186111. lajstromszámú szabadalom • Mikroprocesszoros bizonylatleolvasó berendezés

1 186111 2 A találmány tárgya mikroprocesszoros bizonylatle­olvasó berendezés, amely előnyösen alkalmazható munkalapok, adatlapok, menetlevelek leolvasására úgy, hogy a leolvasott adatok számítógépen feldol­­gozhatóak és továbbíthatóak, ugyanakkor emberi szemmel is kiértékelhetők. A különféle munkalapok, adatlapok, menetlevelek leolvasása és a rajtuk lévő adatok kiértékelése általá­ban rendkívül időigényes és fáradságos feladat, amely ezeken túlmenően sokféle hibázási lehetőséget rejt magában. Egyik ismert adatrögzítő eszköz a Holerit kódos lyukkártya, ahol a lyukkártyára felvitt kódolt adatokat csak erre a célra kiképzett megfelelő beren­dezésekkel lehet feldolgozni, és feltétel az is, hogy biz­tosítva legyen elegendő energia, megfelelően klimati­­zált környezet. Ennek az adatfeldolgozó berendezés­nek vagy az ilyen elven működő adatfeldolgozó be­rendezésnek a működési elve az, hogy a lyukkártyát egy villamosán vezető sínre helyezik, és a lyukkártya felett egy további villamosán vezető elem van vezetve, amely akkor, amikor egy lyuk fölé ér, az alsó sínnel fémesen érintkezik, és valamilyen erre a célra kikép­zett áramkört zár vagy nyit, és villamos jelet hoz létre. Ezek a berendezések igen érzékenyek, különösen a mechanikai része és rendkívül zavarérzékenyek. A másik ismert adatfeldolgozó elem a lyukszalag, amely az előbbiektől csupán abban tér el, hogy a kó­dolt adatok sűrűsége nagyobb lehet, ugyanakkor a lyukszalag kisebb helyen helyezhető el, jóllehet a táro­lása így is gondot jelent, nehézkes és a szalag könnyer sérül. Még egy további adatok felvitelére kiképzett elem speciális nyomdai úton előállított jelekkel van kiké­pezve. Ez a kódolt adatkártya csak számítógépes kiér­tékelésre alkalmazható, ezért emberi szemmel számí­tógép nélkül teljesen áttekinthetetlen, és értékelhetet­len. A legszélesebb körben elterjedt még mindig a ha­gyományos adatlap, vagy munkalap, amelyeket em­berek töltenek ki, és csak emberek tudnak leolvasni, gép nem, gépi feldolgozáshoz külön terminálra var szükség, ami nagy hibázási lehetőségeket rejt magá ban. Bármelyik fent említett adatlapnak és adatrögzítés módnak az a hátránya, hogy vagy csak kódolt vagy csak emberi szemmel leolvasható jelzéseket tartalmaz, olyan adatlap, amely mind emberi szemmel, mind gé­pi úton kiértékelhető, nincsen. A találmányunkkal az volt a célunk, hogy olyan bi zonylatot hozzunk létre, valamint olyan berendezést a bizonylat kiértékelésére, amely bizonylat mind gépi, mind emberi szemmel kiértékelhető adatokat tartal­maz, továbbá a bizonylatra kézi és/vagy gépi úton vi hetünk fel adatokat, és a bizonylattal szemben tá masztott követelmények nem olyan szigorúak, mint a korábbiakkal szemben támasztott követelmények, ugyanakkor könnyen kezelhető. A találmány szerinti bizonylat és a bizonylat leolva sására kiképzett berendezés azon a felismerésen ala pul, hogy ha a bizonylatra tetszőlegesen felvihetők az adatok, és az adatoknak a leolvasásra egy megfelelő en kiképzett berendezést hozunk létre, akkor egy bi zonylaton tudjuk a hagyományos módon felvitt ada tokát és a gépi adatfeldolgozáshoz felvitt adatokat ki értékelni és tárolni. A találmány szerinti mikroprocesszoros bizonylat­leolvasó berendezés