186100. lajstromszámú szabadalom • Broiler-csirke nevelő egység

186100 fémlemezből, műanyagból vagy azbesztből készí­tett 72 fedelet tartanak. Az összeszerelt homloklapok és harántkeret részlegek által képzett szerkezeten vannak felsze­relve a 7. ábra szerinti etető 73 vályú, és a nem áb­rázolt itatok. A takarmányt az ismert szerkezetű vándorló 74 tölcsérek táplálják be a 73 vályúkba, amely tölcsérek a többszintes sorokban elrendezett egységek mentén előrefelé és hátrafelé haladhatnak. Az egységnek a teherviselő elemek által alkotott 7. ábra szerinti 9 padlóját úgy állítjuk össze a 23 vezetősínekben, amint azt az előzőkben leírtuk, és a leírthoz hasonló módon lehet azokat mozgatni. Világos, hogy a broiler-csirke nevelő egységeket bármely megkívánt hosszúságban könnyűszerrel lehet felállítani, felhasználva a már leírt szerelési módon. Az egységek többszinten elrendezett soraiból származó ürüléket összegyűjtő 50, 51 tálcákat all. és 12. ábra szerinti kaparók tisztítják meg. A kapa­­rók a tálcák mentén haladnak végig és előhaladá­­suk során lesöprik az ürüléket a tálcák hátulsó hosszirányú szegélyén át a ketrecegységek több­szintesen elrendezett sorai között meglévő hézag­ba. Az ilyen módon tisztító kaparók önmagukban véve már ismeretesek a tojótyúkok részére való ketrecbattéria rendszerből, és ezek a kaparók fo­lyamatosan haladnak végig a ketrecbattériák sorai­nak egész hossza mentén. Általában véve azonban kívánatos, hogy a broiler-csirke nevelő egységek nagyobb mennyiségüek legyenek, mint az említett battériák ketrecei, emellett pedig tekintetbe kell venni, hogy a broiler-csirkék takarmányának na­gyobb a zsírtartalma, mint a ketrecbattériákban le­vő tojótyúkok takarmányának, ennek pedig az a következménye, hogy a broiler-csirkék által ter­melt ürülék tapadósabb, mint a ketrec-battériák­ban levő tojóké. Ennek folytán az ürüléknek na­gyobb a hajlama, hogy megtapadjon a kaparókon, sőt felhalmozódjék a kaparók előtt, amikor a ka­parók folyamatosan haladnak a tálcák mentén. Ez nem lehet jó, mert a tisztítás kevésbé hatékony és nagyobb terhelés alá kerülnek a kaparók hajtómű­vei. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy a ka­­parókat a 11. és 12. ábra szerint úgy alkalmazzuk, hogy lépésekben a tálcák mentén, minden egyes lé­pés befejezésekor pedig visszafelé haladjanak a tál­cák mentén, a lépésben megtett út hosszúságának egy részéig, mielőtt újra előrehaladnának a követ­kező lépésben. A kaparók előrehaladásuk során át­lósan helyezkednek el a tálcákon át seprő üzem­módban, miközben végül a tálcák lefutó hátsó hosszirányú szegélye közvetlen közelében van, hogy elősegítsék az ürüléknek az említett szegély felé és azon át való mozgását. Amint a kaparók hátrafelé mozognak, a tálcákon át abba a helyzet­be lendülnek, amelyben közvetlen közelébe jutnak, és legalább részben közvetlenül föléje kerülnek, nagyjából hosszirányúan, a tálcák hátsó hosszol­dali szegélyének. Minden ürülék, amely eddig a ka­parók homlokzati részén felgyülemlett, ekkor bele­hull a tálcák közötti hézagba. A kaparók ez­után következő előre irányuló mozgásukkor visz­­szatérnek az átlós helyzetükbe és ebben a helyzet­ben vannak akkor, amikor megkezdik előrefelé irányuló mozgásukat a következő lépésben a tálcák felett. Most ismertetjük azt a módot, amellyel elérjük, hogy a kaparók az előzőkben