186100. lajstromszámú szabadalom • Broiler-csirke nevelő egység
186100 fémlemezből, műanyagból vagy azbesztből készített 72 fedelet tartanak. Az összeszerelt homloklapok és harántkeret részlegek által képzett szerkezeten vannak felszerelve a 7. ábra szerinti etető 73 vályú, és a nem ábrázolt itatok. A takarmányt az ismert szerkezetű vándorló 74 tölcsérek táplálják be a 73 vályúkba, amely tölcsérek a többszintes sorokban elrendezett egységek mentén előrefelé és hátrafelé haladhatnak. Az egységnek a teherviselő elemek által alkotott 7. ábra szerinti 9 padlóját úgy állítjuk össze a 23 vezetősínekben, amint azt az előzőkben leírtuk, és a leírthoz hasonló módon lehet azokat mozgatni. Világos, hogy a broiler-csirke nevelő egységeket bármely megkívánt hosszúságban könnyűszerrel lehet felállítani, felhasználva a már leírt szerelési módon. Az egységek többszinten elrendezett soraiból származó ürüléket összegyűjtő 50, 51 tálcákat all. és 12. ábra szerinti kaparók tisztítják meg. A kaparók a tálcák mentén haladnak végig és előhaladásuk során lesöprik az ürüléket a tálcák hátulsó hosszirányú szegélyén át a ketrecegységek többszintesen elrendezett sorai között meglévő hézagba. Az ilyen módon tisztító kaparók önmagukban véve már ismeretesek a tojótyúkok részére való ketrecbattéria rendszerből, és ezek a kaparók folyamatosan haladnak végig a ketrecbattériák sorainak egész hossza mentén. Általában véve azonban kívánatos, hogy a broiler-csirke nevelő egységek nagyobb mennyiségüek legyenek, mint az említett battériák ketrecei, emellett pedig tekintetbe kell venni, hogy a broiler-csirkék takarmányának nagyobb a zsírtartalma, mint a ketrecbattériákban levő tojótyúkok takarmányának, ennek pedig az a következménye, hogy a broiler-csirkék által termelt ürülék tapadósabb, mint a ketrec-battériákban levő tojóké. Ennek folytán az ürüléknek nagyobb a hajlama, hogy megtapadjon a kaparókon, sőt felhalmozódjék a kaparók előtt, amikor a kaparók folyamatosan haladnak a tálcák mentén. Ez nem lehet jó, mert a tisztítás kevésbé hatékony és nagyobb terhelés alá kerülnek a kaparók hajtóművei. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy a kaparókat a 11. és 12. ábra szerint úgy alkalmazzuk, hogy lépésekben a tálcák mentén, minden egyes lépés befejezésekor pedig visszafelé haladjanak a tálcák mentén, a lépésben megtett út hosszúságának egy részéig, mielőtt újra előrehaladnának a következő lépésben. A kaparók előrehaladásuk során átlósan helyezkednek el a tálcákon át seprő üzemmódban, miközben végül a tálcák lefutó hátsó hosszirányú szegélye közvetlen közelében van, hogy elősegítsék az ürüléknek az említett szegély felé és azon át való mozgását. Amint a kaparók hátrafelé mozognak, a tálcákon át abba a helyzetbe lendülnek, amelyben közvetlen közelébe jutnak, és legalább részben közvetlenül föléje kerülnek, nagyjából hosszirányúan, a tálcák hátsó hosszoldali szegélyének. Minden ürülék, amely eddig a kaparók homlokzati részén felgyülemlett, ekkor belehull a tálcák közötti hézagba. A kaparók ezután következő előre irányuló mozgásukkor viszszatérnek az átlós helyzetükbe és ebben a helyzetben vannak akkor, amikor megkezdik előrefelé irányuló mozgásukat a következő lépésben a tálcák felett. Most ismertetjük azt a módot, amellyel elérjük, hogy