jelgenerátort, fényérzékelőt, erő­sítőt, logikai áramköröket, mikroprocesszort és moz­gató szerkezetet tartalmaz. A találmány szerinti mikroprocesszoros bizonylat­leolvasó berendezés blokkvázlata látható a mellékelt ábrán. A berendezés tartalmaz 1 jelgenerátort, amely lé­nyegében egy megfelelően kiképzett fényforrás, amelynek kimenő jele egy valamilyen fénysugár, amely vagy közvetlenül vagy pedig egy 2 sávszűrőn keresztül és adott esetben egy további 3 fényterelő ele­men vagy elemeken keresztül van a 4 bizonylatra ve­títve. A 2 sávszűrőre például abban az esetben van szükség, ha csak egy előre meghatározott színnel írott jeleket kívánunk a 4 bizonylaton feldolgozni. Alkal­mazható több színszűrő is, amelyeket például szervo­­motorral lehet forgatni. Attól függően, hogy a 6 mun­kaasztalon elhelyezett 4 bizonylat fényt áteresztő vagy fényt nem áteresztő anyagból van kiképezve, elhelyez­zük az egyik 5 fényérzékelőt vagy a 4 bizonylat fölött vagy pedig a 6 munkaasztal alatt, adott esetben mind­két helyen. A második 5 fényérzékelő elemet a 4 bi­zonylat széle vagy szélei mellett helyezzük el. Ennek feladata a 4 bizonylat helyzetének a figyelése, és a nem megfelelő elhelyezkedés vagy szakadásra utaló jel továbbítás a 10 központi egység felé. Az 5 fényérzékelő lehet fotódióda, fotótranszisz­­tor, fényelem, többek között. Az 5 fényérzékelő lé­nyegében a 4 bizonylat által hordozott információt villamosán jellé alakítja át, éspedig attól függően, hogy milyen az érzékelő, analóg vagy digitális villa­mos jellé. Az 5 fényérzékelő kimenő jele 7 erősítőbe van vezetve, amely 7 erősítő szintén lehet analóg vagy digitális jel erősítésére kiképezve. A 7 erősítő kimenő jele a 4 bizonylatról az 5 érzékelővel vett azonosító jelzéssel együtt van a 8 jelfeldolgozó egységbe vezetve, amely 8 jelfeldolgozó egység a jeleket összehasonlítja, kiértékeli és a kiértékelés eredményeként kimenőjelet továbbit a mikroprocesszoros 3 központi egység egyik bemeneti csatornájára. A mikroprocesszoros 3 köz­ponti egység egy további bemeneti csatornája 9 hiba­jelző egység kimenetére van csatlakoztatva, amely 9 hibajelző egység bemenő jeleit a 7 erősítőről és a 4 bi­zonylathoz helyzetérzékelőként kiképzett 5 érzékelő­től kapja. Ez a 9 hibajező egység arra a célra van kiké­pezve, hogy a beadott adatok a 3 központi egységben megfelelően korrigálhatók legyenek, ha a 4 bizonylat például ferdén van elhelyezve. A mikroprocesszoros 10 központi egység kimenet össze van kapcsolva a 6 munkaasztal mozgatására kiképzett 11 mozgató be­rendezésével, amely 11 mozgató berendezés az 5 fény­­érzékelők felerősített jelével is össze van kapcsolva. Ilymódon minden esetben biztosítva van, hogy az 5 fényérzékelő vagy fényérzékelők és a 4 bizonylat meg­felelően szinkronban legyen mozgatva, amelyek alap­ján a 10 központi egység megállapítja, hogy a 4 bi­zonylat megfelelően helyezkedik-e el a 6 munkaaszta­lon, illetőleg utasítást ad-e a 11 mozgató berendezés felé, amennyiben a 4 bizonylat szakadt vagy elhelyez­kedése olyan, hogy kiértékelésre alkalmatlan, például begyűrődött. Az 5 egység egy példakénti kiviteli alak­ja lehet például egy fotótranzisztor, ahol annak emit­­terkőrébe egy soros diódát helyezünk el, és a diódáról vesszük le a kimenti jelet. A 7 egység kialakítása alap­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom