186122. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,3-difenil-1-metil-propilamin-származékok és savaddíciós sóik előállítására
1 186122 nont és (II) általános képletű primer vagy szekunder amint reagáltatunk oly módon, hogy a reakciót vízmentes inert szerves oldószerben, így aromás szénhidrogénekben, előnyösen xilolban, továbbá klórozott alifás szénhidrogénekben, így tetraklóretánban, kloroformban, diklóretánban, alumíniumtriklorid és katalizátorként csontszenes palládium jelenlétében hidrogén atmoszférában 20—150°C, előnyösen 70—80 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció atmoszférikus nyomáson való végrehajtására különösen előnyös a xilol, valmint a 130 °C -t meghaladó forrpontú klórozott szénhidrogének. Míg az irodalomban tárgyalt módszer szerint (Synthesis 1974. 127) benzolban csak nyomás alatt érhető el számottevő konverzió, xilolban mindez szükségtelen, így a reakció nemcsak jobb termeléssel játszódik le, de apparativ egyszerűsödés is érhető el. Ilyen oldószer effektus az előzmények ismeretében nem volt várható. A reakciót 1 mól 4,4-difenil-2-butanonra számítva általában 1—10, előnyösen 2 mól alumíniumtriklorid jelenlétében végezzük. Eljárásunkat alkalmazva a reduktív kondenzáció atmoszférikus nyomáson is kivitelezhető, de a reakció meggyorsításához 1—10 atm. nyomást is alkalmazhatunk. Az alumíniumtrikloriddal kiváltott kondenzációs reakciót és a közbenső termék redukcióját egy lépésben hajtjuk végre.'a reakció légköri nyomáson 3—-4 óra alatt játszódik le. Kitermelés: 60—64%. Amennyiben az (I) általános képletű vegyület kinyerése a cél, akkor ez a reakcióelegy lúgos feldolgozása során nyert szerves fázis bepárlásával és vákuumdesztillációjával nyerhető ki. A gyógyászatiig alkalmazható savaddíciós sók előállítása ismert módon valamilyen szerves vagy szervetlen savval, mint amilyen a sósav, történik. A reakcióelegy vizes-lúgos feldolgozása során az alumínium-vegyületek vízoldhatókká válnak, ezért a csontszenes palládium katalizátor szűrés és szárítás után visszanyerhető, aktivitása nem csökken, így külön regenerálási műveletek nélkül a reakcióba:, visszaforgatható. A találmányunk szerinti eljárás számos előnnyel rendelkezik. Az irodalomból ismertetett eljárásokhoz viszonyítva a találmányunk szerinti eljárással érhető el a legmagassabb kitermelés. Nincs szükség speciális készülékre, a reakció az iparban szokásosan használt hidrogénező berendezésekben végrehajtható. Nagyon fontos előny továbbá, hogy a reakcióban felhasznált hidrogénező katalizátor aktivitásának csökkenése nélkül visszanyerhető, és a reakcióba visszaforgatható, mindezek miatt a találmányunk szerinti eljárás igen gazdaságos. A találmányunk szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik, az oltalmi kör korlátozása nélkül: 1. példa 500 ml-es kétnyakú lombikba bemértük 11,20 g (0,05 mól) 4,4-difenil-2-butanont, 150 ml xilolt és 21,9 g (31,5 ml, 030 mól) terc-butilamint. A reakcióedény légterét nitrogéngázzal átöblítjük, közben a reakcióelegyet külső jegesvizes hűtéssel 5 °C-ra hűtjük. Ezután 7,5 g (0,055 mól) alumfniumkloridot, majd 5,0 g csontszenes palládiumkatalizátort adagolunk a lombikba. A reakcióedény légterét hidrogéngázzal átöblítjük, és intenzíven kevertetjük. A reakció 3—4 óra alatt lejátszódik. Az oldathoz ezután 220 ml 2 N vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk és 1/2 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd szűrjük. A kétfázisú anyalúgot elválasztjuk, a vizes fázist kétszer 50 ml xilollal extraháljuk. Az egyesített xilolos oldatot 50 ml vízzel mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, a kapott I képletű N-terc-butil-l-metil-3,3-difenilpropilamint sósavas etilalkoholban szokásos módon sósavas sóvá alakítjuk, majd az oldatot bepároljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük. A kivált kristályokat szűrjük, infralámpa alatt szárítjuk, 11,2 g nyersterméket kapunk. (70,9%), olvadáspont 173—174 °C, 130 ml etilacetátból átkristályosítva 9,64 g tiszta l. HC1 sót kapunk. Kitermelés 61,1%, olvadáspont 175—176 °C. A kiszűrt 6,0 g csontszenes palládiumkatalizátort infralámpa alatt szárítjuk. 2. példa Az 1. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy katalizátorként az 1. példában leírt reakcióból visszanyert 6,0 g csontszenes palládiumkatalizátort használjuk fel. Ily módon 11,3 g (71,6%) nyers I HC1 sót kapunk, olvadáspont 174 °C. Átkristályosítás után 9,61 g tiszta I HCl-ot kapunk, a kitermelés 60,9%, olvadáspont 175—175 °C. 3. példa 500 ml-es kétnyakú gömblombikba bemérünk 11,2 g (0,05 mól) 4,4-difenil-2-butanont és 60 ml (22,7%os, 0,227 mól) dimetil amin tartalmú xilolt. A reakciókeveréket külső jeges-vizes hűtéssel 0 °C-ra hűtjük. Kevertetés közben 7,5 g (0,05 mól) aluminiumtrikloridot adagolunk hozzá 15—20 perc alatt olyan ütemben, hogy az oldat hőmérséklete 8—10 °C között legyen. 1 g csontszenes paíládiumkatalizátort szórunk az oldatba, majd gázbevezető és csepegtető csővel látjuk el a lombikot. A reakció légterét nitrogéngázral, majd hidrogéngázzal átöblítjük, majd a reakcióelegyet felmelegítjük. A reakció 60—80 °C-on élénk kevergetés közben 40—75 perc alatt lejátszódik. A reakció lejátszódását a hidrogénfogyasztás megszűnése jelzi. Végül a reakció légterét nitrogéngázzel átöblítjük, majd 200 ml 1 N nátriumhidroxid oldatot adunk az oldathoz és fél órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd szűrjük. A kétfázisú anyalúgot elválasztjuk, a xilolos fázist kétszer 50 ml desztilállt vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. A bepárlás végén a nyomás 20 Hgmm, a hőmérséklet 80 °C. így 11.9— 12,5 g sárga olajszerű anyagot nyerünk, amelynek hatóanyagtartalma sósavval titrálva 88.9— 93,1%, híg oldatban gázkromatográfiásán meghatározva 98,4—99,5%. Kitermelés 87,5—87,7%. 5 10 15 20 25 30 35 40 4.6 60 55 60 66 3
