egyenetlen felszínű, hasadozott sebek esetén nagy előnyökkel bírnak a felületképző kötésekkel szemben. Sebfedésre alkalmas anyagot ismertetnek például a 2403 269. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban. Ebben közvetlenül a sebre felvihető térhálós poli-szacharid- és poliszacharid-származék-, főként térhálós dextrán-mikrogy öngyök alkalmazásával foglalkoznak. Ezenkívül az is ismert, hogy hasonló célra gömbalakú regenerált-cellulóz-részecskék is alkalmazhatóak. Mindkét anyag képes a sebváladék hatékony felszívására, ezenkívül képesek arra, hogy a sebfelületről eltávolítsák a baktériumokat, gombákat, toxinokat, gyulladást kiváltó anyagokat (prosztaglandinokat) és plazmaproteineket (fibrinogén-hasadástermékeket). A sok kimutatható előnyös tulajdonság mellett mindkét anyagnak van néhány hátrányos tulajdonsága is, melyek széleskörű elterjedésüket gátolják. A térhálós dextránból felépülő részecskék, melyek gélmátrixa sem száraz, sem nedves állapotban nem rendelkezik valódi pórusokkal, vízzel, illetve vizes oldatokkal való érintkezéskor jelentős térfogatnövekedés közben megduzzadnak, gélréteget képeznek, melynek belsejében a gázpermeabilitás lecsökken. A makroporózus szerkezetű, ennek folytán a vizet duzzadás nélkül felvevő regenerált-cellulóz-részecskék alkalmazásánál ez a hátrány ugyan nem jelentkezik, de ezek a nemvizes közeget, például a szerves oldószereket is felszívják, és ez a képességük egyes alkalmazási formák esetében előnytelen hatású. Hátrányuk még, hogy /-sugárzással történő sterilezés során elszíneződnek, színük sárgától barnáig változó. Az előbbiekben megnevezett anyagok ismert eljárással előállíthatóak. A cellulózrészecskék például előállíthatóak emulgeált cellulóz-oldat megsavanyításával (lásd a 382066. számú svéd és a 3 597 350. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban), viszkózoldat megfelelő koagulálófürdőbe való cseppentésével (lásd a 73 21738., 73 4082. és a 73 60753. számú japán szabadalmi leírásokban), egyes cellulóz-észterek, például cellulóz-acetát, szilikonolajban 290— 300 °C hőmérsékleten rövid ideig tartó melegítésével (lásd a 7807759. és a 7886749. számú japán szabadalmi leírásokban), vagy viszkózdiszperziók termikus koagulálása útján (lásd a 172640. számú csehszlovák szerzői tanúsítványban, a 118887. számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásban, a 2 523 839. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban és a 4055 510. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban). Az ismertetett eljárásokkal létrehozott cellulózrészecskékből azonban csak akkor nyerhető a korábbiakban ismertetett minőségű sebkötözőanyag, ha szárításuk úgy történik, hogy eközben makroporozitásukat megtartsák. A technika eddigi állása szerint ez a feladat csak igen költséges, gazdasági szempontból előnytelen különleges szárítási eljárással valósítható meg. A találmány célja tehát olyan sebkötözőanyagok létrehozása, amely nem toxikus szövedékalapú, a seb alakját, illetve a sérült bőr- és szövetfelületeket még egyenetlen felületű, hasadozott sebek esetén is jól követi, amely erősen nedvező sebek sevváladékát gyorsan és a beteg számára kíméletes módon távolítja el, amely a váladékon kívül baktériumok, gombák, toxinok, fehérjék és prosztaglandinok megkötésére is képes, sterilezhető és utósterilezhető, a sarjadzást és a hámosodást elősegíti, valódi, illetve latens makroporozitása folytán csak kismértékben duzzad, ennek következtében a sebet fedő réteg gázpermeabilitása változatlan marad, a kedvező nyersanyagbázis és az egyszerű előállítási eljárás következtében gazdaságilag előnyös és széleskörűen felhasználható. A nyersanyaghelyzet és az ezekre az anyagokra vonatkozó gazdasági számítások jó eredményei alapján úgy találtuk, hogy a találmány által megvalósítandó feladat az, hogy az előbbiekben ismertetett minőségű formázott cellulózrészecske alapú seb kötözőanyagot és előállítására alkalmas technológiát hozzunk létre. Meglepő módon azt találtuk, hogy regenerált cellulóz és karboxilátcsoportot tartalmazó poliszacharid-származék keverékéből álló — az utóbbit a továbbiakban egyszerűen poliszacharid-származék ként említjük — száraz termékek törekvésünknek megfelelő minőségű, abszorbeáló sebkötözőanyag készítésére alkalmasak annak a meglepő ténynek a következtében, hogy a regenerált cellulózzal kevert poliszacharid-származék plazmakoaguláló és ezáltal vérzéscsillapító hatású. Ugyanakkor e hatás következtében a seb nem kívánt kérgesedése lép fel, elkerülhető azonban a kérgesedés, ha 10 p-nál nagyobb átmérőjű gömbalakú részecskéket, vagy granulátumot használunk, ezek a vizes seb váladékot, bármilyen konzisztenciájú legyen is az, ezzel együtt a baktériumokat, gombákat, toxinokat, fehérjéket és gyulladást előidéző anyagokat is gyorsan és fájdalommentesen felszívják, így a seb fertőzését gátolják, illetve késleltetik, a sebet gyorsan szárítják, és emellett elasztikusak maradnak. A részecskék szemcsés szerkezete, mely váladékkal telített állapotban is megmarad, elősegíti a sarjadzást és a hámképződést, a jó alaktartó tulajdonság pedig — mely annak köszönhető, hogy a részecskék csak kevéssé duzzadnak — a seb jó levegőzését biztosítja. vkzoknak a poliszacharid-származékoknak, amelyek regenerált cellulózzal keverve és formázva a találmány szerinti sebkötözőanyagot alkotják, vízben legalább 50%-os oldhatósággal kell bírniuk, így körük korlátozott. Alkalmazható például a nátrium-karboxi-metil-cellulóz, a nátrium-karboxi-metil-keményítő és a nátrium-alginát. Részesedésük a polimerkeverékben 3—30% közötti. A találmány szerint regenerált cellulóz és poliszacharid-származékok keverékéből készült ter nékek előnye a tisztán regenerált cellulózból készült gömbalakú részecskékkel szemben, hogy előbbiek esetében az előállítási eljárást követően szükséges szárítás szokásos eljárásokkal végezhető. Bár a részecskék zsugorodása során az eredetileg meglévő pórusrendszer összeesik, de a felhasználás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