a kaparók az előzőkben leírt mozgásukat végezzék. Az ürüléknek az 50 tálcákról való lesöprésére szolgáló 55 kaparókat, amint azt a 11. és 12. ábrán látjuk, és amelyek minden szint két egységét szolgálják ki, a derékszögű 56 csúszóállvány tartja, amely a két egység tálcáinak szélessége, valamint a közöttük lévő hézag mentén fekszik. A keretben van egy pár hosszirányú 57 tag, amely tag a tálcák hosszirányában, a két tálca hosszirányban elülső szegélye mentén fekszik, van továbbá felfutó és lefutó 58, 59 kereszttagja, amely a hosszirányú tagok között foglal helyet. A hosszirányú tagok vezetékként szolgálnak, és a tálcák mentén haladnak. A hosszirányú tagok az 58, 59 kereszttagok szintje alatt olyan távolságnyira vannak, amely elegendő ahhoz, hogy az 55 kaparók alatt elférjenek, a tálcák söprése közben. Az élére állított pengéjű két 55 kaparónak van a felső szegélyén oldalirányú 60 talpa, és egyik vége közelében, valamint a lefutó 59 kereszttag alatt forgócsapos ágyazása, a szembenfekvő oldalaktól egyenlő távolságban, a lefutó kereszttag hosszúságának a felezőpontjában. A kereszttagok rögzített és az oldalirányú 60 talpban levő nyílásokkal kapcsolódó 61 csuklócsapok függőleges tengelyvonalú lengőmozgással csapágyazzák a kaparókat. A kaparóknak akkora a hosszúsága, hogy a csuklócsapos kapcsolatuktól átlós irányban átérnek a keret közelebb eső hosszirányú 57 tagja és a felfutó 58 kereszttag közötti szegletig (11. ábra) és ez az a helyzet, amelyet a kaparó a tálca mentén az előrehaladáskor elfoglal. Minden kaparónak az oldalirányú 60 talpán van, a hozzá tartozó 61 csuklócsap felett, a 62 nyúlványa, amely a lefutó kereszttagtól hátrafelé, a talp főrészével szöget képezve kinyúlik. A csúszókeret felfutó és lefutó kereszttagjai közepén és azok által csúsztathatóan megtartva van a 63 aktivátor. Ennek van két párhuzamos 64 rúdja, amely a két kereszttagon ér át, ezek felett, és kapcsolódik az ellentétes végein, az áthidaló 65, 66 darabokkal úgy, hogy az aktivátor derékszögű négyszög alakú. A 68 szorító bilincsek, amelyek az 58, 59 kereszttagokhoz vannak erősítve, terpeszkedve fogják át a 64 rudat és ezzel a 63 aktivátort az 56 csúszóállványhoz viszonyítva csúsztathatóan tartják meg. A lefutó 59 kereszttaghoz legközelebb eső áthidaló 65 darabra erősítve és erről lefelé kinyúlóan van, az áthidaló darab átellenes végei közelében, két pár 67 szeg. Minden kaparó 62 nyúlványa csúsztathatóan helyezkedik el a kaparótói távolabb eső 67 szeg párja között. Minden áthidaló 65 darabhoz van rögzítve a 69 kötélszorító. Csekély játék áll fenn az aktivátor és a csúszóállvány között, a keret hossziránya mentén. Az 56 csúszóállvány felfutó 58 kereszttagjához közelebb álló áthidaló 65 darab nekiütközhet az ugyanezen kereszttagon levő 68 szorítóbilincsnek, hogy ezzel az aktivátornak a csúszóállványhoz viszonyított, hátrafelé irányuló mozgását korlátozza a 61 csuklócsaptól távolabb eső kaparó-végeknek a kapcsolódása a csúszóállvány hosszirányú 57 tagján lévő 70 ütközővel korlátozza pedig az aktivátornak a csúszóállványhoz viszonyított előreirányuló mozgását. Az aktivátor és a csúszóállvány között fennálló játék elég ahhoz, hogy a kaparó az előrehaladás átlós irányú helyzetéből (1. a íl. ábrát) kilendüljön a 12. ábra szerinti helyzetébe, 9