leírt mozgásukat vé­gezzék. Az ürüléknek az 50 tálcákról való lesöpré­­sére szolgáló 55 kaparókat, amint azt a 11. és 12. ábrán látjuk, és amelyek minden szint két egységét szolgálják ki, a derékszögű 56 csúszóállvány tartja, amely a két egység tálcáinak szélessége, valamint a közöttük lévő hézag mentén fekszik. A keretben van egy pár hosszirányú 57 tag, amely tag a tálcák hosszirányában, a két tálca hosszirányban elülső szegélye mentén fekszik, van továbbá felfutó és le­futó 58, 59 kereszttagja, amely a hosszirányú ta­gok között foglal helyet. A hosszirányú tagok ve­zetékként szolgálnak, és a tálcák mentén haladnak. A hosszirányú tagok az 58, 59 kereszttagok szintje alatt olyan távolságnyira vannak, amely elegendő ahhoz, hogy az 55 kaparók alatt elférjenek, a tál­cák söprése közben. Az élére állított pengéjű két 55 kaparónak van a felső szegélyén oldalirányú 60 tal­pa, és egyik vége közelében, valamint a lefutó 59 kereszttag alatt forgócsapos ágyazása, a szemben­­fekvő oldalaktól egyenlő távolságban, a lefutó ke­reszttag hosszúságának a felezőpontjában. A ke­reszttagok rögzített és az oldalirányú 60 talpban le­vő nyílásokkal kapcsolódó 61 csuklócsapok függő­leges tengelyvonalú lengőmozgással csapágyazzák a kaparókat. A kaparóknak akkora a hosszúsága, hogy a csuklócsapos kapcsolatuktól átlós irányban átérnek a keret közelebb eső hosszirányú 57 tagja és a felfutó 58 kereszttag közötti szegletig (11. áb­ra) és ez az a helyzet, amelyet a kaparó a tálca men­tén az előrehaladáskor elfoglal. Minden kaparó­nak az oldalirányú 60 talpán van, a hozzá tartozó 61 csuklócsap felett, a 62 nyúlványa, amely a lefu­tó kereszttagtól hátrafelé, a talp főrészével szöget képezve kinyúlik. A csúszókeret felfutó és lefutó kereszttagjai közepén és azok által csúsztathatóan megtartva van a 63 aktivátor. Ennek van két pár­huzamos 64 rúdja, amely a két kereszttagon ér át, ezek felett, és kapcsolódik az ellentétes végein, az áthidaló 65, 66 darabokkal úgy, hogy az aktivátor derékszögű négyszög alakú. A 68 szorító bilincsek, amelyek az 58, 59 kereszttagokhoz vannak erősít­ve, terpeszkedve fogják át a 64 rudat és ezzel a 63 aktivátort az 56 csúszóállványhoz viszonyítva csúsztathatóan tartják meg. A lefutó 59 kereszttag­hoz legközelebb eső áthidaló 65 darabra erősítve és erről lefelé kinyúlóan van, az áthidaló darab átelle­nes végei közelében, két pár 67 szeg. Minden ka­paró 62 nyúlványa csúsztathatóan helyezkedik el a kaparótói távolabb eső 67 szeg párja között. Min­den áthidaló 65 darabhoz van rögzítve a 69 kötél­szorító. Csekély játék áll fenn az aktivátor és a csú­szóállvány között, a keret hossziránya mentén. Az 56 csúszóállvány felfutó 58 kereszttagjához köze­lebb álló áthidaló 65 darab nekiütközhet az ugyan­ezen kereszttagon levő 68 szorítóbilincsnek, hogy ezzel az aktivátornak a csúszóállványhoz viszonyí­tott, hátrafelé irányuló mozgását korlátozza a 61 csuklócsaptól távolabb eső kaparó-végeknek a kapcsolódása a csúszóállvány hosszirányú 57 tag­ján lévő 70 ütközővel korlátozza pedig az aktivá­tornak a csúszóállványhoz viszonyított előreirá­nyuló mozgását. Az aktivátor és a csúszóállvány között fennálló játék elég ahhoz, hogy a kaparó az előrehaladás átlós irányú helyzetéből (1. a íl. áb­rát) kilendüljön a 12. ábra szerinti helyzetébe, 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom